Megőrzi titkait a jégvilág

Az elmúlt negyven évben az Antarktiszon a fagyott kontinens korábban az egyik leggyakoribb röpképtelen tengeri madárfajának számító Adélie-pingvinek egyedszáma vészes csökkenésnek indult olyannyira, hogy egyes kutatók már megkongatták a vészharangokat is azt hangoztatva, végveszélybe került a faj. A Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) kutatói a Scientific Reports tudományos szakfolyóiratban közzétett publikációjukban viszont váratlanul bejelentették, hogy egy korábban ismeretlen és több mint 1 500 000 Adélie-pingvinből álló szuperkolóniát fedeztek fel az Antarktiszi-félsziget északi csücskétől távoli sziklás szigetcsoporton, a Danger-szigeteken. Még nem világos, hogy mi állhat e váratlan felfedezés hátterében.

Fotó: AFP/MICHAEL NOLAN

„A Danger-szigetek egészen a közelmúltig nem úgy voltak ismertek, mint a pingvinek fontos élőhelyei” – kommentálta a rendkívüli felfedezés hírét Heather Lynch, a Stony Brook Egyetem ökológia és evolúció tanszékének docense. Ezek a szuperkolóniák évtizedek óta észrevétlenek maradtak – jegyzi meg a kutató –, részben a szigetek távoli fekvése, részben pedig a körülöttük lévő hírhedten veszélyes déli-óceáni vizek miatt. Ezen a vidéken még a déli félteke nyári időszakában is vastag tengeri jég borítja a közeli óceánt, ami rendkívül megnehezíti a szigetek megközelítését. E teljesen elhagyatott és élettelennek vélt területen azonban 2014-ben Lynch és kollégája, Mathew Schwaller, a NASA szakértője árulkodó guanófoltokat fedezett fel a NASA műholdfelvételeinek segítségével. 

Adélie-pingvin fiókáival. Fotó: AFP/MICHAEL NOLAN

Ezek a nyomok pedig nagyszámú pingvin jelenlétére utaltak a mindaddig lakatlannak gondolt szigetcsoporton. Hogy felderítsék, mi a valós helyzet, Heather Lynch a Woods Hole Oceanográfiai Intézet tengerimadár-ökológusával, Stephanie Jenouvrier-vel, továbbá Mike Politóval és Tom Harttal, az Oxfordi Egyetem kutatójával együtt expedíciót szervezett a szigetekre azzal a céllal, hogy felmérjék, mekkora pingvinkolónia élhet ezen a kietlen és mindentől távoli területen.

 Amikor a kutatók 2015 decemberében kalandos körülmények között megérkeztek a Danger-szigetekre, legnagyobb meglepetésükre több százezer fészkelő madárra leltek ebben a zord és sziklás jégvilágban. 

Az állomány felméréséhez a tudósok egy kereskedelmi forgalomban kapható, de módosított quadcopter drónt is felhasználtak, hogy a levegőből átfogó panorámafelvételeket készítsenek az egész szigetről. 

A drón alkalmazása kulcsfontosságúnak bizonyult az állomány egyedszámának pontos felmérésében – mondja Michael Polito, a Louisiana Állami Egyetem szaktudósa és a Woods Hole Oceanográfiai Intézet vendégkutatója. A Danger-szigeteken élő kolónia felfedezése nemcsak a pingvinpopuláció dinamikájába, hanem a hőmérséklet-változásnak a tengeri jégrégió ökológiájára gyakorolt és kevéssé ismert hatásaiba is betekintést nyújthat. Noha az északi sarkvidékkel szemben – ahol már drámai szintű a jégolvadás – az Antarktiszon egyelőre még csak a partvidéket érinti a tengeri jég visszahúzódása, de ennek a folyamatnak máris fenyegetőek az ökológiai hatásai. A biológusok szerint erre volt visszavezethető az Adélie-pingvinek rendkívül gyors és aggasztó állománycsökkenése is az antarktiszi partvidéken, ám a Danger-szigeteken történt közelmúltbeli felfedezés árnyalja ezt a képet. A nagy és egyelőre még megválaszolatlan kérdés, hogy egyes veszélyeztetett fajok képesek-e a rapid módon változó környezeti feltételekhez való olyan szintű gyors alkalmazkodásra, ami lehetőséget biztosíthat számukra a túlélésre és a populációik fennmaradására is. A Danger-szigeteken tapasztaltak a legnagyobb valószínűséggel új megvilágításba helyezhetik ezt a kérdést. 

Veszélyben a császár 

A Danger-szigeteken élő és korábban ismeretlen, hatalmas Adélie-pingvin-populáció felfedezése több szempontból számít rendkívül fontos eredménynek. Úgy tűnik ugyanis, hogy az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán megfigyelt drasztikus állománycsökkenéssel szemben – amit a szakértők a klímaváltozás rovására írtak –, a Danger-szigeteki kolóniát nem érte ilyesfajta káros hatás.

Az Antarktiszi-félsziget keleti oldalán élő Adélie-pingvinek populációja alapvetően eltér attól, amit a nyugati oldalon tapasztaltunk. Meg akarjuk érteni, hogy miért. Összefügg-e ez az ottani, elhúzódó tengeri jégviszonyokkal vagy az élelem elérhetőségével? Ezt még nem tudjuk

– mondja  Stephanie Jenouvrier a WHOI szaktudósa. De a Danger-szigeteki  pingvinpopuláció felfedezése még nem minden. A Brit Antarktiszi Felmérés tudósai négy, korábban ismeretlen császárpingvin-költőhelyet fedeztek fel 2024-ben. A globális felmelegedés hatásai elsősorban az Antarktisz partvidékét érintik, ami az itt élő különféle pingvinfajok legfontosabb élőhelyének számítanak. A rohamosan változó antarktiszi jégviszonyok miatt a hetedik kontinens emblematikus pingvinjei, a csaknem másfél méter magas óriási császárpingvinek populációiban pár éve ahhoz hasonlóan riasztó változásokat fedeztek fel, mint az Adélie-pingvineknél. A parti jég olvadása miatt számos császárpingvin-kolónia elhagyta régi fészkelőhelyeit. Mint kiderült, a madarak nem egy esetben 40-50 kilométert is megtettek, hogy új és alkalmasabb élőhelyeket keressenek maguknak. A kutatók műholdak segítségével próbálták meg felderíteni, hogy hová tűnhettek el hagyományos fészkelőhelyeikről a császárpingvinek, és ennek során négy, teljesen új és korábban ismeretlen kolóniát fedeztek fel. 

Mindezek ellenére a császárpingvin-kolóniák jövőjére vonatkozó prognózisok igencsak borúlátóak.

 A Brit Antarktiszi Felmérés kutatói a 2024-ben elvégzett állományszámlálás során megállapították ugyanis, hogy a parti jégtakaró olvadása miatt katasztrofális szaporodási kudarc fenyegeti a császárpingvineket. „Ezek az újonnan azonosított helyszínek szinte minden hiányosságot kitöltenek ezeknek az ikonikus madaraknak az elterjedésével kapcsolatos ismereteinkben. Sajnos egy kivételével azonban mindegyik kolónia kicsi, kevesebb mint ezer madárból álló, így ezeknek az új pingvintelepeknek a felfedezése kevés változást jelent a teljes populáció méretében” – hangsúlyozza dr. Peter Fretwell, a felmérés szaktudósa. A császárpingvinek az év nagy részében a parthoz szilárdan kapcsolódó stabil tengeri jégen – az úgynevezett szárazföldi jégen – alakítják ki a fészkelőhelyeiket. Miután az antarktiszi tél idején, május–júniusban megérkeznek a kiválasztott költőhelyükre, lerakják a tojásaikat, amelyekből két hónappal később kelnek ki a fiókák, de a pingvinek egészen december végéig a költőhelyükön maradnak. A műholdas adatok alapján az elmúlt 45 évben a tengeri jégtakaró a 2021/22-es, illetve a 2022/23-as évben volt a valaha mért legkisebb kiterjedésű. 2023 augusztusában a tengeri jég 2,6 millió négyzetkilométerrel volt kevesebb az 1981 és 2022 közötti időszakhoz képest.  

E  jégcsökkenés drámai mértékét jól szemlélteti, hogy az olvadás miatt jégmentessé vált régió csaknem akkora kiterjedésű, mint Grönland teljes területe.

 A császárpingvinek korábban úgy reagáltak a tengeri jég visszahúzódására, hogy a jégmennyiség szempontjából állandóbb, stabilabb helyekre költöztek. Ez a stratégia azonban most már sokkal kevésbé működik, mivel a tengeri jég elolvadása az egész régiót érinti. Nagy kérdés, hogy ehhez a tartósnak tűnő változáshoz tudnak-e, és ha igen, hogyan tudnak majd alkalmazkodni a császárpingvinek úgy, hogy a populációjuk ne szenvedjen el vészes állománycsökkenést. A Danger-szigeteki felfedezés mindenesetre azt sugallja, hogy az egyes állatfajok képesek nem várt módon alkalmazkodni a számukra hátrányos környezeti változásokhoz. Ez pedig új irányt szabhat az ökológiai kutatásoknak is. 

Borítókép: Rákevő fóka (Lobodon carcinophagus) egy Adélie-pingvin társaságában az Antarktiszon (Fotó: AFP/MICHAEL NOLAN)