Harckocsimotorok polgári célra

Még mindig tart a pótnyomozás, amelyet a Fővárosi Ügyészség utasítására folytat a BRFK a Mobil-Rikko és a Mobil-Ringler Kft. ügyében – tudta meg lapunk rendőrségi forrásból. A két cég a fegyverkereskedelmi jogszabályokat megkerülve mezőgazdasági termékként több tucat harckocsimotort szállított külföldre. Az üggyel kapcsolatban részletes információk jutottak a Magyar Nemzet birtokába.Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) – a gazdasági tárca elődje – még 1997 decemberében adott engedélyt a Mobil-Rikko számára katonai járművek nem fegyverzeti jellegű alkatrészeinek külföldi adásvételére. Az okirat alapján 1999. december 31-ig Oroszországgal, Egyiptommal, Bulgáriával, Törökországgal és Vietnammal kereskedhettek – értesült lapunk megbízható forrásból. Megtudtuk azt is, hogy a Mobil-Rikko Kft. 1998 februárjában a HM CURRUS Gödöllői Harcjárműtechnikai Rt.-től, illetve a Honvédelmi Minisztérium Páncélos Gépjárműtechnikai Ellátó Központjától (MH-PCGTEK) szerzett be 29 darab V-55-ös harckocsimotort – egyenként 540 ezer forintért -, amelyek a nemzetközileg ellenőrzött áruk és technológiák körébe tartoztak. Igaz, az eredeti megállapodásban 50 darab tankhajtómű szerepelt, de a szerződés mellékletéből kitűnik, hogy a Mobil-Rikko Kft. csak29-et vett át.Ács János, a HM CURRUS Rt. vezérigazgatója lapunkkal közölte: a Mobil-Rikko Kft.-vel belföldi szállítási szerződést kötöttek, amelyet teljesítettek is. – A fizetéssel kapcsolatban adódtak ugyan nehézségek, de végül rendeztük a kérdést – tette hozzá. A cég ügyleteit jól ismerő informátorunk közölte: a banki átutalások többször a Man-szigeteken bejegyzett off-shore cég, a Jocund Ltd. számláján keresztül történtek.1998. május 15-én a Mobil-Rikko Kft. három exportengedély iránti kérelmet nyújtott be, melyekkel kapcsolatban az IKIM június 30-án „kiegészítésre” szólította fel a céget. A kérelemben hivatkozott érték ugyanis másfélszer magasabb volt, mint az importőr ország – jelen esetben Bulgária – által kiadott beviteli engedélyen szereplő összeg.Információink szerint a hiánypótlás nem történt meg, mivel a Mobil-Rikko Kft. meg sem kísérelte az IKIM által kért változtatásokat végrehajtani, ehelyett árualapját eladta a Mobil-Ringler Kft.-nek. A két kft. közötti adásvételi szerződés szerint a motorok egyenkénti értéke továbbra is 540 ezer forint volt. Egyes szakértők véleménye szerint az egész tranzakció csak azt a célt szolgálta, hogy a Mobil-Rikko kikerüljön a hatóságok látóköréből és a Mobil-Ringler „tiszta lappal” indulva szállítsa külföldre a tankhajtóműveket, immár polgári rendeltetésű termékekként.A Mobil-Ringler Kft.-ben a cégbírósági adatokban három tulajdonos neve szerepel. Köztük Purkald István – aki a Mobil- Rikko Kft. ügyvezető igazgatói tisztségét is betölti -, Galina Jevgenevna Urazova, illetve néhány hónapig ifj. Rimai Sándor, akinek édesapja az MH-PCGTEK anyagtervezési osztályának a vezetője. Rimai Sándor lapunk kérdésére közölte, hogy az ügyben szereplő tankmotorokat még a Mobil-Rikko Kft. vásárolta meg, így a Mobil-Ringlernek azokhoz semmi köze nincs. – A fiam csupán néhány hónapig volt tulajdonos a cégnél – szögezte le az osztályvezető. Ifj. Rimai Sándor 50 százalékos üzletrészét egyébként 1998. július 18-án Gyarmati Sándor vette át 500 ezer forintért.Purkald István december 14-én arról tájékoztatta a Honvédelmi Minisztérium Beszerzési Hivatalát, hogy a fennmaradó mennyiséget tulajdonos-, illetve névváltoztatás(!) miatt a Mobil- Ringler Kft. veszi majd át. Arról nincsenek hitelt érdemlő információink, hogy a 29 Ringler tulajdonába. Az viszont biztos, hogy a cég a 29 darab harkocsimotort úgy szállította a szlovákiai Dunaszerdahelyre, hogy a vámokmányokon Csepel típusú dízelmotorok szerepeltek, amelyek már nem tartoztak a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák körébe. A kiléptetések három tételben történtek 1998 szeptemberében és októberében. Azt jelenleg nem lehet tudni, hogy mennyi tankmotort, illetve -alkatrészt szállítottak polgári termékként Magyarország határain kívül Bulgária, illetve Ukrajna irányába. A kiszállításokat követően 1998 novemberében a Mobil-Ringler Kft. a Gazdasági Minisztérium (GM) illetékes osztályához kérelmet nyújtott be haditechnikai termékek külkereskedelméhez szükséges engedély iránt export, import és reexport vonatkozásában. A kérelmet a GM tavaly április 1-jén elutasította. A VPOP Ellenőrzési Igazgatósága április 6-tól utólagos ellenőrzést tartott, majd feljelentést tett a kft. két ügyvezetője, Purkald István és Gyarmati Sándor ellen, amelyet rendőrségi nyomozás követett.Az ügyet a BRFK vádemelési javaslattal a Fővárosi Főügyészséghez továbbította. Az ügyészség azonban úgy ítélte meg, hogy a nyomozás adatai hiányosak, ezért pótnyomozásra van szükség. A BRFK jelenleg további kihallgatásokkal, valamint a rendelkezésre álló számlák és szerződések ellenőrzésével folytatja a pótnyomozást.Dhörmann Gábor, az ügyben eljáró nyomozó korábban arról tájékoztatott: elképzelhető, hogy a pótnyomozás során bővül a gyanúsítottak köre.- A rendőrség jelenleg Purkald Istvánt és Gyarmati Sándort nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegésével gyanúsítja – tette hozzá.Purkald Istvánt lapunknak nem sikerült elérnie, jogi képviselője, Molnár Lajos csak annyit mondott: elképzelhető, hogy ügyfele külföldön van, és az ő felhatalmazása nélkül nem nyilatkozhat. A BRFK egyébként kikérte a GM véleményét is. A minisztérium részéről Gilyán György, a GM Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának főigazgatója egy szakértői véleményt juttatott el a BRFK-hoz. Információink szerint a Gazdasági Minisztérium szakfőtanácsosa, Kovács György – a dokumentum készítője – is úgy vélte, hogy bűncselekmény alapos gyanúja áll fenn, hiszen a tankhajtóművek nem minősíthetők mezőgazdasági termékké, és így semmiképpen sem hagyhatták volna el Magyarországot. A BRFK álláspontja szerint a szakértői vélemény az eljárás során perdöntő lehet.Laczó László, a VPOP szóvivője arról tájékoztatta a Magyar Nemzetet, hogy a kiviteli ellenőrzést és a kiléptetést végző vámhivatalok a jogszabályok szerint jártak el. Szerinte a vámokmányokból, a körülményekből – számlák, belföldi eredet – nem lehetett arra következtetni, hogy haditecnikai termékekről van szó. Tudatta azt is, hogy a vámhivatalnak mérlegelési joga van a vizsgálat módszerének megválasztását illetően.