Oltásellenesség: Van, aki végül megbánja és bocsánatot kér az orvostól

Miközben a különböző szakmaiatlan rémhírek és félinformá­ciók miatt több mint száz szülő indított pert hazánkban az orvosok ellen, akik beadták a gyermekeiknek a kötelező védőoltásokat, a határainknál egyre komolyabb fenyegetést jelent a vírusok terjedése a háború miatt – tudtuk meg Galgóczi Ágnestől. A népegészségügyi helyettes országos tisztifőorvos szerint olyan betegségek is veszélyeztethetik hazánkat újra, mint a hepatitisz vagy a kanyaró.

Fotó: Kurucz Árpád

– Országszerte több mint száz olyan per zajlik orvosok ellen, amelyeket oltásellenes szülők indítottak. Honnan eredeztethető a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság?
– Az első védőoltás ellenes hullámot egy 1998-ban megjelent tanulmány okozta, a Lancetben publikált cikk szerzője akkor arról írt, hogy összefüggést vélt felfedezni a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni védőoltás és az autizmus, valamint a Crohn-bélbetegségek között. 

Ez olyan mértékű lavinát indított el, hogy a kanyaró elleni átoltottság drasztikus mértékben csökkent néhány országban, az Egyesült Királyságban és Írországban kanyarójárvány tört ki.

 A The Lancet 2010-ben végül visszavonta ezt a cikket, mert kiderült, nem megfelelő tudományos adatokkal dolgoztak.

– Idehaza nem ez a cikk okozta a legtöbb bajt, az oltásellenes hangok a közösségi média térnyerésével erősödtek meg igazán. Mivel tudják megszólítani az embereket az oltásellenes mozgalmak?
– Valóban, húsz éve még nem jutott el ekkora tömeghez az oltásellenes lobbi, ma viszont a Facebook-csoportokon, online csatornákon keresztül rengeteg dezinformáció, káros és valótlan tartalom kering. Azt látjuk, hogy sok esetben az oltáselleneseknek jó „alibit” ad, hogy minden problémájuk hátterében a védőoltást vélik felfedezni.

Eszükbe sem jut, hogy többek között a nem megfelelő táplálkozás, a dohányzás, az egészségtelen környezet vagy a túlsúly áll a kialakult krónikus betegségek és panaszaik hátterében. 

Ugyanakkor azt látjuk, hogy az oltásellenesség erősödése nemcsak hazai jelenség, az Európai Unió több országában is küzdenek hasonló problémával, előfordultak országhatárokon átívelő kezdeményezések, hasonlóan megfogalmazott oltásellenes üzenetek is.
Az átoltottság mértékét is befolyásolni tudják, és az elmúlt időszakban az európai adatok is aggasztó képet mutatnak. Míg 2023-ban az európai ­uniós tagállamokban közel négyezer kanyarós esetet jelentettek, 2024-re ez a szám közel megtízszereződött, 39 ezer kanyarós megbetegedést regisztráltak, több kisgyermek vesztette életét a fertőzés miatt. Ezt a kockázatot nem lehet elbagatellizálni, nagyon fontos a védőoltási program szigorú és következetes betartása.

Galgóczi Ágnes: Sok esetben az oltáselleneseknek jó „alibit” ad, hogy minden problémájuk hátterében a védőoltást vélik felfedezni (Fotó: Kurucz Árpád)

– Ezek az adatok sem szolgálnak elegendő bizonyítékul a szkeptikusoknak?
– A kötelező védőoltások bevezetésével számos generáció nőtt fel úgy, akik nem ismerték ezeket a fertőző betegségeket, nem tudják, mi az, hogy járványos gyerekbénulás, nem tudják, mi a szamárköhögés, a diftéria vagy a kanyaró. Azt gondolják, hogy ezek banális betegségek, meg lehet gyógyulni belőlük, ma már olyan jó az egészségügyi ellátás, hogy kezelni fogják a gyerekeket. Azzal azonban nem számolnak, hogy nagyon sokszor igen súlyosan zajlik le az adott betegség. Szóval hiába fejlett egy adott ország egészségügyi ellátórendszere, ha a betegség olyan szövődményeket okoz, mint mondjuk az agyhártyagyulladás, s akár a halálos kimenetellel is számolni kell. Érdemes tehát feltenni azt a kérdést: ki az, aki valóban kockáztatja a gyermek egészségét, adott esetben életét?

– A kanyaró esetén mi az a lélektani határ, ami már járványhelyzetet idézhet elő?
– Ezzel a betegséggel szemben 95 százalék fölött kell tartani az átoltottság mértékét a nyájimmunitás miatt. A légúton terjedő kanyaró ugyanis nagyon fertőzőképes. Amíg egy influenzafertőzés esetén egy beteg 1-2 másik fogékony személyt, a SARS–CoV–2 vírusnál pedig az eredeti vuhani törzsnél 2,5-4 fogékony személyt fertőzhet meg, addig a kanyarós beteg 16-18 másik fogékony személyt tud megbetegíteni, ha kontaktusba kerülnek. A kanyaró nagyon gyorsan terjedhet, ezért is magas átoltottság kell a víruscirkuláció megakadályozásához, a nyájimmunitás fenntartásához, illetve ahhoz, hogy azok is védelmet kapjanak, akik valamilyen okból nem olthatók.

– A szomszédban dúló háború járványügyi szempontból veszélyezteti-e hazánkat? Van okunk aggodalomra?
– Magyarország már a háború kitörése előtt is számos alkalommal biztosított oltóanyag-adományt a kárpátaljai régió számára, hogy az ott élő gyermekek megkaphassák a védőoltásokat. Ez egyrészt a saját védelmüket, másrészt a magyar járványügyi biztonságot is szolgálja. A háború kitörése óta nagyon sokan menekültek Magyarországra, köztük gyermekek is, ők a magyar védőoltási rendszerben kapták meg a kötelező, életkor szerinti vakcinákat, ingyenesen. Fontos ugyanakkor, hogy számoljunk a háború frontvonalán kialakuló fertőzésekkel is: az egészségügyi ellátórendszer és a higiénia esetleges hiánya ugyanis kedvez az olyan fertőző betegségek terjedésének, mint például a hepatitis A-fertőzés.

Galgóczi Ágnes, népegészségügyi helyettes országos tisztifőorvos (Fotó: Kurucz Árpád)

– A közelmúltban volt olyan háziorvos, aki az oltásellenes szülők fenyegetése miatt fel akarta adni a praxisát. Az NNGYK hogyan tud segíteni ezeknek az orvosoknak?
– Az oltásellenesek sokszor mindenáron ki akarják kényszeríteni azt a kezelőorvosi szakvéleményt, amellyel a kötelező védőoltás alól „felmentést” kaphat a gyermek. A fenyegetések mellett egyszer csak jön egy bírósági végzés, hogy miért adott be egy védőoltást vagy miért nem ad igazolást a védőoltás beadása ellen. Az NNGYK minden gyermekorvos mellett ott áll, igyekszik jogi, szakmai segítséget nyújtani. Az orvosok ellen indított hadjáratok ugyanis lelkileg nagyon megterhelők, senki sem szeretne a bíróság elé állni egy olyan dolog miatt, amit szakmailag fontosnak tart, és tudományosan is megalapozott. Már több tucat nyertes perünk van, polgári jogi peres ügyek is és közigazgatási jogi ügyek is. A bírói gyakorlat is egységes, ismerik azokat az alkotmánybírósági döntéseket, amelyek alátámasztják a védőoltási rendszernek a létjogosultságát, fontosságát.

– A szülők ellen indulhat-e eljárás, például kiskorú veszélyeztetésének gyanújával?
– A kiskorú veszélyeztetése már büntetőjogi kategória, az utolsó utáni lehetőség, amikor eljárás indulhat emiatt egy szülővel szemben. Azt hiszem, nem is ez a megoldása ennek a jelenségnek. Nem szabad azonban hagynunk azt sem, hogy egy ilyen eset eljusson a gyermek veszélyeztetéséig. A gyermekjóléti szolgálatoknak szerencsére megvannak az eszközeik arra, hogy a nem együttműködő szülőknek korlátozzák a szülői jogait. Azokban az esetekben is, amikor a szülő nem együttműködő az orvossal, védőnővel, vagy nem akarja beadatni a kötelező védőoltásokat, átmeneti időre akár védelembe is lehet venni a gyermeket, amíg a szülő újra együttműködő nem lesz.

– Volt már arra példa, hogy egy oltásellenes szülő végül belátta, hibázott?
– Igen, egy szülő például nemrégiben a jogi procedúra kapcsán visszalépett és bocsánatot kért attól az orvostól, akit tulajdonképpen az oltásellenes mozgalmak által foglalkoztatott jogi képviselők tanácsára perelt be. Ez reményt ad, de bízom benne, hogy a jövőben nem így, hanem szakmai alapokon zajló párbeszéddel léphetünk előre az oltási program fejlesztésében.

Borítókép: Galgóczi Ágnes tisztifőorvos (Fotó: Kurucz Árpád)