Teszt és lélek

A mai „Tegnapelőtt”-ben olyanokat olvasok, hogy egy Csendzseraj „Hitler” Hunzwi nevű ember a zimbabwei háborús veteránok főnöke, Alekszandr Csaplin pedig orosz pornófilmek vágója. Nincs min csodálkozni, belátom, pláne, ha összevetem czimborám, Geönczeöl újabb kinyilatkoztatásaival.A nagyapám földműves, mondta tegnap. Temetkezési vállalkozó volt Zalában. Ha meglátok egy virágot, már keresem is a koporsót.Ha Geönczeöl mai állapotát tekintjük, szavai nem pusztába kiáltott borsók csupán. Nem.Az egész ott kezdődött, hogy egyik éjjel leesett az ágyról. Ebben nem volt semmi új, mert mindig a kutyájával, dr. Kutyurka Tódorral aludt a szűk kereveten, és rendre a földön kötött ki.Megpróbált fölállni, nem ment. Bizsergést érzett a bal karjában és a bal lábában. Beletörődve sorsába (hogy ez a szó néha milyen erős tud lenni!) visszaaludt. Megvárta Norrah-t, társát a borivásban. Minden beteg hős, ha nem is a világ vagy a hozzátartozók, de legalább a maga szemében. Itt volt egy Gregor Samsa, aki egy napon arra ébredt, hogy bogár, és nem tud a hasára fordulni.Mi van veled?, kérdezte Norrah, aki rettenetesen tudta meresztgetni a szemét, de férfimód sakkozott. Aki ritkán beteg, részvétlen teremtés. Norrah be volt gyulladva, de mint orvosgyerek, ügyesen leplezte.Kár volna lelőni a zongoristát, ha a zongora hamis, mondta Geönczeöl a padlóról, és elmosolyodott. Mint egy őszes kisfiú. Az ősz hajra, tudta jól, egyetlen orvosság van, amelyet egy francia ember talált föl, aki történetesen nem hajfestéssel foglalkozott. Dr. Guillotine-nak hívták.Aki lélegzik: szenved. Aki gondolkodik: gyászol. Aki nem született meg: áldott, mondta Geönczeöl, és kért egy cigit. Én tényleg meg akartam halni. De nem így, részletekben, tette hozzá, amikor a mentő elvitte.Benn a „stroke” osztályon, amelyet, mintha szégyellnék a „szélütés”, „szélhűdés” nevet, makacsul angolul nevez minden hivatalos ember a kórházban, csupa – korabeli – ötven-hatvan közöttiekkel feküdt.Vannak betegségek – mondta Geönczeöl, aki a bal oldalára teljesen béna lett -, amelyek kellemesek, és vannak rohadtak. A kiszolgáltatottság arányában változik a dolog. Adjatok egy cigit, mondta. Norrah letörölte a lebénult bal szájsarkából a nyálat, és azért se adott. Tiszta, finom, úri betegség, folytatta Geönczeöl, a szívroham. Istenem, amikor Füreden etettem a hattyúkat! De például a depresszió meg a sikertelen öngyilkosság se rossz. A diliház a világ egyik legjobb helye, bár néha meg kell csinálnod egy tesztet. Az egész életünk egy teszt. Piát hoztatok?Geönczeöl lassan kezdett belesimulni a benti életbe, bár ketrecet tettek az ágyára, amikor megtudták, hogy (lámpaoltás 18 órakor) kivánszorog (mert a „szökik” túlzás lenne, nem is beszélve a „lopakodik”-ról) a tévészobába. A tévé mellett a Kiskegyed volt a szellemi tápláléka. Éjszaka sokáig dumáltak a szobatársakkal, akár egy kollégiumi szobában. Geönczeöl csak egyet nem bírt: a hapsikból dőlt a „mocskos ez, büdös az”. Ezt még humorral se volt képes feloldani. Egy kórházban pedig a legnehezebb dolog elhitetni a személyzettel, hogy az ember a mozgásképességével együtt nem veszítette el szellemi erejét is.Az orvosságokban Geönczeöl egyáltalán nem hitt. Azt tartotta, hogy az orvosság kivonata az orvostudomány tévedéseinek. Ha rábízzuk magunkat egy gyógyszerre, szinte biztos, hogy néhány év múlva előáll valaki azzal, hogy káros a szervezetünkre. Lehet, hogy meghosszabbítja az életet, de még többen halnak bele az orvosságba, mint a betegségbe.Az a rohadt az egészben, mondta Geönczeöl, miközben a papírpelenkáját vettem le róla, hogy minden betegség, miközben saját maga szobrává zsugorítja az embert, és keresztre is feszíti, felnagyítja az ember saját dimenzióit. Az embernek saját maga lesz a kizárólagos tárgya. Mert hát hol a tér, amely a miénk volt?Még sose volt olyan filozófus, aki szótlanul kibírt volna egy fogfájást, mondtam, és kivittem a pelenkát.Mindannyiónknak eleget kéne szenvednünk ahhoz, hogy rájöjjünk az emberi nyomorúság nagy sorsközösségére: így megy ez, könyörtelenül, a világ kezdete óta. Hoztál Newsweeket?Hoztam, mondtam, és elkezdtem tiszta inget, gatyát adni rá, ami nem is ment olyan könnyen. A legnehezebb a gatya volt.Felejtsd el a személyes tragédiádat, mondtam. Az csak az írásban segít. Egy jólnevelt halandó a hétköznapokban hallgat róla.Az a baj, ha belülről vagy béna, nem csupán a tested, mondta Geönczeöl. Kinyitottam az ablakot, hogy a huzat kivigye a húgyszagot.Mi lett dr. Kutyurka Tódorral?Geönczeöl igazi társa egy tacskó volt.Amikor elvittek, anyám fogadta be. De lehet, hogy a hónapok alatt elfogyott anyám türelme.Elaltatták?Nekem azt mondta, hogy a párzási időben megszökött, és nem jött vissza.Tódor? Az lehetetlen!Én is azt mondom. Felhívásokat kéne kiragasztani a környéken. Geönczeöl legyintett, mint aki tudja, hogy nem lesz az egészből semmi. Először láttam könnyet a szemében. Anyámék engem is egy intézeti elfekvőbe akartak zárni, mondta. Pedig hát: a) Az ember törött kerámiaként születik. b) Egész élete állandó javítás. És c) Isten kegye a ragasztó.Nem az orvosé?Amikor a csikket szedtem odabenn, meg a dohányzóra kiírtam, hogy Tüdőgondozó! Akkor láttad volna a doktor urakat! Az orvosok átveszik Isten és a természet szerepét. De főleg a hálapénzt. Ha egy doktor kezében vagy, az olyasmi, mintha egy hős lennél egy író kezében. Szenvedni fogsz egy csomót, de a végén jól fogsz kijönni belőle.Vagy nem.Jó írónál és rossz orvosnál nem.Kitisztítottam a teli hamutálakat, a kerekes széket közelebb toltam a dohányzóasztalhoz. Ebben a kicsi lakásban megfordulni se lehetett vele.Az orvosok megkínozzák a betegeiket, és még fizettetnek is érte. Meg aztán: láttál te már olyan orvost, aki jóváhagyta a másik receptjét?!A legjobb orvosok: Doktor Diéta, Doktor Nyugi és Doktor Jó Kedély, mondtam.Fölvettem egy papírlapot a dohányzóasztalról. Ez volt rajta:a) A fájdalom elgondolkodtatja az embert.b) A gondolat bölcsebbé teszi.c) A bölcsesség teszi az életet elviselhetővé.Ez az, mondtam, ha fél kézzel is: de írj!Egy olyan betegségben, amelyből tudom, hogy nem gyógyulhatok ki?!Az élet is csak egy betegség. Az ember is úgy hullajtja a leveleit, mint egy fa.Csak hagyjuk a fákat, mondta Geönczeöl. Följebb akartam húzni a nadrágját, és ezért meg kellett emelnem.Csak nehogy a te csajodnak kelljen emelgetnie téged, sóhajtotta Geönczeöl.Inkább öngyilkos lennék, futott ki a számon.Csönd lett. Gonosz csönd.Test és lélek!, mondta Geönczeöl. Az Isten se tudja már, melyik melyik! Azt érezzük, amit a mirigyeink és a zsigereink termelnek. Lelkem szárnyalása, úgymond, a véremben kezdődik.Csöngettek. Megjött Norrah a bevásárlóútjáról. Rögtön rágyújtott, töltött is magának.Egyre inkább az az érzésem, mondta nekem, hogy a barátod attól fél: meg kell osztania a szenvedését!Fogd be a pofád, mondta Geönczeöl. Már megint a törött karoddal meg a kificamított lábaddal jössz!Megszólalt a telefon.A srácok voltak, bentről, mondta Geönczeöl, amikor letette. Unalmas a szoba éjjel. Kérdik, hogy mikor megyek vissza.