A nemzet „elcsomagolt” méltósága

Az egy-egy országról alkotott képet és az ország iránti tiszteletet jelentős mértékben meghatározza az, hogy mennyire ismeri értékeit a világ. A magas szellemiség örökségének értékei az egykori és a mai ország területén is jószerével egyenletesenmaradtak fenn, de „betiltva, elcsomagolva”.A véletlennek és a műemlékvédők aktivitásánakköszönhető az a területileg ugyan egyenetlen értékkibontakoztató munka, amelynekkövetkeztében megindult és előrehaladt a magyarországi kastélyok és történetikertek helyreállítása.Az 1990-es évek elején, amikor a nagytétényi kastélymúzeumot létszámcsökkentés miatt bezárták, a történeti berendezéssel együtt bemutatható kastélyok területi elhelyezkedése furcsa egyenetlenséget mutatott. A nyolc kastélyból öt az Északnyugat-Dunántúlon csoportosult: Nagycenk, Fertőd-Eszterháza, Sárvár és Keszthely. A pápai, az ötödik is bezárt hamarosan felújítás miatt, és ma is zárva van.Három kastély az északkeleti határszélen fogadta és fogadja látogatóit: Sárospatakon, Pácinban és Vaján. A Keszthely és Sárospatak közötti világi műveltség elzárva maradt a nagyközönség előtt.Az ország közepén keletkezett űrt a gödöllői kastély egyes részeinek bemutatása kezdte megszüntetni, Nagytétényben az újranyitás után ismét láthatjuk az Iparművészeti Múzeum bútorkincseit.A Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) néven 1992 júniusában megalakult intézmény élén munkatársaimmal igyekeztünk kibontakoztatni a funkciójukat vesztett és megüresedett kastélyok által hordozott műveltségi értékeket, és megpróbáltuk előhívni a nemzet „elcsomagolt” méltóságát. A MÁG, a műemlékügygyel foglalkozó intézményrendszer részeként, az első időben a környezetvédelmi tárcához tartozott, ma a kulturális tárca a gazdája. A fejlődéshez szükséges források léteztek, de ahhoz, hogy kiugró eredményt érhessünk el, nem voltak elegendők.A megalakulás óta eltelt nyolc év alatt kezdetben Gödöllő kastélya adta a fő feladatot, később ez önálló intézménnyé vált.Az Észak-Dunántúlon szűkült a területi űr, mert a Mór–Veszprém–Székesfehérvár háromszögben jelentős mértékben megújult Nádasdladány kastélya, mégpedig 96 százalékban állami forrásból, hogy reprezentálhassa a romantikus stílus összművészetét. Jelentősen előrehaladt az angolkert és a tó helyreállítása is. Jut még hely 33 szobára épülő kulturális továbbképző intézetnek és a kastély szellemiségéből táplálkozó zenei életnek is. Augusztusban ez a romantikus kastély lesz Erkel Ferenc Bánk bán című operájának élő díszlete.Nádasdladánytól nem messze, Fehérvárcsurgón angol klasszicista kastély újul meg tájképi kertjével együtt, és várja majd látogatóit.Budapest környékén nagy szellemi értékeket hordozó, pompás kastélyok sora alussza Csipkerózsika-álmát. Egy szunnyadó felébredt Pécelen 1997-ben, amikor a Ráday-kastélyból elköltözött a MÁV-kórház. A péceli kastélyt, ezt a magyar nyelvet és tudományt megújító műhelyt, a magyar nemzeti színjátszás bölcsőjét méltán nevezhetjük magyar Parnasszusnak. A kastélyban találhatjuk meg a legrégebbi fennmaradt, magyar világi építésű, díszes könyvtártermet, amely 1757 és 1763 között készült el. A könyvgyűjteményt 1861-ben megvásárolta a Dunamelléki Református Egyházkerület, kötetei ma Budapesten, a Ráday utcában láthatók és olvashatók. A kastély mitológiai témájú falképeit 1998 ősze óta tanulmányozhatja a látogató.A királyi vendéglakosztályban, a könyvtárban és a barokk konyhában is megsokasodtak a történeti bútorok. Az 1792. évi leltár a művelt emberek által lakott teljes otthon berendezését bemutatja, és megadja az újrabútorozás vezérfonalát, még a konyhai edényeket is felsorolja. A feltárások során a 85 centiméteres feltöltésbe ágyazva napvilágra kerültek a konyha beépített padkái. Ez lesz az ország első működőképesen helyreállított és korabeli edényekkel felszerelt barokk konyhája. A szobában, ahol Kazinczy Ferenc hajtotta álomra a fejét, Herkules tetteinek falképei tárultak fel a restaurátor munkája nyomán.Előrehaladt a kastélymegújítás Fájban, Füzérradványban, Tuzséron, Komlódtótfalun is.A kastélyok és történeti kertek intézményes keretek között zajló helyreállítását, bemutatását vállaló, zömében kormányzati, kis részben nem kormányzati szervek, szervezetek több mint száz éve működnek. A század harmincas és ötvenes évei óta vált általánossá a jelenlétük és működésük a művelt államokban.Az Európai Közösség is érdeklődött a MÁG tevékenysége iránt. Kiküldöttje, az angol National Trust (a történeti érdekességű és természeti szépségű helyek nemzeti gondnoksága) a szakmai tevékenységéhez legközelebb álló közép-európai szervezetté nyilvánította.A kastélyok és történeti kertek gondozásával foglalkozó intézmények vezetőinek 1996. évi, első brüsszeli konferenciáján magyar előadást is kértek. A hallgatóság körében a szakma legnevesebb képviselői mellett jelen voltak az európai közösség államtitkárai is. Itt mutattuk be a magyarországi kastélyépítészet legértékesebb épületeit. Ez mindenki számára új volt, felfedezték bennünk az egyenrangú európait. A szünetben Thomas Weiss, a wörlitzi kastélyigazgatóság vezetője panaszkodott a nyugat-európaiak tájékozatlanságáról: „Egészen jó kastélyaik vannak, pedig eddig úgy tudtuk, hogy maguknál puszta, gulyás meg cigányzene a látványosság és a vonzerő.” Elgondolkoztató, hogy a német kastélyspecialista sem ismerte értékeinket, pedig feltételezhető lett volna, hogy legalább a szakirodalomból tud róluk. Akkor mit tudhat a nyugat-európai átlagpolgár rólunk és alkotásainkról?Egy angliai szakmai útra az időközben gondjainkra bízott fertődi Esterházy-kastélyt bemutató kötetet vittem ajándékba. A kurzust a legkiválóbb angol szakemberek vezették, de az Esterházy-kastély számukra is örömteli és izgalmas meglepetésként hatott, nem ismerték a Haydn-életmű huszonöt évének magyarországi helyszínét. A londoni Towerban pedig ezzel a kérdéssel leptek meg: „Vannak nálatok ilyen várak?”A magyar idegenforgalmi vállalatok külföldi kirendeltségei sokat tehet(né)nek a „titok” feloldásáért és a látogatások megszervezésével kastélyaink fenntartásáért is. Nincs idegenforgalom értelmes cél nélkül. Először a célpontokat, a látogatásra érdemes műemlékeket és a velük összefüggő kulturális rendezvényeket kellene kiemelni. Majd hozzájuk rendelni a kényelmes ellátást biztosító éttermek és szállások hálózatát. Ma ezt fordítva csinálják. A turisztikai szolgáltatások jobb állapotban vannak, mint a célpontok, amelyeknek látogatóiból a szolgáltatók élnek.Mondhatnám azt is, hogy élhetnének belőle emberek ott is, ahol a célpontok „téli álmukat” alusszák, s körülöttük a vidék lakói a létminimum közelében élnek. Az ő sorsuk nagyrészt attól függ, hogyan hasznosítják a falujukban vagy a szomszéd faluban álló, európai rangú műemlék kastélyt.A kastélyokat és parkokat a műemlékvédő szakma a nemzetközi gyakorlatban az eredeti állapotnak megfelelően állítja helyre, és megnyitja őket a nagyközönség számára. Vendéglőnek és szálláshelynek a kastély oldalszárnyaiban vagy más épületeiben találnak helyet. A helyreállított kastélyok és a történeti kertek minőségi munkahelyet teremtenek, ha jól működtetik őket, az emberek is igényesebbek lesznek, megindul a térség felzárkózása. Ha azonban úgy döntenek, hogy a térségben lévő kastély zártkörű funkciót kap, elkerüli az idegenforgalom, a használó minimális személyzetet alkalmaz, a falu szegény marad, a kastély a társadalmi feszültségek szimbóluma lesz. Ebben az esetben a kastélyrongálás a jelenség velejárója.A fent említett brüsszeli szervezet, amely a kastélyok és történeti kertek gondozásával foglalkozó intézményeket fogja össze, és amelynek 2000. évi konferenciája épp ma fejeződik be Brüsszelben, sokat tesz Európa magas műveltségének megőrzéséért és közkinccsé tételéért. Tagszervezetei országonként száz-ötszáz várat, kastélyt, történeti kertet és romemléket állítanak helyre – tulajdonosként, a lehető legszakszerűbben –, és mutatnak be. Tevékenységükről és működésükről Magyarországon szinte semmit sem tudnak. Nálunk az a tévhit járja, hogy a kastélyokat szállodaként kell hasznosítani. A kevésbé értékeseket valóban, de a legnagyobb értékűekben csak az alárendelt épületrészekben kaphat helyet vendégszoba.Nem kell bizonygatni, hogy egy harmincszobás kastélyszálloda sétálgató vendégei kevesebb szolgáltatást igényelnek, mint annak a kastélynak a látogatói, amelyben naponta hatszázan is megfordulnak.Magyarországon százhúsz nagy kastély és történeti kert, valamint közel hatszázötven kiskastély és kúria van, apró, de becses történeti kertekkel. Az előbbiek közül ma kilenc látogatható, a tizedik, a nagytétényi ma nyílik meg. A Műemlékek Állami Gondnoksága által végeztetett kastély-helyreállítási munkálatok közben is látogathatók a kertek és kis részben az épületek. Pécelen és Füzérradványban a belső tereket is bejárhatja a közönség, Pécelen hangversenyeket is rendeznek. Tizenkét látogatható nagy kastély aránylik a nem látogatható száztízhez. Ez nagyon rossz statisztika. Különleges építészeti és belsőépítészeti értékei vagy jelentős parkja miatt megyénként két-három kastélyt és parkot kellene megnyitni a közönség előtt, ami országosan negyven-ötven műemléket jelent. Ezek a magyar vidéki csúcsműveltség legfőbb értékei, a nemzet ünnepi otthonai, ahol a nagy pillanatokban együtt lehetünk, és ahol megerősödhet minőség iránti igényünk.Sehol a világon nem alakítják kizárólag szállodává a magas kultúrát képviselő, legértékesebb kastélyokat. Magyarországon megfogalmazódott ilyen szándék. A veszély nagy, mert a kastélyok zömének értékeit még nem tárták fel, így a beruházási hajrá alatt észrevétlenül eltüntethetők például a freskókat hordozó vakolatok, mielőtt bárki tudna róluk. Így, megkutatlanul újították fel és alakították luxusszállodává nemrég a röjtökmuzsaji kastélyt.Elégedjen meg a vendéglátóipar a bemutatandó nagy kastélyok oldalszárnyaival és a további hatvan nagy kastéllyal, bár ezek is rejthetnek különleges, „elcsomagolt” értékeket.A hatszázötven kis kastély és kúria közül négy látogatható: a tápiószelei, a monoki, a szabolcsi és a békéscsabai. Igen sok hordoz belsőépítészeti értékeket is, ezekre nagyon oda kellene figyelni. Zömük családi vállalkozás keretében újulhatna meg, és lehetne művelt emberek otthona. De tervnek kellene készülnie az ország bemutatására. Olyan tervnek, amely az országot 15-30 kilométeres térségekre bontva vezeti végig hazánkon a turistákat, bemutatva egy-egy kastélyt vagy más műemléket. Akkor majd megtörik a kultúrakirekesztő hatás a Keszthely–Vaja vonaltól délre, és közkinccsé válnak Dél-, illetve Közép-Magyarország értékei is. Most még csak a kezdeteknél tartunk. Össze kellene fognunk, hogy viszszaszerezhessük a hajdan oly egyenletesen megmutatkozó magas műveltséget, amelyet a történelem könyörtelenül „elcsomagolt”. Vele csomagolta el az ország méltóságát és európai egyenrangúságának bizonyítékait.