Az összkép inkább imponáló

Az Európai Unió immár tizenkét jelölt ország delegációival tárgyalt a majdani taggá válás feltételeiről. Az azóta napvilágot látott vagy elhangzott mérlegek igyekeznek rózsaszínű képet festeni az elért haladásról – utalva a megnyitott és lezárt fejezetek meg elfogadott tárgyalási pozíciók jelentős számára – és az esetek többségében kedvező véleményt sugallnak a jelöltek teljesítményéről is. A részleteket tekintve azért láthatóvá válnak a trendtől való eltérések is, de az összkép első ránézésre valóban inkább imponáló.Emlékezetes, hogy a tizenkettes mezőny igazából kétszer hatos csoportra tagolódik: egyfelől adott azon tagjelöltek csoportja – közéjük tartozik Magyarország is –, amelyek már több mint két éve valamilyen fokon részesei a csatlakozási folyamatnak, miként idén novemberben lesz második éve annak is, hogy esetükben immár az érdemi felvételi tárgyalás is kezdetét vette. A másik hatos kör (közéjük tartozik Románia és Szlovákia is) csak idén februárban nyitotta meg a tényleges tárgyalásokat az EU-val, így sok szempontból még elmaradnak a folyamat egészét tekintve. Uniós részről ugyan adott a szándék, hogy az első és a második kör közötti megkülönböztetést felszámolják – ezzel is növelve az „egyenrangúság” és „utolérhetőség” érzetét a később érkezett országok körében –, ám a jelek szerint ez az egyébként is inkább gesztusértékű megközelítés egyelőre nem igazán tartható.Láthatóan kudarcot vallott például az a portugál kezdeményezés, amely júniusban szakítani próbált a korábbi fordulók gyakorlatával, és nem két különböző napokra tette a régi hatok és az újak tárgyalási fordulóit, hanem – egy kivétellel – ugyanazon a napon, vegyesen, a csatlakozási kérelem beadási sorrendjét követve ültek asztalhoz a jelöltekkel. A dolog azonban nem működött, mivel az egyes témák kezelésének mélysége és megközelítése értelemszerűen igen eltérő volt a „kezdő” és a „haladó” jelöltek esetében, ami végső soron a teremben mindvégig jelen lévő EU-delegációt zökkentette ki újra és újra a munkából. Hivatalos bejelentés ugyan még nincs, de francia diplomáciai források már arról beszélnek, hogy ősztől ismét visszaállnak majd a két különböző nap gyakorlatára.A látszólag technikai jellegű, a munkarendet érintő mozzanat nagyon is lényegi tényezőt takar. Annak nyílt beismerése, hogy miközben sok EU-országban él egy – politikai megfontolásból táplálkozó – „felzárkóztatási” törekvés a jelöltek felé, mindez azonban a technikai jellegű tárgyalások során egyelőre még nem képes kiállni a gyakorlat próbáját. Ami viszont azt demonstrálja, hogy a különbségek továbbra is jelentősek még a jelöltek között.A számszerű mérleget tekintve amúgy az első kör országai immár mind a 29, pillanatnyilag megnyitható fejezetben megkezdték a tárgyalást (a harmincadik témakör az intézményi kérdéseket érinti, amivel megvárják az EU-reformkonferencia eredményeit). Ebből eddig 11–16 joganyagfejezetről állapították meg, hogy egyelőre további tárgyalást nem igényelnek, azaz ideiglenesen félretehetők: a tizenhatos rekord Ciprust illeti, míg Magyarország és Lengyelország zárt le eddig tizenegy témát. EU-illetékesek és tárgyalóküldöttség-vezetők egyaránt hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a nehéz fejezetek beköszöntével ezek száma a jövőben már csak minimális mértékben fog szaporodni, sokkal inkább az lesz a jellemző, hogy az egymáshoz is kapcsolódó problémák miatt a fejezetek többsége hosszabb időn át nyitva marad, és időről időre „csomagban” várható csak a témazárás. Elvezetve majd ahhoz az országonként 6-8 magfejezethez, amelyeknél igen valószínűen csak a tárgyalások legvégén, egy időben és jelentős részben politikai megfontolások alapján is sikerül a végső egyezséget elérni.Az első körös hatok esetében Ciprus élenjáró helyzetét mindenki természetesnek tekinti: végül is a szigetország már jó ideje alapvetően az EU egységes piacával megegyező logikájú gazdasági struktúrát, intézményrendszert és szabályozást tart fenn – akadnak jelentős kivételek is! –, ami a tervgazdálkodást teljesen csak tíz éve elhagyott keleti jelöltekhez képest komoly helyzeti előnyt biztosít a számára.Dacára a kevesebb lezárt fejezetnek, az EU-normákhoz legközelebb állónak Ciprus után Magyarország számít: sokak szerint az a tény, hogy a magyarok csak 11 témát pipáltak ki idáig, nem feltétlenül nagyobb eltérést, hanem szívósabb érdekérvényesítési szándékot takarhat. Kevésbé egyértelmű a helyzet az ugyancsak tizenegy fejezetes Lengyelország esetében, amely kapcsán visszatérőek az EU-figyelmeztetések: a vártnál és szükségesnél lassabban halad csak az EU-joganyag átvétele, nagyok az elmaradások a környezetvédelemben, a közlekedésben, a határellenőrzésben vagy éppen az energetikában, és szinte még semmi érdemi nem történt a mezőgazdaság strukturális reformjában, ami pedig a csatlakozási tárgyalások kulcstémájának minősül.Jól halad Észtország és Szlovénia, míg (az amúgy tizenhárom fejezetes) Csehország esetében továbbra is csak relatíve lassú az átállás egyes szektorokban – így a bankszektorban, a környezetvédelemben, az energetikában, ahol ráadásul még a temelicei atomerőmű is húzza a cseh kormány helyzetét.A második körnél vitathatatlanul Szlovákia és Lettország a sztár – nem számítva a Ciprushoz hasonlóan eredendően piacgazdasági alapról induló, tehát helyből élre ugró Máltát –, miközben Románia jelenti a csoport „beteg emberét”. Az első időkben vele együtt kezelt Bulgária ugyanakkor lassan, de szívósan kezd leválni Bukarestről, és brüsszeli vélemények szerint Szófia máris jelentős haladást ért el a jogharmonizációban. A második hatok amúgy 5–8 fejezetet nyitottak meg eddig, ebből Málta az első fordulón mindjárt le is zárt hetet, Szlovákia pedig hatot, a sereghajtó pedig Románia négy félretett fejezettel.Európai bizottsági illetékesek – maga Günter Verheugen bővítési biztos is – visszatérően figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy Szlovákia gyors felzárkózási esélyei komolyan veszélybe kerülhetnek, ha megkérdőjeleződik az ország belpolitikai stabilitása és EU-integrációs elkötelezettsége. A szinte alig titkolt üzenet Meciar visszatértétől igyekszik óvni a szlovák politikai életet: a korábbi háromszoros kormányfő esetleges államfővé választása súlyos törést hozhat a repülőstartot vett szlovák csatlakozási folyamat alakulásában. Egyébként hasonló veszélynek van kitéve Románia is, ahol Iliescuék hatalomra kerülése egybehangzó brüsszeli jelzések szerint még inkább hátrébb sorolná az országot a szalonképes jelöltek listáján.Összességében a karaván tehát halad, s ha a menet kezd is megnyúlni, az egyes csoportokon belül a távolság ma még nem jelentős. Izgalmasabb mozgásokra belátható időn belül főként két esetben lehet számítani: ha idén decemberben sikerül lezárni az EU-reformkonferenciát, utat nyitva a bővítés felgyorsítása előtt, illetve ha Iliescu és Meciar esetleges visszatérte újraértékeli a jelölttábor összetételét az EU szemében. Hamarosan ez is kiderül.