Szerbia népe Európában akar jövőt

Jugoszlávia választott. Semmi sem lesz a régi a választások után. Akármi is történik immár, mindez politikai bukást jelentett Szlobodan Milosevics számára, hiszen a demokratikus változások kezdetét jelzik Szerbiában.Az elmúlt hetekben Milosevics propagandája hisztérikussá vált. Kijelentései pedig egyre inkább abszurdakká. Oly másként képzelt el mindent! Választást hirdet, meglepi az ellenzéket, a közvéleményt, és óriási győzelmet arat majd. Milosevics ugyanabban a betegségben szenved, mint általában a diktátorok. Elvesztette kapcsolatát a realitással. Akik pedig körbeveszik, csak bátorítják ebben a gondolkodásában. Bármit is szándékozik azonban végeredményként bejelenteni, mindenki, így ő is tisztában van azzal, hogy politikai tevékenysége immár csupán saját, és nem hazája vagy népe érdekeit szolgálja. Az ilyen élethelyzetek ismerősek lehetnek más diktátorok eseteiből. A választási csalóknak nincs nagy jövőjük. Csatlósaik idővel lelépnek. A lojalitás egyre gyengébb lesz. Végül is ezek az emberek átsodródnak saját hatalmuk korlátain, és biztonsági szolgálataikban sem bízhatnak többé.A Milosevics-rezsim egy évtizede Jugoszláviát a viszonylagos prosperitásból és szabadságból a nyomorba, erőszakba, elnyomásba és háborúba taszította. A szomszédok, akik korábban irigységgel néztek Jugoszláviára, manapság inkább sajnálattal vegyes aggodalommal tekintenek a szerb népre.A vasárnapi választások lehetőséget kínáltak arra, hogy az emberek az európai jövőre, újjáépítésre, gazdasági fejlődésre és biztonságra szavazzanak. Szerbiában a többség világosan kimutatta, hogy akarja ezt a jövőt. Nem hitték el – és egyáltalán ki hinné? – hogy Szlobodan Milosevics és pénzleső cimborái tudják mindezt biztosítani.Miután 12 évig tolerálták a diktátort, a szerb nép most piros lapot mutatott neki. „Menj, amilyen gyorsan csak tudsz” – ez a jel most Milosevicsnek. A választási részvétel rekordokat döntött. Montenegróban a demonstratív bojkott bizonyult hatásosnak, erősítve Djukanovics elnök pozícióit.Nem szabad most engedni, hogy Milosevics ellopja az emberek hangját, még akkor sem, ha időlegesen a választási eredményeket el is csalhatja. A nemzetközi közösségnek válaszolnia kell a nép hangjára. Nem szabad megengedni, hogy a Milosevics és rezsimjének elszigetelésére épített fal most egyfajta védőfallá alakuljon, amely megóvja ezt a rendszert. A nemzetközi közösség részére ez annyit tesz, hogy a meglévő városok közti kapcsolatokat jelentősen ki kell bővíteni, illetve számottevően meg kell növelni a demokratikus erőknek és a szabad médiának juttatott támogatásokat, hogy hallathassák hangjukat.Európai jövő az EU, a G8, a délkelet-európai, illetve a szarajevói stabilitási egyezmény 1999 júliusi csúcsértekezletén részt vevő más országok kormányainak konkrét ígérete. Az Európai Unió vezető szerepet játszik a délkelet-európai stabilitási egyezményben, mely megfogalmazza azt a szándékot, hogy Délkelet-Európa országait teljesen integrálják az EU struktúráiba. Minden résztvevő nyugtalanul várja a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság csatlakozását a paktumhoz, és visszatérését az európai folyamatokba.Nem lehet szó békéről és stabilitásról gazdasági fejlődés nélkül; hasonlóképpen a gazdasági haladást sohasem lehet fenntartani béke és stabilitás nélkül. Ennek megfelelően párhuzamos fejlődést kell biztosítani a demokratizálódás és emberi jogok, a gazdasági újjáépítés és fejlesztés, illetve a biztonság terén. Annak érdekében, hogy támogassák ezen célok elérését a térségben, az egyezmény résztvevői jövő év áprilisáig 2,4 milliárd eurót fognak előteremteni különböző projektekre. Az összeg körülbelül fele az EU-ból származik; felét infrastrukturális beruházásokra fordítják.A „gyors kezdéscsomag” tulajdonképpen segítség az önsegélyezéshez. Óriási jel és motiváció mindenkinek, aki részt vesz Délkelet-Európa újjáépítésében. De még ennél többet is tudunk ajánlani. Az Európai Bizottság kiemelkedő finanszírozást javasol a térség számára az elkövetkező öt évben, beleértve az újonnan demokratizálódó Szerbiát is. A lehetőségek óriásiak. A helyi politikusok és választóik pedig felismerik mindezt. Szerbia népe immár megmutatta, hogy részese akar lenni ennek az új reménynek és sikernek a Balkánon.A térségben számos ország már előrehaladott tárgyalásokat folytat az EU-tagságért. Egyikük, Szlovénia, korábban Jugoszlávia része volt. Bulgária, Románia és Magyarország, mindannyian Szerbia szomszédai szintén EU-tagjelöltek. Macedónia a társulásról folytat tárgyalásokat a stabilizációs és társulási folyamat részeként, amely az EU egyik legfontosabb hozzájárulása a stabilitási egyezményhez. Más országok, így Horvátország és Albánia hasonló irányban mozognak. Az EU nemrégiben kereskedelmi liberalizációs intézkedéseket hirdetett meg, hogy ezzel is kinyissa piacait a délkelet-európai termelők részére. A stabilitási egyezmény aláírása óta eltelt egy évben a közvetlen külföldi befektetések értéke a térségben a duplájára nőtt. Az országok közti együttműködés a legfelsőbb politikai szinten, ugyanakkor gyakorlati szempontból is elismerhetően javult. Szerbia elszigetelt és zavart keltő pozíciója a térség szívében nem tette lehetetlenné a számottevő haladást; ugyanakkor Szerbia teljes értékű részvétele jelentősen felgyorsítaná a folyamatokat, és biztossá tenné az eddigi eredményeket az egész földrész hosszú távú javát szolgálva.Számos szavazó úgy gondolja Szerbiában, hogy bár megnyerték a választásokat, de a szavazatszámlálást el fogják veszíteni. Az előttük álló nehéz utat nem könnyíti meg a csalásba, megfélemlítésbe és erőszakba való fatalista belenyugvás. A szerb nép immár nem adhatja és nem is adja fel. Az EU-nak, a G8-nak és másoknak meg kell hallaniuk a hangjukat, és a stabilitási egyezmény teljes kihasználásával együtt kell működniük egy demokratikus Szerbia békés és tevékeny jövőjéért. A szerző a Délkelet-Európai Együttműködési Paktum főkoordinátora (Zord Gábor fordítása)