Sikeres volt az intézményhálózat átalakítása

A felsőoktatási intézmények integrációja előtt 57 állami fenntartású egyetem, illetve főiskola volt a magyar felsőoktatási rendszerben. Ha ezek közé nem számítjuk az öt kisebb és tudatosan érintetlenül hagyott művészeti iskolát, akkor az integrációval az 52 intézményből 25 egyetem és főiskola alakult. Lapunknak Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium (OM) felsőoktatási és tudományos ügyekért felelős helyettes államtitkára beszélt az intézményhálózat átalakítása utáni helyzetről és a tárca további terveiről.A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem a honvédelmi tárca, a Rendőrtiszti Főiskola pedig a Belügyminisztérium főhatósága alá tartozik. Az Oktatási Minisztériumnál 49-ből 23 felsőoktatási intézmény lett, ez 12 egyetemet és tizenegy főiskolát jelent – jelezte Kiss Ádám. A magyar felsőoktatás hallgatóinak 90 százaléka állami intézménybe jár. Ezek mellett magán- és egyházi fenntartású egyetemek, főiskolák is vannak, amelyek természetes módon kimaradtak az intézményhálózat átalakításából – tette hozzá.Elképzeléseik megvalósításakor feltételként szabták a felsőoktatás működőképességét és a jogbiztonság fenntartását mind a hallgatói, mind az oktatói oldalról. – Ez teljes mértékben sikerült – mondta a helyettes államtitkár, hiszen minden intézményükben megvan az egyetemi, illetve főiskolai vezetés, az intézményi tanácsok működnek, a működéshez szükséges belső szabályokat elkészítették, és benyújtották felülvizsgálatra a minisztériumnak. Minden egyetemen és főiskolán annak rendje és módja szerint tovább folyt az oktatás. Túl vannak az intézményhálózat átalakítása utáni első diplomakiosztáson. Ott sem voltak problémák, ahol a régi intézményben kezdték és az újban fejezték be az oktatást.Az ez évi felvételi eljáráson is túl vannak az intézmények. Ennek az volt a nehézsége, hogy a tavalyi felvételi tájékoztató még a régi intézményhálózatot tartalmazta, de az új vette fel a hallgatókat – emelte ki. Ez sehol nem okozott gondot, az újságok nem cikkeztek erről, és jogbiztonságot érintő nehézségek sem merültek föl.Kérdésünkre elmondta: az oktatási tárca határozott álláspontja, hogy az intézményhálózat átalakulása befejeződött, és a közeljövőben nem tervezik annak változtatását. Ez azt jelenti, hogy az újonnan kialakult intézményekből részek nem távozhatnak, illetve nem tesznek javaslatot arra, hogy az Országgyűlés további egységeket vonjon be a meglévő felsőoktatási intézményekbe. Természetesen az együttműködéseket támogatják, de ez az intézményhálózat átalakítása előtt is így volt – tette hozzá. Olyan jellegű problémát nem hallottak, amely a felügyeleti szerv beavatkozását követelte volna. Az anyagi nehézségek – amelyek például a Semmelweis Egyetemmel vagy a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetemmel kapcsolatban felmerültek – olyan esetek, amelyeknek a gyökerei hosszú évekre nyúlnak vissza, de semmi közük sincs a hálózat átalakítás folyamatához – közölte.Amikor az Oktatási Minisztérium az intézményhálózat átalakítására javaslatot tett, világos volt, hogy annak előnyei elsősorban hosszabb távon jelentkeznek – mondta Kiss Ádám. A felsőoktatás-politikában rendkívül fontosnak tartják: a képzési kínálat úgy növekedjék, hogy a különböző tudományterületek ugyanabban az intézményben történő együttes oktatása új minőségek megjelenését jelentse. Erre jó néhány példa volt már – tette hozzá. Több, az új szakokkal kapcsolatos elképzeléseket tartalmazó javaslat is érkezett a tárcához, amelyeket már az átalakult intézmények adtak be.Minden egyetemtől, főiskolától elvárja a tárca, hogy intézményfejlesztési tervet készítsen. Ebben be kell mutatniuk jelenlegi állapotukat, a régióba és a társadalmi életbe való beágyazottságukat. Ezek alapján világos jövőképet kell rajzolniuk az adott intézményről. Ha az említettek összhangban vannak az OM oktatáspolitikai céljaival, a terveket jóváhagyják, és a legjobb 8-10 intézmény fejlesztésére anyagi forrásokat is biztosítanak – mondta a helyettes államtitkár.A tárca hosszú távú elképzelései szerint az egyetemek, főiskolák beruházási támogatása csak elfogadott intézményfejlesztési terv alapján történhet. Az állami intézmények közül a Miskolci Egyetemmel, a Nyíregyházi Főiskolával, a Debreceni Egyetemmel, a Szegedi Egyetemmel, valamint az egyházi fenntartású Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával már szerződést kötöttek arra, hogy a fejlesztési terveikben szereplő céljaik közül a legfontosabbakat megvalósítják. Az esetek többségében ezek mind az intézmény jövőképének megvalósításához tartoznak. Példaként megemlítette, hogy sok helyen szerepel könyvtár- és kollégiumfejlesztés, valamint bizonyos kiemelt tudományágak támogatása. Az említett intézményekkel kondicio-nális szerződést kötött a tárca, amelynek az a lényege, hogy belső reformokhoz, átalakulásokhoz kötik a beruházásokban való előremenetelt. Ezek a munkák jelenleg már folynak – emelte ki Kiss Ádám. Folyamatos az intézményfejlesztési tervek beadása. Ez most a korábbi tapasztalatok által kialakított új kézikönyv szerint történik. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az elbírálás is folyamatos és nem jogvesztő hatályú, ha éppen elutasítják valamely intézmény tervét. Minden esetben azt szeretnék, ha az egyetemi, főiskolai vezetés világos célokat vázolna föl a kollektíva elé, és ennek megfelelően tudnák fejleszteni az intézményüket.Az integrációnak hármas célja volt: az egyik a képzési kínálat és a minőség javítása. Az előző gazdagítása természetesen elvárható eredménye az intézményhálózat átalakításának, és ennek már vannak jelei. A tudományos kutatásban, fejlesztésben történő előrelépés volt a másik cél. Ez – megvalósulása esetén – az új intézményekbe bekerült szellemi közösségek együttműködésének eredménye lesz. A közös munka csírái már láthatók a pályázatokban. Végül az oktatási kormányzat szeretné, ha az új, kialakult intézmények a régió és a vidékfejlesztés szellemi központjaivá váljanak, emellett sikerüljön a gazdasági élet fejlesztésében is részt vállalniuk. Ennek szép példáit láthatjuk a dél-alföldi vagy az északkelet-magyarországi régióban.A felsőoktatási intézmények autonómiateremtésének három pillére van. Az elsőt megvalósították azzal, hogy a kormány a nyáron meghozta rendeletét az intézmények új paraméteralapú finanszírozásáról. Eszerint minden paraméter oktatáspolitikai jelentőséggel bír, és ha egy intézmény több támogatáshoz kíván jutni, akkor támogatnia kell az OM valamely oktatáspolitikai célját. A második pillér is a finanszírozási reformhoz tartozik, noha a felületes szemlélő számára nem látszik annak. Ez a felvételi rendszer átalakítása. Azt szeretnék, ha a hallgatókért versenyeznének az intézmények, hiszen minél több államilag finanszírozott, tehetséges hallgatót vonz az egyetem vagy a főiskola, annál nagyobb támogatást kap. A jövő szempontjából fontos: a felsőoktatási intézménynek olyan képzési kínálata és egyéb vonzereje legyen, hogy minél több hallgató jelentkezzen oda. A tárca el akarja érni, hogy az intézmények programjaikal is versenyezzenek a hallgatókért.Az autonómia megteremtésének harmadik elemeként a helyettes államtitkár a minőségbiztosítást jelölte meg, amelyet magának az intézménynek kell kidolgoznia az oktatáspolitikai szempontok alapján. E rendszernek a teljes egyetemi-főiskolai élet vertikumára ki kell terjednie, és nemcsak szakmaiságra, hanem egyéb szempontokra is vonatkozik. Ha az említett három célt sikerül megvalósítani a következő egy-másfél évben, bekövetkezhet az egyetemi autonómia kiteljesedése – mondta Kiss Ádám.