Csöndes háború, néma fegyverekkel

Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön: kikkel és milyen körülmények között, milyen versenyfeltételekkel szálltak ringbe a magyar pályázók a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat privatizációja során. Mai ismere-teink szerint úgy tűnhet: minden erőfeszítés szánalmas próbálkozásnak bizonyult, szélmalomharcnak. Számtalan akadállyal kellett szembesülniük, miközben azt a hiú reményt kergették, hogy tulajdont szerezhetnek a nemzeti vagyonból. Maguknak. Itt. Magyarországon, 1991-ben.A Mentor még 1991 májusában, a spontán privatizáció időszakában jelzi befektetői szándékát az NMV-re az ÁVÜ-nek. Az ÁVÜ levélben tudatja, hogy még nem döntött a vagyonügynökség igazgatótanácsa a privatizációról, de minden bizonynyal nyilvános tendert írnak ki, amelyre várják a Mentor pályázati anyagát is.Győzzön a jobb?A Népszabadság 1991. szeptember 9-én rövidhírben közli, hogy tavaszra eladják a növény-olajipart. A földművelésügyi tárca főosztályvezetőjére, Mikus Dezsőre hivatkozva azt is hozzáteszi a lap, hogy tizennégy külföldi vásárló jelentkezett, de magyar féltől még eleddig nem kaptak konkrét vételi ajánlatot. A Mentor felháborodására a szaktárcánál kijelentik: van még idő pályázni, hiszen még ki sem írták a versenyt. A főosztályvezető azt is nyilatkozza a lapnak, hogy a minisztérium olyan privatizációs megoldást keres, amelynek révén több tulajdonosa lesz az NMV-nek, nehogy konzerválódjék a jelenlegi monopolisztikus helyzet.Tudomásunk szerint a Feruzzi-csoport 1991. október 8-án pár oldalas levélben értesíti az ÁVÜ-t, hogy vételi ajánlatot tesz az NMV-re. A birtokunkba jutott iratból kiderül, hogy a Feruzzi minden vonatkozásban szigorú titoktartást kér az ÁVÜ-től. Ideértve a Cereol tényleges kilétét, de a megajánlott 6,750 milliárd forintos vételárat is (amelyet „megtold” a már az előző lapszámunkban leírtak miatt értelmezhetetlen 3,274 milliárd forintos adósságátvállalással). Mindezt kiegészíti azzal, hogy a vételi összeget nem auditált mérlegadatok alapján tették, tehát a megváltoztatás jogát fenntartják. Kérik ugyanakkor az ÁVÜ-t, hogy minden más pályázat beérkezéséről maradéktalanul tájékoztassák a Cereol tulajdonos Feruzzit, s közlik továbbá azt is, hogy ajánlatukat 30 napig tekintik érvényesnek.Az ügy egyetlen szépséghibája az, hogy a Feruzzi csatoltan megküldi az ÁVÜ-nek az NMV „nem auditált” mérlegadatait is. A Mentor korábban kérte Kollár Lajost, az NMV igazgatóját, tegye lehetővé a szövetkezeteknek, hogy bepillanthassanak a cég főkönyvébe, hiszen csak a pontos adatok ismeretében tudnak megfelelő vételi ajánlatot beterjeszteni az ÁVÜ-nek. Kollár Lajos elutasítja a kérést azzal: egyetlen vevőnek sem hozzák tudomására a mérlegadatokat. A Mentorban egy akkoriban igen természetes gyanú merül fel, nevezetesen az, hogy a késő-kádári elit egy újabb tagja (Kollár az NMV párttitkára volt, s mindmáig hazai vezérigazgatója a Cereolnak) pozíciójának bebetonozása érdekében konspirál a külföldi befektetőkkel. Érdeklődésünkre Kollár Lajos elmondta: minden pályázónak egyforma lehetőséget biztosítottak, ez alól nem volt kivétel a Cereol Holding B. V. sem.Annak oka, hogy a Feruzziék fillérre pontosan ismerték az NMV mérlegadatait, vélhetően több annál, mint amit a Mentor tudni vél. A Feruzziak Magyar-országra is magukkal hozták „házi tanácsadójukat”, a PriceWaterhause-t, amely befektetői tanácsokkal látta el a céget. Az NMV-nek is szüksége volt a nehéz átalakulási időszakban tanácsadóra, ezért ő is megbízott egy szakértő külső társaságot, amely szintén a PriceWaterhause volt. Végül az ÁVÜ annak érdekében, hogy független külső szakértővel végeztesse el a privatizációs eljárást, szintén a piacról rendelte meg e szolgáltatást, s szerződött végül – a PriceWaterhouse-zal.Ilyen előfeltételek mellett szálltak be az NMV-ért folytatott küzdelembe a hazai szövetkezetek. Kollár Lajos viszont másképpen emlékszik minderre. Azt mondta érdeklődésünkre, hogy lapunk ismereteivel ellentétben ő akkoriban és most is úgy tudja, hogy a Cereol tanácsadója a Credit Swiss First Boston volt, az ÁVÜ-é pedig a Merryll Lynch. Az NMV-t pedig valóban a PriceWaterhouse segítette az átalakulás időszakában.Amikor a Feruzzi 1991. október 8-án megírja levelében vételi szándékát az NMV-re, rohamirammal kezdetét veszi a versenyeztetés. A PriceWaterhouse október 21-én az ÁVÜ-nek olyan pályáztatási eljárást javasol, amely figyelmen kívül hagyja a rendelkező törvényeket és jogszabályokat. Azt tanácsolja ugyanis, hogy az ÁVÜ kérje be a pályázatokat, és november 7-ig bírálja is el azokat. Az akkor érvényben lévő törvények szerint azonban 15 napnak, a szabályok szerint pedig 30 napnak kell eltelnie a verseny meghirdetésétől a pályázati anyagok beadásának végső határidejéig.Verseny, lóhalálbanVarga Istvánt, a Mentor Szövetkezet elnökét október 22-én este hét órakor felhívják telefonon a PriceWaterhouse-tól, hogy fáradjon át irodájából a tanácsadó szomszédos székhelyére. Ott, egy angol nyelvű, többoldalas, úgynevezett „In-formációs Memorandumot” nyomnak a kezébe azzal, hogy a Mentor a legalább 50 pontos kritériumnak megfelelő pályázati anyagát legkésőbb november elsejéig, angol nyelven nyújtsa be a PriceWaterhause-nak. Ennek, az általános elképzeléseken és a vételáron kívül tartalmaznia kell az NMV-hez tartozó hat gyár több évre szóló üzleti tervét is. Az elnök levélben kéri ki magának október 23-án azt, hogy ő Magyarországon angol nyelven pályázzék. Kifogásolja a pályázat benyújtásának végső határidejét is, arra ugyanis, hogy összeállítsák, alig hat munkanapjuk lenne.Varga a levelet végül nemzeti ünnepünk másnapján elviszi a PriceWaterhouse-hoz. Ő a levelet nyújtja a tanácsadóknak – mondja, azok pedig a magyar nyelvű pályázati kiírást adják át számára, amit éppúgy kézbesíthettek volna 22-én, ahogy azt egy ünnepnap utáni reggelen a rendelkezésére bocsátották. A Mentor az ÁVÜ-nél is kifogást emel, amely végül – az eredeti pályázati határidő előtt egy nappal – november 21-re módosítja a beadási határidőt.November 21-én, a délelőtti órákban a Mentort Londonból felhívja a Merryll Lynch bankház azzal, hogy pályázati anyagukat mégsem aznap, hanem december 3-án 17 óráig kell leadniuk. De nem Budapesten: Londonban. És angolul. A Mentor érdeklődésére az ÁVÜ közli: időközben a Merryll Lynchet is megbízták a versenyeztetési teendőkkel. Az ÁVÜ a Mentor méltatlankodására lehetővé teszi, hogy a termelőkkel közös pályázatát magyar nyelven Budapesten nyújtsa be.Információink szerint ezen idő alatt a Cereol korábbi nyolcmilliárd forintos vételi ajánlatát 6,7 milliárdra módosítja. A Mentor viszont már árat emel december 3-án, a korábbi 2,7 milliárd forintos ajánlat helyett már nyolcmilliárd forintos szerződési árat kínál, amelyből 2,7 milliárd illetné közvetlenül az ÁVÜ-t, a maradék 5,3 milliárdból pedig tőkét emelne az NMV-ben. Mindemellett továbbra is fenntartja a korábban megjelölt kötelezettségvállalását, hogy 80 milló dollár értékben új befektetéssel egy úgynevezett „zsíralkohol”- és biodízel-üzemet épít ki Martfűn. (A zsíralkohol az elbomló háztartási vegyszerek alapanyaga. Abban az időben még az erősen környezetszennyező ásványi olajból készülnek a háztartási kemikáliák, ezért a Mentor – együttműködve a német Henkel céggel – kidolgozza a természetes zsíralkohol hazai gyártásának lehetőségét.)Innen felgyorsulnak az események: az ÁVÜ december 31-ével részvénytársasággá alakítja a vállalatot majd hétmilliárd forintos alaptőkével, s 4,5 mil- liárd forintos felhalmozott vagyonnal. Az igazgatóság január 22-én döntést hoz, hogy a Cereollal lehet szerződni, majd február 28-án az ÁVÜ megköti az adásvételi szerződést. A Mentort minderről nem értesítik, ellenkezőleg: Raskó György – a versenyeztetés látszatát keltve – arra buzdítja a Mentort, hogy pályázatát egészítse ki, pontosítsa, s szerezzenek be banki biztosítékot.Úgy tudjuk, hogy az ÁVÜ ügyvezetése nem tájékoztatta érdemben az igazgatóságot a módosított vételi ajánlatokról. Megerősített értesülésünk szerint január 22-én csak azt közölték az ügyvezetők az igazgatótanáccsal, hogy a Cereol a Mentorhoz viszonyítva továbbra is kirívóan magas vételárat ajánl. Az igazgatóság tagjai közül többen még február 29-én sem tudják, hogy eladták az ország stratégiai szempontból legjelentősebb agrárvállalatát. Nem tudja Gulácsi Gábor, az Ipari Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium államtitkára, igazgatótanácsi tag, de nincs tudomása a döntésről Urbán Lászlónak sem, akit a Fidesz delegált az ÁVÜ vezetőtestületébe. És nem tud minderről Pongrácz Tibor, az igazgatótanács elnöke sem. Ami már csak azért is kínos, mert akkoriban, 1992 telén, Szabó Károly, az ÁVÜ helyettes ügyvezető igazgatója, aki a szerződést az ÁVÜ nevében aláírja, 400 ezer hektár termőföldet is külső érdekeltségbe ad azáltal, hogy a Cereolt monopolhelyzetbe hozza. A 400 ezer hektár a magyar termőföldek majd 10 százalékát jelenti akkoriban. Raskó Györgyöt e lélektani pillanatban hivatali kötelezettségei az Amerikai Egyesült Államokba szólították, nem tartózkodott az országban. Szabó Károly pedig, aki az ÁVÜ-Cereol szerződést szignálta február 28-án, február 29-i dátummal kilép az Állami Vagyonügynökség kötelékéből.A rendkívül nagy port kavart privatizációt 1992-ben parlamenti bizottság is vizsgálja, miután egy képviselő interpellá- ciója után Szabó Tamás privatizációs miniszter válaszát az Országgyűlés – ideértve az akkor kormányt adó MDF-et és KDNP-t is – nem fogadja el. Szabó Tamás azzal érvel, hogy a magyaroknak nem volt megfelelő banki biztosítékuk. Az Országgyűlés akkor szavazza le a minisztert, amikor az interpelláló képviselő aktatáskájából előkerül a Mentor számára kiállított, s a miniszter által hiányolt banki biztosíték fénymásolata.Ezek után az Országgyűlés kezdeményezi 1992-ben, hogy a gazdasági bizottság vizsgálja ki a privatizáció körülményeit. A gazdasági bizottság ülésén – a jegyzőkönyvek tanúsága szerint – meghallgatják Raskó György államtitkárt és Csepi Lajos ügyvezető igazgatót, a Mentor elnökét viszont nem kívánja meghallgatni a grémium. A bizottság akkori elnöke, Takácsy Gyula MDF-es honatya ezt azzal indokolja: méltatlan lenne a Cereollal szemben, hiszen annak elnökét nem áll módjukban meghallgatni.Végül az a dodonai döntés születik, hogy az ügyet vizsgálja tovább az akkor alakuló mezőgazdasági bizottság. Ez utóbbi albizottságot alakít e célra, s miután annak vizsgálódása lezárul, az albizottság határozati javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, amit Lakos László, a bizottság szocialista elnöke ismertet.A szó elszáll, az írás maradIdézzük az országgyűlési tavaszi ülésszak 27. ülésnapjának (1993. május 4-i) jegyzőköny-vét, mert a határozat csak itt szerepel, a Magyar Közlönyben nem bukkantunk a nyomára. „A mezőgazdasági bizottság felkéri a kormányt, hogy az agrárgazdaság privatizálására készítsen koncepciót, és terjessze azt a parlament elé. Az agrárgazdaság privatizációja során törekedjen arra, hogy ne alakuljanak ki monopóliumok. A privatizáció során biztosítsa a termelők tulajdonhoz jutását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps a bal oldalon.)” Az Országgyűlés a határozati javaslatot 155 igen szavazattal, 41 tartózkodás mellett, alig 3 ellenszavazattal elfogadja – áll a jegyzőkönyvben. Azóta sem, az érvényes országgyűlési határozat ellenére sem történt semmi. Pedig a Magyar Szocialista Párt hatalomra kerülése után az a Lakos László lesz a földművelésügyi miniszter, aki korábban minden lehetséges fórumon megígérte, hogy felülvizsgálja a növényolajipar privatizációját. Lakos László így emlékszik vissza: – Az MDF-kormány időszaka alatti privatizáció felülvizsgálatára az 1994-es választások után kormánybizottság alakult. Így nekem már semmi dolgom nem akadt a növény-olajipar privatizációjával – mondta érdeklődésünkre, hozzátéve még azt is: mire ő mezőgazdasági miniszter lett, már olyannyira összekuszálódtak az NMV Rt. tulajdonosi viszonyai, hogy azt helyreállítani gyakorlatilag képtelenség lett volna.A Mentor tehát pereli az ÁVÜ-t. A nyolc éve tartó pereskedés alatt mindvégig azt kéri, hogy nyilvánítsa semissé a bíróság az ÁVÜ és a Cereol között létrejött szerződést. A jelek szerint a bírák sem tudják hova helyezni a Mentor követelését. A nyolc éve tartó perfolyam legutóbbi tárgyalásán, április 12-én, a Pesti Központi Kerületi Bíróság gazdasági kollégiumának bírája, dr. Csonka lldikó nyíltan megkérdezte a Mentor képviselőit: mit kívánnak valójában, visszaállamosítást?A Mentor négy, az átalakulásról, az Állami Vagyonügynökségről, a vagyonpolitikai irányelvekről és a kárpótlásról szóló törvény megsértése miatt fogta perbe az Állami Vagyonügynökséget. Ezek tükrében a Mentor többek között azt kifogásolja, hogy az ÁVÜ elvonta a hitelező termelők vissza nem utasítható vételelsőbbségi jogát, olyan céggel kötött szerződést, amely nem nyújtott be pályázatot, s mellőzte a nyilvános versenyeztetést, amelyet az országgyűlési határozat értelmében – az NMV pénzforgalma miatt – nem lett volna joga megtenni. A bíróság már többször felszólította az ÁVÜ-t és a Cereolt, hogy bizonyítsa hitelt érdemlően, hogy a Cereol nyújtott be pályázatot, de ezt mindmáig egyik fél sem tette meg. A peranyagból tudjuk: a Cereol 25 oldalas okmányt adott át a bíróságnak, kérve ugyanakkor a testületet arra, hogy titkosítsa az okmányokban foglaltakat. Azt is kéri a bíróságtól, hogy az említett 25 oldalt „azok folyamatában értékelje”.A titkosítás miatt nem tudjuk megállapítani, hogy mi áll az okmányban, viszont azt tudjuk a Cereol ügyvédje által a persorozat nyomán többször elmondottakból, hogy a Cereol négy alkalommal levélben értesítette az ÁVÜ-t arról, hogy igényt tart az NMV tulajdoni többségére. Érvényes pályázati munkaanyagról viszont mai napig sincs tudomásunk. Eleddig azt sem bizonyította az ÁVÜ, hogy valódi verseny folyt volna a legnagyobb hazai élelmiszer-ipari vállalatért. Azt közölte a legutóbbi tárgyaláson a jogi képviselője, hogy a megbízott tanácsadó cég 17 társaságnak küldte ki a pályázati értesítőt, ezért felkérik a PriceWaterhouse-t, ha birtokában van még bármiféle igazolás arról, hogy kiküldték a 17 cégnek a pályázati értesítőt, akkor tárják azt a bíróság elé.Ilyen szempontok domináltak akkor, amikor az ÁVÜ úgy döntött, hogy a Feruzzi-birodalomhoz tartozó Cereol Holding B. V.-nek adja el az ország – akkoriban – egyetlen prosperáló agrárvállalatát. Többek között ezt is szerettük volna megkérdezni Csepi Lajostól, akinek csak a titkárnőjéig jutottunk el.Mint említettük, a privatizáció után Csepi Lajos és Raskó György többször is elmondta, hogy a Cereol magasabb vételi árat ajánlott az NMV-ért, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy 4-5 év leforgása alatt 40-50 milliós fejlesztést hajt végre. Ez utóbbit Kollár Lajos, a Cereol Magyarország Rt. vezérigazgatója határozottan cáfolta, amikor szembesítettük őt Csepi Lajos és Raskó György korábban – a sajtóban is többször megjelent – nyilatkozatával. A Cereol magyarországi vezérigazgatója szerint ilyet a Cereol sohasem ígért, bár az évek folyamán végrehajtott pár tízmillió dollár értékű fejlesztést.