Veszélyben a császár
A Danger-szigeteken élő és korábban ismeretlen, hatalmas Adélie-pingvin-populáció felfedezése több szempontból számít rendkívül fontos eredménynek. Úgy tűnik ugyanis, hogy az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán megfigyelt drasztikus állománycsökkenéssel szemben – amit a szakértők a klímaváltozás rovására írtak –, a Danger-szigeteki kolóniát nem érte ilyesfajta káros hatás.
Az Antarktiszi-félsziget keleti oldalán élő Adélie-pingvinek populációja alapvetően eltér attól, amit a nyugati oldalon tapasztaltunk. Meg akarjuk érteni, hogy miért. Összefügg-e ez az ottani, elhúzódó tengeri jégviszonyokkal vagy az élelem elérhetőségével? Ezt még nem tudjuk
– mondja Stephanie Jenouvrier a WHOI szaktudósa. De a Danger-szigeteki pingvinpopuláció felfedezése még nem minden. A Brit Antarktiszi Felmérés tudósai négy, korábban ismeretlen császárpingvin-költőhelyet fedeztek fel 2024-ben. A globális felmelegedés hatásai elsősorban az Antarktisz partvidékét érintik, ami az itt élő különféle pingvinfajok legfontosabb élőhelyének számítanak. A rohamosan változó antarktiszi jégviszonyok miatt a hetedik kontinens emblematikus pingvinjei, a csaknem másfél méter magas óriási császárpingvinek populációiban pár éve ahhoz hasonlóan riasztó változásokat fedeztek fel, mint az Adélie-pingvineknél. A parti jég olvadása miatt számos császárpingvin-kolónia elhagyta régi fészkelőhelyeit. Mint kiderült, a madarak nem egy esetben 40-50 kilométert is megtettek, hogy új és alkalmasabb élőhelyeket keressenek maguknak. A kutatók műholdak segítségével próbálták meg felderíteni, hogy hová tűnhettek el hagyományos fészkelőhelyeikről a császárpingvinek, és ennek során négy, teljesen új és korábban ismeretlen kolóniát fedeztek fel.
Mindezek ellenére a császárpingvin-kolóniák jövőjére vonatkozó prognózisok igencsak borúlátóak.
A Brit Antarktiszi Felmérés kutatói a 2024-ben elvégzett állományszámlálás során megállapították ugyanis, hogy a parti jégtakaró olvadása miatt katasztrofális szaporodási kudarc fenyegeti a császárpingvineket. „Ezek az újonnan azonosított helyszínek szinte minden hiányosságot kitöltenek ezeknek az ikonikus madaraknak az elterjedésével kapcsolatos ismereteinkben. Sajnos egy kivételével azonban mindegyik kolónia kicsi, kevesebb mint ezer madárból álló, így ezeknek az új pingvintelepeknek a felfedezése kevés változást jelent a teljes populáció méretében” – hangsúlyozza dr. Peter Fretwell, a felmérés szaktudósa. A császárpingvinek az év nagy részében a parthoz szilárdan kapcsolódó stabil tengeri jégen – az úgynevezett szárazföldi jégen – alakítják ki a fészkelőhelyeiket. Miután az antarktiszi tél idején, május–júniusban megérkeznek a kiválasztott költőhelyükre, lerakják a tojásaikat, amelyekből két hónappal később kelnek ki a fiókák, de a pingvinek egészen december végéig a költőhelyükön maradnak. A műholdas adatok alapján az elmúlt 45 évben a tengeri jégtakaró a 2021/22-es, illetve a 2022/23-as évben volt a valaha mért legkisebb kiterjedésű. 2023 augusztusában a tengeri jég 2,6 millió négyzetkilométerrel volt kevesebb az 1981 és 2022 közötti időszakhoz képest.
E jégcsökkenés drámai mértékét jól szemlélteti, hogy az olvadás miatt jégmentessé vált régió csaknem akkora kiterjedésű, mint Grönland teljes területe.
A császárpingvinek korábban úgy reagáltak a tengeri jég visszahúzódására, hogy a jégmennyiség szempontjából állandóbb, stabilabb helyekre költöztek. Ez a stratégia azonban most már sokkal kevésbé működik, mivel a tengeri jég elolvadása az egész régiót érinti. Nagy kérdés, hogy ehhez a tartósnak tűnő változáshoz tudnak-e, és ha igen, hogyan tudnak majd alkalmazkodni a császárpingvinek úgy, hogy a populációjuk ne szenvedjen el vészes állománycsökkenést. A Danger-szigeteki felfedezés mindenesetre azt sugallja, hogy az egyes állatfajok képesek nem várt módon alkalmazkodni a számukra hátrányos környezeti változásokhoz. Ez pedig új irányt szabhat az ökológiai kutatásoknak is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!