Könyvet lopni

Könyvet lopni bocsánatos bűn! Tudom, tudom, ne tessék fölháborodni drága könyvtárosok, könyvárusok, antikváriusok, a könyvnek is van pénzben kifejezhető értéke, vagyis a tolvajt jól kupán lehet ütni a törvénykönyvvel. De van a könyvnek egy pénzben nem kifejezhető értéke is, amely messze-messze túlmutat a hitvány pénzen, magasan felette lebeg – legalábbis ezt vallják a megszállott könyvbarátok, gyűjtők és egyéb szent őrültek. A könyv ilyen mérvű szeretetét nem is lehet normális ésszel megérteni. Én értem, mivel annak idején átestem a tűzkeresztségen, s bebocsátást és megbocsátást nyertem.Zöldfülű fiatal költőként az Eötvös-kollégium könyvtárában üldögéltem, s habzsoltam a könyveket. A drága, aranyos Thomas néni, a könyvtáros, látva betűéhségemet, egy idő után beengedett hátra, a szentélybe, ahol a valódi könyvek voltak. Ezt meg kell magyaráznom. Az ötvenes évek közepén járunk, s a könyvtár is haladt a korral, muszáj volt neki, vagyis elöl az eszmeileg feddhetetlen könyvek voltak, a „Távol Moszkvától”, „Az ifjú gárda” és hasonlók. Hátul pedig a magyar és a világirodalom kincsei, sőt könyvritkaságai!Mikor ezt elmeséltem Vargha Balázsnak, rögtön hegyezni kezdte a fülét, Mefisztó-arca sötéten felragyogott, s nagy ravaszul elkezdte a behálózásomat. Először nagy általánosságban felvázolta, hogy mi az a könyvgyűjtés. Majd rátért, hogy hol van egy könyvritkaság igazi helye. Nem a könyvtárban, nem, nem, ott csak porosodik, vagy pedig zsíros kezekkel szamárfülesre lapozgatják a közönséges halandók. Egy könyvritkaságnak a gyűjtőnél van a helye, aki naponta megsimogatja a szemével, leporolgatja, ápolgatja-ragasztgatja és megőrzi. Enynyi eszmei előkészítés után rátértünk a gyakorlati tervekre. Kitűzte a célt: Gozsdu Köd című regénye. Ebből egy példány még szabadlábon van, az is az Eötvösben. Az akcióterv pedig a következő: kabát alatt kihozni! Volt utóvédterv is: azt kell mondani, hogy összefogtam véletlenül a jegyzeteimmel, s az egészet táskástul ott felejtettem a villamoson.Ez az utóbbi terv elég gyenge volt, mivel Thomas néni egy szavamat se hitte el, csak szomorúan csóválta a fejét, és kitiltott a paradicsomból. Viszont az akció sikerült, Vargha Balázs boldog volt. Én kételyektől gyötörve meséltem el egy-két ismerősömnek az esetet, erkölcsi megingásomat helyreállítandó. Ez a „helyreállítás” sem nagyon sikerült, ugyanis nem arra kaptam választ, hogy helytelen volt-e ellopni a könyvet.Elsőként Illés Endrének meséltem el, akinek hatalmas könyvtára volt a Mányoki úti villában. Úgy kerültem oda, hogy különböző ajánlások alapján mint fiatal költő porolhattam, rendezhettem a több mint tízezer könyvet. A volt Imrédy-villa hűsében ámulva lapozgattam a könyvritkaságokat, a sose hallott írók műveit. Ez volt a ráadás arra a pár forintra, amit a munkámért kaptam. Plusz egy-egy csésze valódi tea. Naivitásomra jellemző, hogy nem fogtam be a számat, elmondtam erkölcsi dilemmámat. Illés Endre is szomorúan nézett rám, és roppant finoman, de azért félreérthetetlenül kulcsra zárta a könyvtárszobát, s visszavonta a megbízást. „Gozsdu – motyogta. – Nekem sincs meg. Nahát, micsoda ötlet! És milyen volt a könyv, nem volt nagyon szakadt?”Másodiknak Czibor Jánosnak meséltem el, aki szintén híres könyvgyűjtő volt, nekem mellesleg unokabátyám. Czibor nyíltan beszélt, fölháborodva: „Ki neked Vargha Balázs?! Rokonod? Én vagyok a rokonod! Azonnal lopd vissza Vargha Balázstól, és hozd el nekem!” Az föl sem merült, hogy az Eötvös könyvtárába vigyem vissza.Éreztem, hogy ez már az erkölcsi fertő, sőt maga a csavaros eszű téboly, hiszen Vargha Balázs se engedett a kérésemnek, valami ilyesmit mondott, hogy már késő, már továbbcserélte egy még ritkább könyvre. Majd faun-mosollyal hozzátette: „Mit rágódsz egy vacak könyvön! Fiatal vagy, vesd bele magad az életbe!”Úgy történt, belevetettem magam az életbe, könyvet igazán sose gyűjtöttem, de megértem őket, a megszállottakat. Ma már egyik szereplő sem él, de fanyar csattanóként leírhatom, hogy az a bizonyos Gozsdu-könyv biztosan megvan valahol. Túlélt mindenkit, minden csereberét s minden erkölcsi skrupulust.