Matt Damon az eltörléskultúráról: nincs rehabilitáció, csak állandó megbélyegzés

Joe Rogan podcastjének vendége Matt Damon és Ben Affleck, a két Oscar-díjas színész volt, akik A nagy fogás című, a Netflixen debütáló filmjüket népszerűsítették. A művészek a beszélgetés során számos témát érintettek: a streaming platformok térnyerésétől a művészi hitelességen át az erkölcsi összetettségig. Itt egy ponton felmerül az eltörléskultúra jelenség kérdése, amiről Matt Damon egyértelműen fogalmazott: – Az, hogy nyilvánosan szétcincálnak valakit, az egyszerűen soha nem ér véget. És az első dolog, amit tudsz, hogy ez végigkísér a sírig.

Matt Damon és Ben Affleck Forrás: AFP

A Joe Rogan Experience legutóbbi epizódjában Matt Damon és Ben Affleck több évtizedes barátságukról és közös filmes pályájuk tapasztalatairól beszélt. A beszélgetés során nemcsak hollywoodi karrierjük kezdetét és az iparág átalakulását érintették, hanem kitértek a mai közbeszédet meghatározó jelenségekre is, köztük az eltörléskultúra hatásaira és az alkotói szabadság kérdésére.

Matt Damon és Ben Affleck. Fotó: AFP

A két színész nosztalgiával elevenítette fel azt az időszakot, amikor a mozi volt a szórakozás központi tere, majd rátértek arra, miként változtatta meg a televízió, később pedig a streaming platformok a filmfogyasztási szokásokat. Szerintük a járvány felgyorsította ezt a folyamatot, miközben a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy egyre többen otthon, nagy képernyőn és jó hangrendszerrel nézzenek filmeket. 

Ugyanakkor hangsúlyozták: a közösségi moziélmény továbbra is pótolhatatlan maradt.

A színészek kifejtették, mennyire megváltozott a siker fogalma is a streaming korszakában, mennyire nehéz mérni egy alkotás valódi hatását, és milyen jelentős szerepe van a stáb egészének egy film minőségében. A megszólalók szerint a támogató munkakörnyezet, a stabil alkotói csapat és a sikerből való közös részesedés nemcsak igazságosabb, hanem hosszú távon jobb filmeket is eredményez. 

A néző a film közben a telefonját nézi

Damon és Affleck szerint a Netflix sablonná, intézményesíthető folyamattá alakította a filmkészítés egy új formáját. Ennek lényege, hogy az alacsonyabb előzetes befektetés csökkenti a belépési küszöböt, így több eredeti és kockázatosabb alkotás jöhet létre, miközben siker esetén az alkotók is részesednek a bevételekből.

Matt Damon szerint a streaming platformok nemcsak forgalmazók, hanem aktívan alakítják a történetmesélést is.

 Az otthoni környezetben a nézők figyelme töredezett, amit a platformok adatvezérelt módon kezelnek.

„Ma már nem abból indulnak ki, hogy a néző végig odafigyel. Abból indulnak ki, hogy közben a telefonját nézi” – fogalmazott A Bourne-rejtély sztárja.

Damon elmondta, hogy a streaminges forgatókönyveknél gyakran elvárás, hogy a film elején gyorsan történjen valami erős esemény, majd a cselekmény fontos elemei később párbeszédekben újra elhangozzanak. Ez nem művészi döntés, hanem reakció a nézői szokásokra.

Nem azért ismételnek, mert a közönség butább lenne, hanem mert egyszerűen nem folyamatos figyelemmel néz.

A figyelem lett a legdrágább valuta

Damon szerint ma már nem az a kihívás, hogy valaki rákattintson egy filmre, hanem az, hogy ott is maradjon. – Régen az volt a kérdés, bejön-e valaki a moziba. Ma az, hogy húsz perc után nem kapcsol-e el.

Ez a szemlélet szerinte óhatatlanul hat a filmek ritmusára, dramaturgiájára és vizuális világára is, miközben sok klasszikus filmes eszköz háttérbe szorul.

A podcastben kitértek az egyik legsúlyosabb társadalmi kérdésre, az eltörléskultúra jelenségére, amely szerintük az embereket bináris logika mentén kezdi el megítélni: jó vagy rossz, elfogadható vagy vállalhatatlan. Ebben a szemléletben egyetlen hiba vagy rossz döntés végleges bélyeggé válik.

Matt Damon szerint a mai nyilvános térben gyakran nem létezik arányosság vagy lezárás. Ha valaki hibázik – függetlenül attól, hogy milyen súlyú a hiba –, az online reakciók sokszor életre szóló bélyeget jelentenek.

A színész úgy fogalmazott: a társadalmak korábban is büntettek, de létezett a büntetés letöltésének gondolata és a visszatérés lehetősége. A közösségi térben viszont sokszor nincs rehabilitáció, csak állandó megbélyegzés.

Szerintem néhány ilyen ember inkább vállalta volna, hogy 18 hónapra börtönbe megy vagy bármi ilyesmi, és aztán kijön, és azt mondja: – Jó, én megfizettem az árát. Kész. Lehet, hogy lezárjuk? Mert az a dolog, hogy nyilvánosan szétcincálnak valakit, az egyszerűen soha nem ér véget. És az első dolog, amit tudsz, hogy ez végigkísér a sírig

 – fogalmazott Matt Damon.

Az eltörléskultúra olyan társadalmi jelenség, amelyben egy közszereplőt, intézményt vagy alkotást nyilvános nyomás alá helyeznek – gyakran a közösségi médián keresztül – egy valós vagy vélt erkölcsi, politikai vagy társadalmi vétség miatt. Ennek célja jellemzően az elszámoltatás, a felelősségre vonás vagy a közéleti szerepből való kiszorítás. A fogalom nemcsak emberek és gondolatok elutasítását jelenti, hanem akár azok üldözését és megbélyegzését is.

Affleck ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy a nyilvános megszégyenítés nem ösztönöz valódi tanulásra vagy fejlődésre, inkább védekezésre és elhallgatásra kényszerít.

Szerinte ez hosszú távon nem tesz jót sem az egyéneknek, sem a közbeszédnek.

Az eltörléskultúra alapja az a szemlélet, amely az embereket leegyszerűsítve, jó-rossz kategóriákba sorolja, és egyetlen hibát végleges ítéletté nagyít

– fejtette ki Ben Affleck.

A beszélgetés egyik legerősebb állítása, hogy a megbocsátás teljes kizárása nemcsak embertelen, hanem ellehetetleníti a valódi felelősségvállalást is. Ha a beismerés sem változtat semmin, akkor értelmét veszti az őszinte szembenézés is. Márpedig – hangzik el – senki sem akarja azt hinni, hogy egész személyisége egyetlen rossz pillanatra redukálható.

Nem hiszem, hogy bárki is azt szeretné gondolni, hogy az ember teljes személyiségét a legrosszabb pillanatai határozzák meg

 – fogalmazott Affleck. Az eltörléskultúra konklúziója egy olyan világkép, ahol nincs megváltás, fejlődés vagy második esély.

Ki akar egy olyan világban élni, ahol nincs megbocsátás és megváltás? Ez őrültség.

– Ez olyan, mintha tagadnánk az emberi természetet és azt, hogy az emberek olykor olyan dolgokat tesznek, amit később megbánnak, de ezáltal jobb emberekké válnak. Igen, néhány olyan ember, akire a legjobban támaszkodnék, akire a gyerekeimet is rábíznám, tett már olyat, amit nagyon megbánt és ami objektíven is helytelen volt, de szembenéztek a hibáikkal, és tanultak belőle – zárta a gondolatsort Ben Affleck.

Borítókép: Matt Damon és Ben Affleck (Fotó: AFP)