Európa védje meg magát!

„Minden látszat ellenére a bővítés gyorsabban halad, mint az EU történetében eddig bármelyik korábbi” – vélte Javier Solana a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítójának adott nyilatkozatában. Az EU történetének első közös külpolitikai főmegbízottja – aki egyúttal a Nyugat-európai Unió (NYEU) főtitkára is – több olyan dossziéért felel, amely a ma kezdődő portugáliai EU-csúcs asztalára kerül. Tudósítónk egyebek mellett ezekről – így az európai védelmi képesség megteremtéséről és a balkáni helyzetről – is kérdezte.– A feirai csúcs egyik központi témája az idei év eddigi európai slágerkérdése: hogyan lehet megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az EU önálló katonai erővel rendelkezzen? Eddig egyes EU-országok kerülték azt a helyzetet, hogy „túl sok NATO” kerüljön az EU-n belülre, míg a nem EU-tag NATO-országok nagyobb beleszólásra törekedtek. Úgy gondolja, hogy a csúcs elé tett jelentés kellő támogatásra számíthat?– Feirában két dokumentumot fogadunk el: az egyik az EU és a NATO jövőbeli együttműködéséről, a másik a nem EU-országok bevonásáról szól. Mindkét jelentést nagyon kiegyensúlyozottnak vélem. Persze minden kompromisszum – természetéből adódóan – hagy hiányérzetet. De a végeredmény így is optimális.– Abban is, ahogy a nem EU-országok felé kaput nyit? Félévente két miniszteri szintű találkozó a NATO-tagokkal? Ezzel meg is oldódik minden?– Formailag ez több, mint ami a NATO-ban van: az észak-atlanti tanács miniszterei elvben félévente egyszer üléseznek. De szándékunk szerint az első pillanattól szeretnénk bevonni az EU-tagjelölteket is. Nem európai hadsereget akarunk létrehozni, hanem a válságmenedzseléshez szükséges katonai képesség megteremtése a célunk. És ez nem csak a tagországok gondja kell hogy legyen.– Milyen benyomást szerzett eddig: a kezdeti vonakodás után egyetértés született arról, hogy az EU magába olvassza a NYEU-t, kivéve a kollektív biztonság szavatolását?– Igen. Ez már folyik is, zajlik a NYEU-eszközök és -források EU-átvétele. Amit nem lehet beemelni, az maga az alapszerződés, hiszen a brüsszeli szerződéshez nem mind a tizenöt EU-ország csatlakozott.– Ez ön számára azt is jelenti tehát, hogy továbbra is a NYEU-főtitkára marad, de ott igazából semmi más feladata nem lesz, mint a várakozás a NYEU-alapszerződés esetleges alkalmazására?– Nos, ez a hétköznapokban talán nem fontos funkció, de ha hirtelen szükség lenne rá, akkor rendkívül fontossá válhat.– A feirai csúcson téma lesz az EU balkáni külpolitikai stratégiája is. Külpolitikai főmegbízotti idejének jelentős részét a térségben tölti. Kívülről a helyzet még mindig zavarosnak tűnik. Ön tud valami bátorítót mondani?– Vessen egy pillantást arra, hogyan fest a Balkán ma, és tekintsen vissza bármelyik korábbi évre! Két ország, Bulgária és Románia a helsinki csúcs óta teljes jogú résztvevője a csatlakozási tárgyalásoknak. Albánia, Macedónia és Bosznia-Hercegovina tárgyalásokat kezd az EU-val külön stabilizációs és társulási szerződés megkötéséről. Horvátország demokratikus átalakuláson megy át. Azaz hat állam az ottani hétből fontos fejlődési pályáján jár, nem csupán Európához, hanem önmagához képest is. Ezek a pozitív aspektusok. A negatív, a balkáni „fekete lyuk” – Szerbia. Szerbia nem mozdul, s a következmény látható is Montenegróban és Koszovóban. De e „fekete lyukat” is demokratikus országok veszik körül, amelyek elkötelezettek a haladásra, s ennek kisugárzó hatása nem jelentéktelen.– Koszovó azonban nem mutatja a belső megbékélés jelét.– A helyzet nem kielégítő, ez igaz. De hát erre senki nem is számított már ebben a szakaszban. Viszont van javulás. Az ENSZ-igazgatás működik, őszszel választások lesznek, s ha vannak is erőszakos cselekedetek, ezek száma sokkal alacsonyabb, mint korábban. De ne csapjuk be magunkat, és ne gondoljuk, hogy csapatok telepítésével máris meg lehet gyógyítani mély történelmi sebeket. Ez időt igényel. De az emberek nem ostobák. Egyre erősebbé válik majd a stabilitás és prosperitás iránti vágy.– Ön az Európai Parlamentben úgy fogalmazott, hogy csapatokkal meg lehet akadályozni az öldöklést, de nem lehet arra kényszeríteni népeket, hogy szeressék egymást. Vagyis addig ott kell maradniuk a csapatoknak, amíg meg nem békélnek a helybeliek?– Mindenesetre addig kell tennünk a dolgunkat, amíg szükség van ránk. Hogy ez meddig lesz így, nehéz megmondani.– A feirai csúcs formálisan csak érinteni fogja az EU-bővítést, ám a kérdés végig jelen lesz a háttérben. A jelöltek körében növekszik az aggodalom, hogy a csatlakozási folyamat lassul. Ön hogyan látja ezt?– Ez az első bővítés az EU történetében, amelyik ilyen sok jelöltországgal zajlik, miközben a joganyag sohasem volt ennyire terjedelmes. És mégis: gyorsabban haladunk, mint eddig bármikor. Gondoljon csak arra, mennyi időt igényelt, amíg az Egyesült Államok szabadkereskedelmi megállapodásra jutott Mexikóval. Pedig ott egyetlen országról volt szó, intézményi vonzatok nélkül, kizárólag a kereskedelmet érintő lépésként. Mi most 12 országgal tárgyalunk. El tudja képzelni, mit jelent ez? A megoldás pedig az önök érdekeit is szolgálja. Mert a legsúlyosabb hiba az volna, ha anélkül válnának az EU tagjává, hogy az előkészületek megtörténtek volna.