„Rajtunk nem segítenek a pártok”

– Az Autonómok politikailag talán az egyetlen tiszta szövetség Magyarországon – mondta lapunknak adott interjújában Borsik János, a konföderáció elnöke, aki azt is kifejtette, hogy szervezetük baloldali eszméket vall. Borsik a szakszervezeti „szuperkonföderáció” kérdését lezárt ügynek tekinti, és noha a munkavállalók érdekeinek egységes védelmét szükségesnek tartja, véleménye szerint az egyesülés gondolatát egyes belső konfliktusokkal küszködő konföderációk erőltették. A konföderáció most ünnepelte tízéves fennállását.– Árulja el, hogyan lesz valakiből szakszervezeti vezető? Egy nap ráébred arra, hogy a munkavállalók zászlaját kell magasra emelnie?– Az én esetem teljesen profán történet. Amikor Pécsre jártam a jogi karra – így lettem munkajogász –, akkor fordult meg a fejemben, hogy a pártokkal nem, viszont a szakszervezetekkel és a munkavállalói érdekekkel szívesen foglalkoznék. Diploma után megkerestek, hogy menjek el egy szemináriumra. Azt válaszoltam, hogy elmegyek, de van egy feltételem: én tartom a szemináriumot. 1986-tól négy évig a Vasutasok Szakszervezeténél próbáltunk változtatásokat kezdeményezni, de a tehetetlenségi nyomatékok miatt ez nem sikerült. Ezért 1990-ben kivált hatezer ember, és így jött létre a Mozdonyvezetők Szakszervezete. Tulajdonképpen innentől számítva kezdtem el a valódi szakszervezeti munkát, amit szív és lélek nélkül nem lehet csinálni. Ez nagyon sok áldozattal, személyes konfliktussal, sztrájkok idején fenyegetésekkel jár, de nem panaszkodom. A véletlenek és valamiféle elhivatottság játszott közre. Tehát: gyerekkoromban nem arra ébredtem, hogy szakszervezeti vezető akarok lenni.– Az Autonómok most ünnepelték tízéves jubileumukat. Mik voltak az eredeti tervek, és mennyiben tudták megvalósítani?– Volt néhány szakszervezet, amely nem akart semmiképp SZOT-módon tovább dolgozni, és nem szándékozott sem a megalakult MSZOSZ-hez, sem a Ligához tartozni. A kilencvenes években a két szövetség – harmadikként a Munkástanácsok – nagy harcban volt egymással, és igyekezett kétpólusúvá tenni a magyar szakszervezeti mozgalmat. Az Autonómok ezt a politikai harcot akarták kikerülni, és egy csöndes, békésebb, kiszámíthatóbb szakmai csapatot szerettek volna létrehozni. Elutasítottuk a kétpólusúságot és a túlpolitizálást, ennek köszönhetően ma a szövetség a három nagy konföderáció között is az egyik legerősebb. Mivel ezt az alapkoncepciót nem öt vagy tíz évre találták ki, így az Autonómok politikailag talán az egyetlen tiszta szövetség Magyarországon, mivel sem fél, sem egész fordulatot nem kellett végrehajtanunk a stratégiánkban. Jelenleg a lakossági szolgáltatással – víz- és csatornahálózat, vendéglátóipar, energiaellátás, közúti közlekedés – foglalkozó munkavállalókat tömöríti a szövetség. Egyetlen konföderációban sem koncentrálódott ilyen nagyságban a közüzemi terület.– Általános vélemény szerint a szövetség ereje – mint említette – abban rejlik, hogy aránytalanul sok stratégiai ágazati, közüzemi dolgozót tömörít, ezáltal sokkal nagyobb nyomásra képes, mint bármely más szervezet. Sokan úgy vélik, hogy önök többször visszaéltek ezzel az éredkérvényesítő képességgel.– Az a helyzet, hogy jelenleg nem annyira a profitszféra az, ami összpontosított erőt tud felmutatni, hiszen döntően a lakossági szolgáltatásokban érintettek. Azt gondolom, hogy egy kormányzati munkánál nagyon fontos, hogy a lakossági szolgáltatásoknál ne keletkezzenek zavarok még átmenetileg sem. Ez viszont a szövetségnél azt jelenti, hogy ha ezek az érdekcsoportok megmozdulnak, annak közvetlen lakossági hatása van. A szövetség ezért azt az álláspontot képviseli, hogy nagyon keményen kell tárgyalni, pontosan azért, mert sok adu van a kezében. Ez teszi komollyá és felelősségteljessé a tárgyalásokat. Ha úgy adódik, hogy nem vezetnek eredményre, vagy nem olyanokra, amelyek a munkavállalókat kielégítenék, akkor itt bizony igen gyakran, talán a leggyakrabban kerül sor munkabeszüntetésre. Természetesen ez is jogszabályok és a törvényesség keretei között történik.– A közelmúltban Sándor László, az MSZOSZ elnöke vetette fel egy szuperkonföderáció létrehozásának ötletét. Ezt legnyilvánvalóbban – a SZEF mellett – az Autonómok utasították el. Miért?– A szuperkonföderáció kérdése lekerült a napirendről, ugyanis más a helyzetünk és mások az értékeink. A munkavállalók érdekében mi is szeretnénk változást, azonban teljesen más a motivációnk az együttműködéssel kapcsolatban. Tudom, hogy néhány szövetségnél vannak belső feszültségek, ilyenkor az ember óhatatlanul keresi a külső megoldásokat, ám éppen ez az, ami az Autonómokra egyáltalán nem jellemző. Azok az együttműködési területek, amelyek eddig is ismertek voltak – oktatás, OMT –, jó példák a szövetségek közötti öszszefogásra, de átgondolatlanul, rosszul megfogalmazva, rosszul kitalálva álmodozni egy szuperkonföderációról felelőtlenség. A Liga nyolcadik kongresszusán elhangzott, hogy megszűntek azok a külső körülmények, amelyek a Liga létrejöttét indukálták. Ha ezt így látják, akkor én pedig azt mondom: az Autonómok értékei viszont nem öt vagy tíz évre szóltak. El tudom képzelni, hogy más szövetségből – amelyek szimpatikusnak találják az Autonómokat – egyes tagok rokonszenvüket úgy mutatják ki, hogy szövetségünkhöz csatlakoznak. Az Autonómok inkább egy mindenki által vállalható, közös szakszervezeti programban érdekeltek, ami nem olyan látványos ugyan, ám valóban szakmai alapokon nyugszik. A gyakorlati munka, a valódi tevékenység a fontos, nem pedig a szervezeti kuruzslás.– Nem inkább arról van szó, hogy az Autonómoknak megéri kivárni? Hiszen említette: több szervezetben belső konfliktusok vannak, és számít a csatlakozókra...– Két válaszom van: az Autonómok fontosnak tartják, hogy javuljon az érdekvédelem, viszont nekünk nincsenek belső kényszereink, amelyek sürgőssé tennék, hogy föladjuk ezt a formációt és valahova beolvadjunk. Ez fel sem merült, és a közeljövőben sem lehet erre számítani.– Belső, szakszervezeti vélemény, hogy az összefogás eleve lehetetlen, amíg egyes vezető személyiségek a helyükön maradnak. Osztja ezt a véleményt?– Igen. A mi esetünkben viszont azért nincs probléma, mert az elnökségi tagok juttatások, tiszteletdíjak nélkül végzik a munkájukat. Másfelől azt gondolom, hogy az a dokumentumrendszer, amit én egy munkabizottság megbízásából tavaly októberben megfogalmaztam – egy állásfoglalást, egy együttműködési tervezetet és egy országos reprezentativitást – jelzi, hogy a látszat ellenére az Autonómok az egyik hajtóereje a változásoknak. Az első két dokumentumból született az a megállapodás, amit Mátraházán megkötöttünk. Az más kérdés, hogy egyes szakszervezeti vezetőknek a közéletben negatív a megítélésük különféle ügyek miatt. Én ezt nem kommentálom, de ezek az esetek kétségtelenül nem tettek jót a szakszervezeti mozgalomnak, és hátráltatják az érdekvédelmi munkát. Látom, hogy egyes kisebb területeken – például a MÁV Rt.-nél – a szövetségek politikai arculatának kialakítása és egyes magatartások hová vezetnek. Remélem, hogy az érintettek levonták a kellő konzekvenciákat.– Mégis, mit jelent az Autonómok függetlensége? Tény, hogy a jelenlegi kormánnyal rossz a viszonyuk, a kérdés azonban az, hogy ennek okai valóban csak szakmaiak-e?– A függetlenség érték, ami nem jelenti azt, hogy érték nélküli szövetségről lenne szó. A szövetség baloldali értékeket követ, teljesen normális és természetes módon. Ez viszont nem jelenti azt sem, hogy a politikai pártok évente, sőt félévente változó ars poeticájához igazodnánk. Úgy látjuk, hogy a hazai pártok még mindig nem szilárdultak meg filozófiájukban, ideológiájukban annyira, hogy az Autonómokat jó szívvel – idézőjelben – hozzájuk lehetne kötni. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy szakszervezeti vezetők – mindegy milyen színekben – ott legyenek a parlamentben, mert ebből a munkavállalóknak az elmúlt tíz év során gyakorlati haszna nem származott. Adósok maradtak ígéreteik beváltásával azok, akik ezt a szerepet vállalták. Mi nem készülünk ilyenfajta szerepvállalásra. Ezért fontos az a program, amelyben a munkavállalói érdekeket megfogalmaztuk, és ehhez kell viszonyulniuk a baloldali pártoknak. A jobboldali pártok véleményét már nagyjából ismerjük.– Ennyire egyértelmű lenne, hogy csak baloldali pártok képviselnének munkavállalói érdekeket?– Noha nem kötünk pártokkal semmiféle egyezményt, mindig készek voltunk tárgyalni azokkal, akik hatással vannak a magyar társadalomra. A Fidesszel még ellenzéki korában tárgyaltunk. Az SZDSZ-szel, az MSZP-vel is, előítéletek nélkül. Azokkal, akik kormányon vannak, az Autonómok munkakapcsolatban vannak, ami szükségszerű, azonban mindig saját értékeink mentén tárgyalunk. Tulajdonképpen természetes, hogy a szakszervezetek és a munkavállalók érdekei ütköznek a mindenkori kormányzati elképzelésekkel, hiszen ebben van a szakszervezetek társadalmi kontrolljának szerepe. Ezt működtettük az MDF, az MSZP–SZDSZ kormánnyal szemben is.– Az MSZP–SZDSZ kormány alatt mikor?– Az Autonómok egyik tagszervezete egy 86 órás sztrájkot tartott a MÁV Rt.-nél a Bokros-csomag kihirdetése után egy hónappal. Ezek a kérdések nem kormányfüggők. Általában vannak gondjaink a kormányokkal, habár az érdekegyeztetés tekintetében sosem volt olyan rossz a helyzet, mint most.– A függetlenség megőrzése nehéz feladat lehet, hiszen – többek mellett – a Munkáspárt nemrég tulajdonképpen lerakta a voksot a civil országjelentés mellett. Thürmer Gyula szerint ugyanis megegyezik az ő szociális alkotmányukkal.– Hát erre mondja az ember, hogy az isten szerelmére, csak most ne segítsenek. A civil országjelentés már nem civil országjelentés. Mind a hat szövetség vezetése igenli egy önálló szakszervezeti program kidolgozását, amihez viszonyulhatnak a hazai civil szervezetek és a hazai pártok is. Nem gondolom azonban, hogy a Munkáspárttal, a MIÉP-pel, az erősebb civil szervezetekkel mindenben egyetértve kellene a programunkat kialakítani. Ha a szövetségek nem képesek egy önálló hiteles programmal megjelenni, akkor rajtunk nem segítenek a pártok.