Fél évszázados emlékek

Az elmúlt napokban ismét napirendre került a kommunista diktatúra ifjúsági szervezetének, a KISZ utódának, a Demisznek több tízmillárdos vagyona, amellyel nem számolt el, de évtizedeken keresztül rövidítette meg a magyar társadalmat.A rablott értékek megvizsgálásának követelése ötvenöt esztendővel azután hangzott el, hogy – a megszállók támogatásával – a kommunista párt megkezdte a magyar ifjúság bekerítését, először csak burkolt formában, mivel a demokratikus látszatra még rá volt kényszerítve.A kommunista párt a Vörös Hadsereg aktív támogatásával kezdte meg Budapesten pártszervezetei kiépítését. A náci megszállók ellen harcoló ifjúsági ellenállási mozgalom tagjai aggódva szemlélték a kommunista vezetés első lépéseit, mivel eltökélt szándékuk volt az ifjúság szerepének biztosítása az új ország felépítésében.A két világháború közötti jobboldali szervezet, a MOVE helyiségeit már az első napokban lefoglalták, és kiírták rá: Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség. A főútvonalakon itt-ott plakátokat függesztettek ki, amelyeken gyűlésre hívogattak. Az ifjúsági mozgalomról Szűcs Ferenc Györffy-kollégista tartott nagyon egyoldalú beszámolót. A nem kommunista polgári ellenállók lebukását röviden annak számlájára írta, hogy ügyetlenek voltak, „nem ismerték az illegális szervezkedés szabályait”. A nem kommunista ifjúsági ellenállás tagjai nem tudták, hogy Szűcs Ferenc akkor már a Nemzeti Parasztpárt beépített kommunista tagja volt. Ez akkor derült ki, amikor – a kommunista hatalomátvétel után – Szűcs Ferenc került a KGB irányítása alatt álló magyar hírszerzés élére.1945 májusában minderről semmit sem tudtak, és keserű szájízzel vették tudomásul Szűcs Ferenc kijelentéseit. Inkább arra szerettek volna magyarázatot kapni, hogy Szálasi hatalomátvétele után két héttel, november elején miért tűntek el az ellenállásból a kommunisták. Miért nem vettek részt az akcióban, a közösen kidolgozott program végrehajtásában? Csak később tudták meg, hogy a kommunista mozgalom pártszervezetei kiadták a parancsot: a legfőbb feladat, hogy minden kommunista átmentse magát a háború utánra.A harcok még jóformán be sem fejeződtek Budapesten, amikor a nem kommunista ellenállási mozgalom vezetői 1945. január 20-án meghívást kaptak a Györffy-kollégiumba. A tárgyalást gyertyafénynél folytatták, s a Györffy-kollégisták közül ott volt Hegedűs András, Gyenes Antal, Kardos László, Sipos Gyula, Szűcs Ferenc, míg a másik oldalt többek között Jónás Pál, Kiss Sándor, B. Rácz István, Zimányi Tibor és Majsai Emil képviselte. Itt vették észre Kiss Sándorék, hogy a kommunista oldalon a legfőbb ember Hegedűs András. Ő javasolta, hogy hozzanak létre egységes ifjúsági szervezetet, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (Madisz), amelynek keretében minden fiatal összefog az ország újjáépítése érdekében. A Madisznak legyen egy diákszakosztálya is, mondották. Nem akartak azonnal az új mozgalom élére állni, hanem Kiss Sándort javasolták az elnöki posztra, a diákszakosztály elére pedig Jónás Pált. A demokratikus ifjúsági ellenállás vezetői egyetértettek a javaslattal, mert úgy érezték, hogy az ország újjáépítéséhez szükség van a demokratikus pártok összefogására.Kiss Sándor két alapelvet kívánt leszögezni már az indulásnál. Az első: a valóban demokratikus szellem kialakítása, amely világnézeti különbség nélkül, önkéntesen és szabadon fogja össze azokat, akik részt akarnak venni a romba dőlt ország újjáépítésében. A második: a pártokat, a demokratikus múlttal rendelkező ifjúsági mozgalmakat, az egyházak ifjúsági szervezeteit nem lehet kényszeríteni arra, hogy feladják a maguk külön munkáját.Ezek az elvek adták az alapot ahhoz, hogy a nem kommunista ifjúsági szervezetek részt vállaljanak a közös munkából. A kommunista párt azonban nem a Györffy-kollégistákat küldte a Madisz vezetőségébe, hanem olyanokat, akik nagyon hamar és türelmetlenül akarták gyakorolni a dialektikus materializmus elveit. Ennek az lett az eredménye, hogy szóban mindent elfogadtak, de másképpen cselekedtek. Ezt a kommunista taktikát még inkább észre lehetett venni a Madisz kerületi szervezeteiben. Egyre jobban kiviláglott a valódi cél: a kommunista párt a Madiszból fokozatosan „frontorganizációt” akart formálni, amelyen keresztül elérheti az ifjúság tömegeit.A Szociáldemokrata Párt jól látta, hogy a kommunisták először az ő fiataljaikat akarják meghódítani, átvenni és átszervezni. Ezért hamarosan bejelentették saját pártifjúsági mozgalmuk, a SZIM megalakítását. Ezt követte a Független Kisgazdapárt a Független Ifjúság létrehozásával, majd a Nemzeti Parasztpárt is. Kiss Sándor hamar felismerte a rejtett kommunista szándékokat, és még 1945. április közepén lemondott az elnökségről. Helyére a Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tagját, Szabó Zoltán népi írót választották meg. A nem kommunista ellenállási mozgalom tagjai előtt egyre inkább világossá vált, hogy a Madisz vezetésének kommunista frakciója a szovjet példát akarja követni, amelynek elvi vagy gyakorlati célszerűségéről még kételyei sem voltak. A szovjet mintájú pártfegyelmet, a feltétlen és tökéletes engedelmességet, a kommunista párt csalhatatlanságának hitét ekkor kezdték kialakítani.A céljukat kifelé nem hirdették, taktikából sokszor éppen az ellenkezőjét mondták, de akinek szeme volt, és némi emberismerettel rendelkezett, már akkor látta, hogy különösen osztályoznak: aki ellenkezik velük, az jobboldali, reakciós vagy éppenséggel fasiszta. A múltbeli helytállás mint mérték halványodni kezdett, s a helyébe új, „elvszerű” csoportosítás lépett. Aki belépett a kommunista pártba, vagy engedett a társutas beszervezésnek, egyszerre „igazi demokrata” lett. Ha nem, akkor a legjobb esetben a „reakció uszályába került”. A nem kommunista Madisz-vezetők hamar észrevették, mennyire szovjet irányítás alatt áll a kommunista párt. A Szovjet Kommunista Párt Magyarországon hatalmas apparátussal dolgozott. Az oroszok amerikai dzsipekkel utaztak, egyenruhájukon piros parolit viseltek. Gépkocsijukon CK (Central Komitet) betű állt, és látogatták a Madisz vezetőségének üléseit is. Az első ilyen látogatáskor még nem tudták, hogy Kiss Sándor nem tartozik a kommunistákhoz, ezért úgy beszéltek a vezetőséggel mint elvtársakkal.Részletesen kifejtették, miért van szükség a Madiszra, hogyan kell biztosítani benne a párt vezetését és befolyását, hogyan kell átnevelni az ifjúságot kommunistává. Majd elmondták, miképpen vezet el ez a módszer az igazi szovjet szocializmushoz. A találkozón Hollós Ervin, a Madisz vezetőségének egyik legdemokratább kommunista tagja megkérdezte a CK-csoport vezetőjét, mennyi idő kell ahhoz, hogy a szocializmus Magyarországon is megvalósuljon. Tíz vagy tizenöt év – mondta a moszkvai funkcionárius. Hollós és a Madisz kommunista vezetőinek arcán csalódás látszott. A demokratikus szervezetek vezetői a választ úgy értékelték, hogy Magyarország ennyi türelmi időt kapott az új megszállóktól. Ma már tudjuk, hogy az akkor csalódott kommunista Madisz-vezetők vágyai hamarosan teljesültek, és a magyar ifjúság demokratikus szervezeteit erőszakos úton hamarosan felszámolták, vezetőit börtönbe juttatták vagy száműzetésbe kényszerítették.