Téves ítélet

Rossz bizonyítványt állítana ki az Európai Parlamentről Marie-Helene Gillig. A francia szocialista képviselő hétfőn a strasbourgi fórumon a 46 zámolyi roma letelepülési kérelmére utalva azt állította, hogy a magyarországi, szlovákiai és bulgáriai cigány társadalom „drámai helyzetben” van, és „néhány EU-tagságra jelentkező országban nem tartják tiszteletben a romák emberi jogait”. A szocialista politikus pár nappal korábban fölkereste a zámolyi romák ideiglenes szálláshelyét, és ott tájékozódott a helyzetről. A hallottak és látottak alapján fogalmazta meg hazánk elleni kritikáját.A fejleményből több fájdalmas következtetés is adódik. Az egyik – amely kiábrándító is – az éppen az európai politikai kultúra némi hiánya, magában az Európai Parlamentben. Az audiatur et altera pars igénye ugyanis a régmúltban megfogalmazott követelmény a földrészen. Ezt az elemi szabályt sértette meg Strasbourg szocialista alpolgármestere.Ahhoz ugyanis, hogy ítéletét megfogalmazza, el kellett volna látogatnia Zámolyra is, Székesfehérvárra is, hogy meghallgassa azokat a magyar polgárokat, akiknek közvetlen benyomásaik vannak a zámolyi nagycsaládosok dolgában. Nemrég a Nap TV című reggeli műsorba telefonált be egy székesfehérvári asszony, s a stúdióban tartózkodó családügyi miniszternek fejtette ki konkrét tapasztalatokon alapuló véleményét, amely szöges ellentétben állt a Marie-Helene Gillig megfogalmazta szemrehányásokkal. Egybecsengtek a betelefonáló állításai azzal is, amit lapunk tegnapi száma Krasznai Józsefről, a zámolyiak kiutazását szervező aktivistáról írt Lakatos Krisztiánnak, a székesfehárvári cigány önkormányzat vezetőjének közlése alapján, bizonyos önkormányzati pénzügyek kapcsán. A francia szocialistának ez utóbbi szempontokat is meg kellene ismernie, hogy (bal)ítéletét végső formába öntse. Menynyivel európaibb a magyar polgári politika: Dávid Ibolya igazságügy-miniszter tegnap Farkas Flóriánnal, az Országos Cigány Önkormányzat elnökével tárgyalt, hogy az állami segítségnyújtást is összehangolja az érintettekkel.A másik fájdalmas következtetés, hogy amit számosan jövendöltek, igazolódott. A zámolyiak hazánk ellen tett strasbourgi följelentése nehézségeket okoz Magyarország uniós csatlakozása ügyében. Addig, amíg idehaza, elutazásuk napján egy idegen ország zászlaja alatt vonultak fel a zámolyiak Csóron, „csak” hazai megbotránkozást keltettek, hiszen azt fejezték ki: semmibe veszik azt az országot, amely eddig segélyekkel, lakásépítésre nagylelkűen, szeretettel adományozott adófizetői pénzzel támogatta őket. Erre utalt egy levélíró, „erkölcsi hazaárulást” emlegetve. Mindamellett ez „csak” a kisebbik baj lenne. A nagyobbik az uniós csatlakozás tényleges hátráltatása. Ezzel a zámolyiak sajnos önkéntelenül is szívességet tesznek azoknak a külföldi, ellenérdekeltségű csoportoknak, akik külső forrásokat fölhasználva különböző módon akadályozni próbálják hazánk európai integrációját. Ez utóbbiakról a Nemzetbiztonsági Hivatal idén tavasszal kiadott 1999-es évkönyve ír bővebben. Az ott taglaltakkal nincs összefüggésben, de nem meglepő, hogy kiderült: Katz Katalin, egy jeruzsálemi egyetem munkatársa – mint lapunk tegnapi száma közölte – anyagilag támogatta a zámolyiak útját, sőt ki is utazott velük a franciaországi városba. A kár, amit okozott, napról napja nyilvánvalóbb, hiszen tegnap kiderült: Mosonmagyaróvárról újabb családok indulnának útnak Nyugatra, s eladják vagyonukat. Ha visszatérnek, már nincstelenként szorulnak magyar állami támogatásra. Akkor Katz Katalin vajon átvállalja a terheket, amit az adófizetőknek okozott?Ami Marie-Helene Gillig szavaiban mélyen kiábrándító, hogy egyfajta képmutatást sejtet. A hangos humanista nem azt jelentette be, hogy városa, országa befogadja a tőle segítséget kérőket, hanem „visszamutogat” a sok sebből vérző közép- és kelet-európai országokra mint bűnösökre. Ezzel még tovább mélyítve az ellentéteket, amely az egyes etnikumok között tapasztalható a földrész e kevéssé szerencsés felén. Rossz rágondolni ugyanis, mi lenne, ha a zámolyiak nem kapnának menedékjogot, s arra kényszerülnének, hogy visszatérjenek abba az országba, amelyet – éppen a francia szocialista révén is – meglehetősen lejárattak.