Új gazdaság vagy régi olajfüggőség?

A tőkepiacokon láthatóan arra szavaznak, hogy az „új gazdaság” kiállja a kőolajárak rohamait.A FED azonban inkább szkeptikus: a szövetségi tartalékbank New York-i elnöke szerint példáulolyan, hogy „új gazdaság”, nem is létezik.A hét végi OPEC-csúcs közeledtével immár az olajtermelő országok képviselői is gazdagítják bölcsességeikkel azt a vitát, amelyet a magas olajárak kapcsán folytatnak világszerte. A legtöbben mégsem az évtizedes csúcsokat döntögető árfolyam okairól, hanem lehetséges következményeiről elmélkednek.Az OPEC vezetői többféle magyarázatot is adnak arra, hogy miért kerül 30 dollárnál többe egy hordónyi nyersolaj a világpiacon, abban azonban minden magyarázat megegyezik, hogy a hiba nem az „ő készülékükben van”: a fő bűnösök ezúttal is a spekulánsok, ők okozzák a tőzsdéken a nagy áringadozásokat. Ali Rodriguez, a mostani OPEC-csúcsnak otthont adó Venezuela olajminisztere – az OPEC elnöke – is így látja, mivel szerinte nem az alapvető piaci körülmények okozták az árfolyam kilengését. Az olajminiszter ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is: az üzemanyag vagy a fűtőolaj árának alakulásában kicsi a nyersolaj árfolyamának szerepe. Szerinte sokkal fontosabb probléma, hogy elégtelen a világ olajcégei által kiépített finomítókapacitás, tehát a feldolgozás költségei is túl magasak. Ráadásul a fejlett országok előszeretettel adóztatják az üzemanyagokat, amire szintén nincs hatással az olajár. Rodriguez felteszi a költői kérdést: „Mit tesznek a fogyasztó országok azért, hogy az árcsökkentés terhéből részt vállaljanak?”Igaz, érveinek a fogyasztó országokat hibáztató része csak a finomított termékekre vonatkozik, a nyersolaj árának esetében az OPEC szerint be kellene érnünk a valóságtól elrugaszkodott tőzsdei kereskedőkkel és a háttérből az árakat manipuláló elvetemült spekulánsokkal mint magyarázattal. Persze az is lehet, hogy mégiscsak azért magasak az árak, mert a kereslethez képest kevés a kitermelt olaj mennyisége. Az USA fűtőolaj-nagyfogyasztónak számító északkeleti részén a normál szint felére estek a készletek, ami az amerikai kormányzatot is arra késztette, hogy döntsön saját, ottani tartalékainak feltöltéséről.Az autósok világszerte érezhetik a magas olajárak áldásos hatását, de egyes szakértők szerint a kőolaj magas ára az egész világgazdaság növekedését veszélyezteti. A növekedés motorjának tartott Egyesült Államokban néhányan arra figyelmeztetnek, hogy az energiaárak átgyűrűzhetnek a többi termék árába, és az infláció újra megugorhat. Ez aztán – a jegybank szükségszerű beavatkozásától kísérve – véget vetne a prosperálásnak, nem beszélve a FED kamatemelésének híreitől menetrendszerűen fejre álló tőzsdéről. A Wall Street mindenesetre nem érez különösebb veszélyt, de az óvatosabbak a hetvenes évek olajválságaira emlékeztetnek. „A legtöbb közgazdász gyorsan elfelejtette – vagy nincs is mit elfelejtenie, mivel nem élték át, de a legutóbbi hiperinflációs korszak az emelkedő energiaárakkal kezdődött, ami aztán átkúszott az öszszes többi termékre és szolgáltatásra” – mondta a bostoni State Street Global Advisors befektetési vezetője a Reuters tudósítójának. Akkoriban is sokan számítottak arra, hogy a marakodó OPEC-tagországok nem tudják sokáig fenntartani a kitermeléskorlátozást, de az olajárak végül évekig magasak maradtak. A szervezet ezúttal is meglepően egységes, sőt az OPEC-en kívüli nagy olajtermelők is hajlandók voltak a termelésük viszszafogására.A mostanit megelőző, legutóbbi olajárrobbanás – Kuvait 1990-es iraki inváziója – után is megugrottak az árak, pedig a nagy energiafogyasztó országok ipara ekkor már technikailag fejlettebb és a termelés nagyságához viszonyítva kevésbé energiaigényes volt, mint a hetvenes években. Az élelmiszer- és energiaárakat nem tartalmazó maginfláció az idén mindenesetre 2,5 százalékra emelkedett az USA-ban, a tavalyi 1,5 százalékról. A befektetők, úgy tűnik, azon az állásponton vannak, hogy az információtechnológia forradalmi fejlődése az évtized végére tényleg jelentősen lecsökkentette a gazdaság függését az olajáraktól. Az, hogy az új technológiák kevésbé energiaigényesek, magától értetődőnek tűnik, de talán pontosabb, ha a kőolaj- és kőolajszármazék-faló üzemek eltűnéséről beszélünk. Egy, még 1993-ban készült tanulmány szerint az Egyesült Államokban a technológiájukat megújító gyárakban a korábbinál kevesebb energiát igényel egy termék előállítása, ugyanakkor a hagyományos üzemanyagok – a kőszén vagy az olaj – helyett egyre inkább elektromos energiát használnak. Innentől fogva pedig újabb nagyszerű lehetőség nyílik arra, hogy a szakértők azon vitatkozzanak, vajon mennyire drámai az olajárak hatása az elektromosenergia-díjakra. A tőkepiacokon láthatóan arra szavaznak, hogy az „új gazdaság” kiállja a kőolajárak rohamait. Maga a FED azonban inkább a szkeptikusok közé tartozik. A New York-i szövetségi tartalékbank elnöke például megkérdőjelezi az új gazdaság létét, és az utóbbi évek információs forradalomnak becézett számítástechnikai őrületét inkább a technológiai fejlődés egy lépcsőjének tekinti. A FED bostoni bankjának folyóiratában már a tavalyi inflációs mélypont idején vészjósló elemzés jelent meg, amelynek konklúziója az volt: amint a kedvező körülmények rosszabbra fordulnak – például az alacsony energiaárak emelkedni kezdenek –, a halottnak hitt infláció újraéledhet. A jelenlegi alacsony munkanélküliség mellett ugyanis valószínű, hogy a bérek is követnék az esetleg emelkedő fogyasztói árakat. Persze némi rosszindulattal az önérdek halvány jelei is felsejlenek a FED-illetékesek nyilatkozatai mögött. A szakértelme és nem utolsósorban pszichológiai érzéke miatt sikeres jegybankelnöknek bizonyuló Alan Greenspan óriási tőkepiaci befolyását és megbecsülését ugyanis már-már beárnyékolta a tény, hogy bár sűrű figyelmeztető megjegyzéseire a tőkepiacok rendre elhasaltak, az amerikai gazdaság és annak mutatói köszönik szépen, jól vannak: legutóbb a termelékenységi adatok javulásán örvendezhettek a tengerentúli elemzők.A FED tehát csak reménykedhet: hátha mégis felüti a fejét valami jó kis válság – ami végül is emlékeztetné a közvéleményt, hogy valahol a jegybankárok is fontosak.