A radarcsillagász évszázada

Merészen ábrándozott, majd megvalósította látomásait... Századunk egyik legkivételesebb magyar lángelméje, Bay Zoltán e napokban tudóskonferencia témája Budapesten és vidéken. A hannoveri világkiállítás magyar pavilonjában mellszobor idézi fel alakját még néhány hónapon át. A zseniális fizikus most lenne százesztendős; nyolc évvel ezelőtt távozott az örökkévalóságba.Bay Zoltán még a múlt század utolsó esztendejében, 1900-ban született egy Békés megyei faluban, Gyulaváriban. A református lelkészi család hat gyermekkel ajándékozta meg a nemzetet. A hamar – Zoltán tíz éves korában – megözvegyült édesanya gondoskodott arról, hogy mind a három fiú diplomás legyen. Így a debreceni református kollégium után a budapesti bölcsészeti karon pallérozhatta tudását a fiatalember: akkoriban a fizikát is a bölcsészeten oktatták. A bölcselethez azonban a kiváló költő cimboráktól, Szabó Lőrinctől, Gulyás Páltól is indíttatást kaphatott a fizika tudományának elsajátításán fáradozó diák. Bay később e poéták révén kerülhetett kapcsolatba a század másik nagy magyar géniuszával, Németh Lászlóval.Berlin, Szeged, Budapest, New York, Washington... Az életpálya főbb állomásai jelzik: Bay sorsára rárajzolta fordulatait a történelem. Derűs várakozással teli, illetve fájdalmas döntések sora előzte meg a vándorlás újabb és újabb lépéseit. Elhatározásaiban az alkotásvágy, a tudományos igény és a hazaszeretet egyaránt mérlegre került.Amikor 26 évesen arról kellett döntenie, hogy megpályázza-e a berlini Collegium Hun-garicum ösztöndíját, nem szembesült fájó dilemmával. Berlin akkoriban a fizika fellegvára volt, olyan kiváló elmék fordultak meg ott, mint Planck, Heisenberg, Haber. A magyar fiatalember ekkor még a gázok kinetikai láncreakcióit vizsgálta, egyetemi kutatóintézetben. Éveket töltött el itt, amíg a legendás magyar kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó Berlinbe utazott, hogy a szegedi egyetem elméleti fizika tanszékére vezetőt hívjon. Az ottani német professzor kérdezte meg a politikustól: miért ne hívna egy magyart?Bay Zoltán 1930-ban kapott professzori meghívást a szőke Tisza hírös városába, itt alakult ki sírig tartó barátság közte és Szent-Györgyi Albert között.Hazánk iparfejlesztői akkor már javában törekedtek arra, hogy a technikai fejlesztésbe a legkiválóbb tudományos és invenciózus elméket vonják be. Ilyen energikus „menedzser” volt a harmincas évek Magyar-országán Aschner Lipót, a Tungsram Részvénytársaság feje. Irányítása által az újpesti üzem egyike volt a földkerekség azon szellemi műhelyeinek, amelyekben az akkori „high-tech” létrejött. Maga a gyár hatezer embert foglalkoztatott, s annyiban „multinacionális” vállalat volt, hogy külhonban tíz üzemet működtetett. Lámpáit, rádiócsöveit, rádióit nagyrészt exportálta. Jó érzékkel ismerte föl a neves vezérigazgató, hogy a szegedi Bay professzort meg kell nyernie a műszaki fejlesztéshez. A kutatólaboratórium élére kellett új vezető, és Aschner az ereje teljében lévő Bay Zoltánt kérte föl erre, úgy mégpedig, hogy műegyetemi tanszéket is ígért a professzornak. Bay ekkor már kényes választás elé került: a „tiszta” alapkutatást kellett fölcserélnie az alkalmazott kutatással. A szegedi tanár 1936-ban fogadta el a fölkérést, s Újpestre költözött.Két évvel később új tudományágat, atomfizikát kezdett oktatni új tanszékén, egy Budafoki úti épületben. Diszciplínák honi megalapozója lett az atomfizikáról, a rádióhullámok terjedéséről és az atommagfizikáról – tungsrambeli munkája mellett – írt tankönyveivel.Nehéz emberi döntések elé állította a második világháború. Ezekben az években a Tungsram hadiüzemként működött, s kemény katonai feltételeknek kellett megfelelnie. Bay Zoltán szinte „parancsra” lett laboratóriumvezetőből a gyár egyik igazgatója. E posztján azonban módja volt rá, hogy emberéleteket mentsen, és élt is a lehetőséggel. Sokan emlékeznek rá máig is hálával humanizmusáért.Még 1942-ben a honvédelmi miniszter kezdeményezésére kezdett a radartechnikával foglalkozni Bay Zoltán. Eme kényszeredetten elvállalt feladatból kovácsolta végül a világsikert. A tudós jó példáját adta annak, hogy miközben emberpróbáló, keserves döntéseket kell meghoznia, s elszenvedni a háború okozta csapásokat, korszakalkotó tudományos eredmények is kikerülhetnek a keze alól. A jóvátételek iszonyatos terhe alatt görnyedő Magyarország 1946-ban „mellékesen” a világ egyik legjelentősebb tudományos eredményével rukkol ki. Radarjeleket küld a Holdra, s az onnan visszaérkező jelzéseket az itteni műszer érzékeli...Nem kisebb ellenféllel, mint az Amerikai Egyesült Államokkal versenyzett ebben a közép-európai „vesztes” ország. Az USA gazdag kutatóintézetei kristályvezérléssel próbáltak olyan sávszűkítést elérni, amelyben a Holdról visszaérkező jel már kimutatható. Bay laboratóriumának erre nem volt pénze. Ám leleménye igen. Jelintegrálásnak nevezték el azt a módszert, amellyel a gyenge jeleket összegzik, s kimutatják, hogy a zaj összege mikor emelkedik a statisztikai átlag fölé. Számítógépek, magnetofonok híján úgynevezett vízbontó coulométert alkalmaztak: ezt a szerkezetet Budincsevits Andor készítette. A radarjelek vételének híre az egész világon elterjedt: elismerést hozva a magyar tudománynak.A szovjet hódoltság első, legsötétebb esztendei még a háborús években megedződött Bay Zoltánnak is riasztóak voltak. Noha 1947-ben az Amerikában üzleti úton járt tudós – ottani marasztalások, kedvező ajánlatok ellenére – visszatért szeretett hazájába, itthon a gyanúsítgatások, burkolt fenyegetések fogadták. Egy évvel később Bécsbe, majd New Yorkba távozott. Az idehaza a szovjet helytartók által lenézett magyar tudós a George Washington Egyetem professzora, hat évvel később az amerikai mérésügyi hivatal sugárfizikai osztályának vezetője lesz. Javaslata szerint határoztatott meg 1983-ban a fény sebességével mért „ősméter”, amelyet a tudomány ma is szabványnak tekint. A Washingtonban elhunyt tudós ragaszkodott hozzá, hogy szülőföldjén, Gyulaváriban nyugodhassanak hamvai.Küzdelmes, ám sikerekkel teli életpályája hatással van a mai magyar tudomány gazdagítóira is. Eredményei jelképes radarimpulzusokat küldenek a jövőbe, ám a visszaérkező jelekhez nem kell kristályműszer: könnyen érzékelheti őket, akinek van füle a hallásra.