A Vatikán erős lelkű foglya

Szeptember első vasárnapján öt boldoggá avatás történt a Szent Péter téren. XXIII. János pápa, Tommaso Reggio püspök, Joseph Chaminade rendalapító és Columba Marmion bencés apát kanonizációja nem váltott ki különösebb visszhangot a sajtóban és a közvéleményben.Annál inkább IX. Piusé.„Az egyház, amikor egyik fiát boldoggá avatja, akkor nem az ő tetteinek történelmi döntéseit ünnepli, hanem követésére, erényeinek tiszteletére és az azokban rejlő isteni kegyelem dicséretére utal” – mondta szentbeszédének bevezetőjében II. János Pál pápa. E kijelentés talán leginkább IX. Piusra vonatkozhat, arra a pápára, akinek uralma alatt megszűnt az egyházi állam világi hatalma, és létrejött Olaszország. És ha IX. Piust nem is politikai döntései miatt iktatta a katolikus egyház boldogainak sorába, ez a gesztus biztosan alkalmat ad egy bonyolult történelmi korszak eseményeinek újragondolására.Giovanni-Maria Mastai-Ferretti 1792-ben született Senigagliában, Girolamo Mastai-Ferretti gróf és Caterina Solazzi negyedik gyermekeként. Mindössze hatesztendős volt, amikor súlyos megrázkódtatás érte: egy tó partján játszadozva beleszédült a vízbe, életét csak az utánaugró háziszolga tudta megmenteni. Talán e halálközeli élmény következménye is volt tíz évvel később jelentkező fiatalkori epilepsziája, amely miatt hosszú ideig nem szentelhették pappá.A segédigazgatóA beteges kisfiú mellé szülei először házitanítót fogadtak, egy fiatal piarista szerzetest, Giovanni Inghiramit, ki később híres matematikus és a rend általános főnöke lett. 1803-ban azonban Giovanni-Maria szülei már alkalmasnak találták fiukat arra, hogy beírassák a volterrai piarista kollégiumba. Rendkívüli tehetségével, tudásával és jellemével nagy feltűnést keltett, ám 1808-ban jelentkező epileptikus rohamai miatt, amit az orvosok gyógyíthatatlannak ítéltek, haza kellett térnie pihenni. Végül mégis visszautazhatott iskolájába, és – a kor szokásainak megfelelően – nyilvános záróvizsgát tett.1813-ban Rómába utazott, és a jezsuiták főiskoláján, a Collegio Romanóban bölcseletet és mennyiségtant hallgatott, a Sant’ Apollinarében pedig hittudományt és egyházjogot. Tanulóévei alatt sokat tevékenykedett a római Tatagiovanni árvaházban, tanította és anyagilag támogatta a rászorulókat. Hamarosan az intézet segédigazgatója lett. Bár az egyházi rend alsóbb fokozatait fölvette, pappá szentelése – betegsége miatt – késett. Egy nyílt utcán lezajlott rohama után VII. Pius pápa, a család rokona magához kérette, és arra buzdította, imádkozzon Istenhez gyógyulásért, és kérje Szűz Mária közbenjárását. A fiatalember Loretóba zarándokolt, és mivel rohamai egyre ritkábban jelentkeztek, pápai engedéllyel felvehette az egyházi rend felsőbb fokozatait is: 1819-ben pappá szentelték, ám még hosszú ideig nem misézhetett egyedül.Nemesi származása miatt azonnal kanonok lett, és ez önálló megélhetést biztosított számára. Hamarosan fontos diplomáciai megbízatást kapott: a spanyol királyságtól elszakadt Chilébe küldték. Giovanni Muzi címzetes érsek, apostoli delegátus ügyhallgatója lett, együtt készítették elő a pápai nunciatúra felállítását. Küldetésük azonban nem járt sikerrel, és 1825-ben visszatértek Rómába.A kalandos utazást követően Mastai-Ferretti a San Michele a Ripa árvaház igazgatója lett, és alig másfél év alatt rendbe szedte az eladósodott intézmény gazdálkodását. A sors számkivetettjeivel való törődése miatt népszerűsége töretlen volt. Érdemeit XII. Leó pápa is elismerte, és 1827-ben Spoleto érsekévé nevezte ki. Harmincöt éves volt ekkor. A jótékonykodás azonban minden pénzét fölemésztette, még kinevezési okmányának illetékét sem tudta megfizetni, és kölcsönt kellett fölvennie az érseki palota bebútorozásához is.Mastai-Ferretti gróf forrongó korban lett egy szétzilált egyházmegye első embere – hat esztendőn keresztül. Az 1832-es éhínség alatt minden jövedelmét a rászorulóknak adta. A Bolognában kitört függetlenségi felkelés ellen Ausztria hadosztályt küldött a lázadók leverésére, a forradalmárok pedig Spoletónál vonták össze fegyvereseiket. A fiatal érsek az osztrák táborban ígéretet tett, hogy a felkelőket visszavonulásra bírja, a forradalmároknak pedig szabad elvonulást ígért, sőt a fegyveresek még útipénzt is kaptak Mastai-Ferrettitől. Spoleto városa így menekedett meg a csata következményeitől. Az érsek öt ágyút küldhetett Rómába.Liberális macskákE hatalmas siker jutalmául Imolába helyezték, és – ha megkésve is, de – 1840-ben bíborosi kalapot kapott. Legfőbb ellenlábasa Lambruschini bíboros, a pápai kormányfő volt. XVI. Gergely első embere nem nézte jó szemmel, hogy Mastai-Ferretti gróf, imolai érsek rokonszenvezik az olasz nemzeti törekvésekkel, és a különféle pártok megbékélését igyekszik előmozdítani. „Mastai házában még a macskák is szabadelvűek” – mondta bosszankodva Lambruschini bíboros.XVI. Gergely halála után is Lambruschini volt Mastai-Ferretti legfőbb ellenfele a konklávén, de sokan Gizzi bíborost tartották esélyesnek Szent Péter székére. A bíborosi kollégium ötvenegy, pápaválasztásra öszszegyűlt tagja azonban az imolai érseket látta a jövő emberének, és 1846. június 16-án, mindössze kétnapos tanácskozás után az ötvenhat esztendős Giovanni-Maria Mastai-Ferretti grófot választotta pápává. A világegyház első embere a rokona, VII. Pius iránt érzett tiszteletből a IX. Pius nevet választotta.Első intézkedései csak fokozták népszerűségét. Gyökeresen szakítani akart elődje politikájával. Csütörtökönként palotája nyitva állt mindenki előtt: nyilvános kihallgatásokat tartott. A politikai foglyoknak, száműzötteknek és menekülteknek amnesztiát adott, de a szabadulók becsületszavát kérte, hogy nem élnek vissza a közkegyelemmel. XVI. Gergellyel szemben engedélyt adott a pápai állam területén vasút építésére. Az új pápa minden eszközzel megakadályozta Metternich beavatkozási kísérleteit. Gizzi bíborost államtitkárává tette meg. Róma városában engedélyezte a napisajtó megjelenését. Az 1848-as párizsi forradalom után ő volt az első európai uralkodó, aki alkotmányt adott országának. A világiakból álló minisztériumot Antonelli bíboros, helyettes államtitkár vezette.Ez azonban már kevés volt Itália népének. A pápa melletti rokonszenvtüntéseken a jelszó már ez lett: Éljen a pápa – egyedül! IX. Pius népszerűségének nem tett jót, hogy március 29-én világosan kijelentette: a pápaság nem állhat az olasz államszövetség élére, hiszen a világegyház egyetemes. A keleti és a nyugati egyházszakadás után ez volt a Vatikán kommunikációs stratégiájának legnagyobb csődje. Az olasz hazafiak kitűnően használták koruk összes véleményformáló eszközét: a nemzeti sajtót, a titokban terjesztett röplapokat, a kisebb közösségekben fellépő agitátorokat. A Vatikán ezzel szemben csak a kommunikáció hagyományos arzenálját tudta felsorakoztatni.A pápai kormányt a nép már nem fogadta el, és miniszterelnökét, Pellegrino Rossit 1848. november 15-én leszúrták. Kitört a forradalom. IX. Piusnak titokban menekülnie kellett; Rómában kikiáltották a köztársaságot.Miután IX. Piust a római köztársaság trónfosztottnak nyilvánította, fegyveres intervenciót kért Franciaországtól, Ausztriától, Nápolytól és Spanyolországtól. Július 2-án Róma megadta magát, Garibaldi fegyveresei éjszaka távoztak a városból, és július 8-án ismét a pápai lobogó lengett az Angyalvár fölött. 1850. április 12-én, ötszázkét napos távollét után IX. Pius is visszatért Rómába. Oda vezető útja valóságos diadalmenet volt. A néhány hónappal korábban köztársaságpárti város most egyszerre ismét monarchista lett. A pápai állam hatalmát azonban 1870-ig idegen fegyveresek őrizték meg, és területének nagy részét az olasz–osztrák háború alatt elveszítette. III. Napóleon bukása után, 1871. október 2-án az egyházi államot utolsó területeitől is megfosztották.Az egyházépítőEz a húsz év azonban IX. Pius egyház-politikai munkásságának fénykora. Megerősítette a neoskolasztika tekintélyét, és ezzel irányt szabott a teológia fejlődésének. Miközben elveszítette az egyházi államot, minden korábbinál nagyobb mértékben erősítette meg a pápai hatalmat. A katolikus expanziót mutatja a missziók helyzete is: Indiában, Dél- és Nyugat-Afrikában, Észak-Amerikában az eszkimók és az indiánok között hirdették az evangéliumot. Mindennél nagyobb jelentőségű volt, hogy a nagy keresztényüldözések után Japánban ismét megkezdődhetett a hithirdetés.Universalis Ecclesiae kezdetű bullájával 1850-ben helyreállította Angliában a katolikus egyház hierarchiáját. Új püspökségeket állított fel a többségében protestáns Hollandiában is. 1854. december 8-án a Szent Péter-bazilikában ünnepélyesen kihirdette Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának dogmáját, amely kimondja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől. Az Ineffabilis Deus kezdetű bulla a modern Mária-tisztelet alapvető dokumentuma és kiindulási pontja, amely az egyház ősi tanítását fogalmazta meg. (A pápai tanítás természetfölötti bizonyítékaként négy évvel később kezdődtek a lourdes-i jelenések.) 1864-ben közzétette Quanta Cura kezdetű enciklikáját és az ehhez járuló Syllabus jegyzéket, amely nyolcvan pontban ítélte el kora hit- és erkölcsbeli tévedéseit. 1869. december 8-ára pedig összehívta az I. vatikáni zsinatot. A huszadik egyetemes zsinat ugyan nem tudta munkáját befejezni, ám így is igen jelentős volt az újkori egyház történetében. Legfontosabb dokumentuma a Pastor aeternus kezdetű dogmatikus konstitúció, amely a sokszor félremagyarázott pápai tévedhetetlenség dogmáját tartalmazza.Amikor a francia csapatok elhagyták Rómát, majd az olaszok rövid ostrom után elfoglalták, diplomáciailag igen kényes helyzet állt elő. Az Olasz Királyság rendezni akarta a pápa helyzetét, IX. Pius azonban elzárkózott a tárgyalásoktól. Úgy érezte, nem mondhat le az egyház olyan javairól, amelyeket nem ő kapott. Az 1871-ben kibocsátott garanciatörvény biztosította a Vatikán, Laterán és Castel Gandolfo használatát a pápa számára, valamint évjáradékot fizetett megélhetése biztosítására. IX. Pius tiltakozott az egyoldalúan meghozott garanciatörvény ellen, és a Vatikán foglyának nyilvánította magát. Hét évig élt a Vatikánba zárkózva, 1878-ban halt meg. Végrendeletét csak temetése után bontották fel, és ekkor derült ki, hogy nem a Szent Péter-bazilikában, hanem a falakon kívüli San Lorenzo-bazilikában szeretne nyugodni. A történelmileg viharos időkben XIII. Leó három évig halogatta az újratemetést, ám amikor az éjszaka leple alatt, titokban a Szent Lőrinc-bazilikába szállították IX. Pius koporsóját, a temetési menetet felheccelt tömeg támadta meg, hogy a pápa holttestét a Tiberisbe dobja. A Malachiás-jövendölésnek megfelelően Crux de cruce (kereszt a keresztből) még holta után sem nyugodhatott békében.