A budapesti Athenaeum 2000 jelentette meg – Szlovákiában nyomtatva – azt a Németországban írt, Angliában képekkel ellátott albumot, amely szándéka szerint a XX. századot hivatott a családoknak bemutatni. Nem egyszerűen lekopírozták a magyar szerkesztők a Bertelsmann eredeti kötetét, hanem ahol tehették, hírekkel egészítették ki, s azzal, hogy Bartók Bélát a címlapra rakták, azt sugallják, mi, magyarok is részei vagyunk a világtörténelemnek. A 20. század évről évre című 2850 eseményt, 3200 személyiséget 1150 képpel megjelenítő kötet (hasonló volt és lesz jövőre is, amikor azok a kiadók jutnak szóhoz, amelyek 1901-től datálják a búcsúzó századot) mindenekelőtt szórakoztat, hiszen nem száz esztendő borzalmaira összpontosít, hanem arra, mitől vált elviselhetővé, olykor kellemessé ez az időszak. Hogyan élték meg a szerencsésebb nemzetek ezt a kort: milyen találmányok könnyítették meg mindennapjaikat ( rögtön 1900-ban jön a Kodak fényképezőkép és a hamburger), milyen öltözködési divatot követtek, milyen események foglalkoztatták őket, mit kapott fel a sajtó. Ebben az összeállításban az a természetes, hogy egyazon oldalra kerül az Európát kettéosztó vasfüggöny és a párizsi strandon megjelenő bikini, ez utóbbi, talán mondani sem kell, nagyobb terjedelemben. A Love story és lengyelországi zavargások. Allende meggyilkolása és Anna hercegnő pompás esküvője. A Watergate és a Queen együttes videoklipje. A prágai Charta '77 és George Lucas filmje, a Csillagok háborúja és Elvis Presley halála. A boszniai háború és az európai Disneyland. Bartók Béla a címlapon alaposan megtéveszthet minket, hiszen e kötetben alig esik szó a magas kultúráról. Író, képzőmúvész, zeneszerző csakis azért kerülhet szóba, mert tevékenysége valamiféle politikai, társasági eseményhez, botrányhoz kötődik. Bartók Béla elhagyta Magyarországot, ennyi elég. Arthur Miller elvette Marylin Monroe-t. Szolzsenyicin emigrált, Heinrich Böll fogadta Németországban. Salman Rushdie-ra halálos ítéletet mondtak ki Irán vallási vezetői. Nem így a sportolók. Mintha az ezredvégi üzleti vállalkozások szemszögéből ítéltetnének meg a teljesítmények. Első a tenisz, aztán a kerékpár, a profi ökölvívás, a golf, a műkorcsolya. Ugyanilyen mércével méretik a könnyűzene, az első dzsesszcsillagoktól a Spice-girlig. Opera nincs, de van musical. Van klasszikus balett, ha botrányhoz kötődik – Nyizsinszkijtől Nurejevig. És van képregény és rajzfilm minden mennyiségben. Nincs Fellini, hiányzik az európai film, csak amerikai. Úgy tűnik, Európa feladta. A német szerkesztők tetszeni akarnak odaát. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, érdemes böngészni ezt a pompás kiállítású albumot, érdemes dokumentumként őrizni: így látta a századvég a századot.(A 20. század évről évre, Athenaeum 2000, Budapest, 2000. Ára: 6980 forint)

Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel