Saját szurkolói ássák meg a Barcelona sírját? + Képek

A szurkoló nagy úr, mondják a „futballbölcsek”. Magyarországon ezt talán kevésbé érzékelik a télen-nyáron a lelátón olvadozó-fagyoskodó drukkerek, Nyugat-Európában azonban zongorázni lehet a különbséget. Barcelonában például úgy áll a helyzet: amennyiben a szurkolók nemet mondanak az új szponzorra, a klub jövője is veszélybe kerülhet.

A gránátvörös színekért rajongók gyakorlatilag „előkarácsonyt” tartottak a tavalyi évben: december közepén érkezett a bejelentés, a Barcelona futballcsapatát öt éven keresztül támogatja majd a Qatar Foundation. A katalánok nyilvánosságra hozott kötelességei között csupán a befektetési társaság logójának viselése állt, a szponzor pedig cserébe 165 millió euró átutalását vállalta.



Manapság alig találnánk labdarúgócsapatot a földkerekségen, mely ne rogyott volna térdre a szponzor előtt a számok hallatán, a Barcelona azonban egyértelmű kivételnek számít. A „Mas que en club” ugyanis nem csupán a katalán összetartás egyik leghangsúlyosabb jelmondata, de olyan „szűzi fogadalom” is, melyet az elmúlt 112 évben egyszer sem hágott át az aktuális vezetés.

A gazdasági realitás azonban a Barca-vezérek számára is új utat jelölt ki. A tavaly nyilvánosságra került adatok szerint a katalánok 420-430 millió eurós adósságban úsznak, mellyel az élmezőnyben foglalnak helyet, de még így sem közelítik meg például a tavaly márciusban még 700 millió fontos (!) mínuszban járó Manchester Unitedet.

Csupasz mezt akarnak

A katalánok szurkolói, szűkebben véve a klub tagsága a minap kifejezte ellenérzését a katari támogatóval szemben, és kijelentették: 165 millió ide vagy oda, a logómentes mez mindenek felett áll, és ha a vezetők nem hajlandók felbontani a szponzori szerződést, ők fogják ezt megtenni. A katalánok elnöke a tagsági bejelentésre úgy reagált, meg kell húzni a nadrágszíjat: „nem engedhetjük meg majd a legjobb játékosokat vagy a legjobb edzőket maguknak”.

„A racionális közgazdasági modellben a döntéshozóknak, jelen esetben a Barca irányítóinak mérlegelniük kell, mekkora veszteséggel jár, ha szembemennek a szurkolói akarattal – kezdi Dénes Ferenc sportközgazdász. – A 165 milliós szponzori díj rövid távon előnyös, azonban ilyen szintű szurkolói ellenállás esetén hosszú távon biztosan nem lesz az. Magyarországon eltérő a helyzet, hiszen több olyan klubot is ismerünk, melynek játékosai a pályára kifutva úgy festenek, mint egy hirdetőoszlop. Ha egy szponzor távozik a sok közül, talán még nem dől össze a világ, és a mez sem változik meg teljesen. A gránátvörösöknél egészen más a helyzet, az ő dresszük ugyanis olyan, mint a zászló egy nemzet számára. A klub alapítása óta nem került rá olyan szponzor, mely fizetett volna a felületért.”

Az MU a másik véglet

Dénes egy másik fontos tényre is felhívja a figyelmet. „Barcelonában egyedülálló ereje van a lokális közösségi érzésnek. Az emberek büszkén vallják, hogy a klubhoz tartoznak, a tagsági kiváltásával pedig joggal követelhetik, hogy beleszólhassanak a legfontosabb ügyekbe is. Egészen más mondjuk a helyzet a Manchester Unitednél, ahol kereskedelmi alapokra építették fel a klubot. A világ legértékesebb futballmárkájának nevét nem »adják a szurkolók kezébe«.”



Barcelonában tehát gyorsan kell számolgatnia az illetékeseknek. Szigorúan pénzügyi alapon azt kell meghatározniuk, az esetleges negatív döntés esetén elmaradó, a szurkolók által befizetett tagsági díj, jegybelépő, eladott mezek, pólók, kulcstartók stb. nagyobb hiányt eredményeznének-e, mint 165 millió euró. „A mérleg mindkét serpenyőjében van valami – mondja Dénes Ferenc –, így a problémára nincs is tökéletes megoldás. De hát ahogy mondani szokták, ettől szép játék a futball.”

A Fradin nem segítettek

No de mi lehet az oka, hogy a hazai klubokat nem gyötrik effajta gondok? Emlékezhetünk, az adósságcsapdában vergődő Ferencváros a részvények eladásából befolyó összegből kívánta fedezni költségei egy részét, a terv azonban csúfosan megbukott – a szurkolók egyszerűen nem kívántak saját pénzükkel hozzájárulni a klub megmentéséhez. Vajon miért nem?

„A Ferencvárosnál ugyan kudarcba fulladt ez a próbálkozás, de ettől függetlenül a szurkolók bevonása a fenntartásba egyáltalán nem lehetetlen feladat. Itthon az a legnagyobb probléma, hogy a futballmeccsre járás egyáltalán nem közösségi érzés. Külföldön ha valaki magára húzza a mezt, megveszi a jegyet, befizeti a tagságit, érzi, hogy a klub megbecsült tagjává vált. A »merchandising« ezért nem működik itthon megfelelően, a szurkolók egyszerűen nem szeretnék annyira kifejezni a közösséghez tartozás élményét. Az internet ráadásul felerősítette, megkönnyítette a szervezés lehetőségét, erre azonban Magyarországon még nem ébredtek rá igazán a szakemberek. Üdítő ellenpélda a Videoton. Székesfehérváron komoly lépéseket tettek a nyugati példa útján, ez pedig egyértelműen erősíti majd a magyar futball erejét.”