Nem tartunk a konkurenciától

A The Washington Post terjedelmes írásban számolt be arról, hogy Kína déli részén, Hepuban hatalmas libatelepet hoztak létre, és jövőre már a libamáj exportját is megkezdenék. Ha az ambiciózus tervek megvalósulnak, teljesen átalakul a világpiacon alibamájkínálat térképe.A Wild Goose névre hallgató vállalkozás az elkövetkező öt évben 24 millió dolláros beruházással akarja fejleszteni a libane-veldét és -feldolgozót, és már elvi megállapodásra jutott az ottani megyei tulajdonban levő konzervgyár megvásárlásáról. A tervek szerint idén októberben megkezdik a „zsíros máj” (foie gras) előállítását, jövő év elején pedig exportját Európába, az Egyesült Államokba, Japánba, Hongkongba és Tajvanra. A telep termelő- kapacitását évi ezer tonnára akarják növelni, és évente 30 millió dollár nyereséget remélnek.Mindezek révén a világ libamájtermelése több mint egyharmaddal növekszik majd, hiszen a telep csaknem kétszer annyi libamájat állít majd elő, mint az öszszes francia termelő együttvéve, és meg fogja közelíteni az évi 1250 tonnával jelenleg a világ vezető előállítójának számító Magyarország kapacitását – írta a The Washington Post.A lap adatai szerint a Franciaországban előállított foie gras (ami a világ 17 600 tonnás össztermelésének 80 százalékát jelenti) 96 százalékban kacsamájból készül. Így adódhat, hogy bár Magyarország, Bulgária, Izrael és Spanyolország együttvéve is csak 20 százalékkal részesedik a világ foie gras termeléséből, a libamájból előállított foie gras (ami sokkal finomabb a kacsamájnál) nagyrészt magyarországi eredetű. A magyar „libabiznisz” a washingtoni lap szerint 20 ezer embernek jelent jövedelmet, és öszszesen évi 80 millió dollár exportbevételt eredményez.Hepu megyében 40 jüanért (5 dollárért) fel tudnak nevelni egy libát, ami nagyon alacsony költséget jelent, és Kínában attól sem kell tartani, hogy az állatvédő mozgalmak drága „kímélő eljárásokat” kényszerítenek a termelőre a hagyományos tömés helyett.Lapunk megkereste Földi Pétert, a Baromfi Terméktanács munkatársát, aki a hírre reagálva elmondta, sokan érdeklődnek a libamájtermelés után, és próbálkoznak vele – nemrégiben például török üzletemberek érdeklődtek a terméktanácsnál –, de eddig senki sem járt komoly eredménynyel. A kínai telep valószínűleg nem veszélyezteti franciaországi piacainkat, japán érdekeltségeinket – ahol a legjobb árat fizetik a libamájért –, viszont esetleg veszélybe sodorhatja. Földi Péter kijelentette: exportpiacaink ugyan korlátozottak, libaágazatunk azonban stabil, termelésünk évek óta közel azonos szinten mozog.Tavaly a terméktanács tagjai 9-10 millió naposlibát keltettek ki – ezzel a mennyiséggel Kína után másodikok vagyunk a világon –, májtermelésre fordított hízott libából 27 ezer tonnát, húslibából 16,5 ezer tonnát, pecsenyelibából pedig 8 ezer tonnát kínáltak a felvásárlóknak. A magyar libamáj 80 százaléka Franciaországba kerül, a hús és a toll pedig Németországban talál gazdára. Libamájat hét baromfifeldolgozó készít, amelyek egymás közt osztják el az 1400 tonnás exportkvótát – közölte Földi Péter, aki hozzátette: – A libamáj engedélyköteles exportcikk, és a gyártók pedig önkéntes exportkorlátozást vállalnak, amióta ’93–94-ben a korlátozás feloldása után mindenki májtermelésbe fogott, a termék ára azonban a túltermelés hatására felére csökkent. A máj döntő részét frissen, hűtött formában szállítjuk, így az ára minőségtől függően 20-30 dollár között mozog. Ha fagyasztva szállítanánk, akkor ennek az árnak csak a felét kapnánk. Ezért nem tartunk a kínaiaktól Franciaországban, mert ott a friss árut keresik, Kínából viszont csak fagyasztva lehet odaszállítani – szögezte le a szakember.A 400 ezer tonnás vágóbaromfi-termelésnek csak nyolcadát adja a lúdágazat, a 360 millió dolláros exportbevételnek viszont a felét kasszírozza. A termékpályára jutó 180 millió dollár harmada azonban a toll számlájára írható. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen libatolltermelésben Kína után szintén a második helyet foglaljuk el, minőség tekintetében azonban a magyar toll az etalon – ismertette Földi Péter.