Új történelmi mértékű rendszerterhelési csúcs született 8182 MW értéken január 13-án, ezúttal a délelőtti órákban. Ez nem pusztán egy rekordközeli szám, hanem egy pillanatfelvétel arról, hogyan működik – és hogyan fog működni – Magyarország villamosenergia-ellátása egy egyre inkább energiaigényes gazdaságban – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. Hozzátette, az ország teljes fogyasztása ennél is magasabb lehetett, hiszen ez az érték nem tartalmazza a háztartási, illetve a saját célra termelő naperőművek adatait, amelyekről a rendszerirányító csak becslésekkel rendelkezik.

Fotó: Kurucz Árpád
A tartósan magas fogyasztásban a hideg időjárás kulcsszerepet játszott. A többnapos fagy, a tartós mínuszok hatására a fűtési igény drasztikusan megnőtt, és ma már a magyar háztartások jelentős része villamos energiával is fűt – akár hőszivattyúval, akár klímával, akár kiegészítő eszközökkel, mint az olajradiátor vagy a hősugárzó. Ezek az eszközök nemcsak sok energiát fogyasztanak, hanem jellemzően egyszerre kapcsolnak be: reggel, amikor mindenki felfűti a lakást, irodát, iskolát. Nem véletlen tehát, hogy a csúcs a délelőtti órákban alakult ki, amikor a lakossági, intézményi és gazdasági fogyasztás összeadódott.
Ilyenkor jön elő az energiapolitika egyik legnagyobb félreértése, miszerint majdnem annyi megújulónk van, mint a teljes terhelés. Magyarországon jelenleg mintegy 8600 MW-nyi nap- és szélerőművi kapacitás van (háztartási napelem 2867, ipari 4746, saját célra termelő naperőmű 674, szélerőmű 325 MW), csakhogy a villamosenergia-rendszer nem névleges kapacitásokból él, hanem pillanatnyi, valós termelésből. A napelemek télen, alacsony napszög, rövid nappalok és gyakori felhőzet mellett tipikusan a beépített kapacitás 5-10-15 százalékát adják. Magyarul: több ezer megawattnyi napelem ilyenkor sokszor csak néhány száz megawattot termel. A szél segíthet, de az sem garantált.
A január 13-i csúcs idején, 10 óra 45 perc körül a hazai beépített 8300 MW-nyi naperőművi kapacitásból csak 284 MW állt rendelkezésre. A hazai szélerőművek a hideg és szélmentes időszakban annyira „elfelejtettek erőműként viselkedni”, hogy saját önfogyasztásuk miatt a hálózaton inkább fogyasztóként jelentek meg, azaz a 325 MW termelés helyett 0,75 MW-ot fogyasztottak. A paksi atomerőmű 1800, a gázerőművek pedig 2415 MW-ot képviseltek, miközben a csúcs idején 3217 MW volt az import, azaz a máshol megtermelt energia.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!