Bukarestben sötétedik

A közvélemény-kutatások adatai szerint a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) vezeti a pártok preferencialistáját, annak ellenére, hogy nem ígér semmi újat, hanem az éppen kormányon lévő politikai alakulatok ellen leadott negatív szavazatokat gyűjti össze. Nem is ígérhet, hiszen egy évtizede ugyanazok a politikusok, ugyanolyan érthetetlenül, ugyanazokat a paneleket ismételgetik. Romániának nem egy ázsiai típusú politikai kultúrára van szüksége, ahol az erős állam majd eldönti, hogy mi a jó az alattvalóknak, hanem egy követhető fejlesztési stratégiacsomagra, versenyhelyzetet teremtő rendszerre épülő minimálállamra. A 2000. év PDSR-je viszont az intervencionista, erős állam autoritását tartja fontosnak.Annak ellenére, hogy a parlamenti és elnökválasztásra minden valószínűség szerint november 26-án, az új kormány alakítására legkorábban pedig december végén, január elején kerülhet sor, a PDSR már átvette a kezdeményező szerepet a törvényhozásban. A képviselőházban a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási tudományos kísérleti lehetőségek leplébe bújtatva 83 ezer hektár termőföldet akarnak állami tulajdonba tartva kivonni a jogos visszaszolgáltatás alól. Ha a tulajdonviszony rendezetlensége területén a képviselőházban csak részsikert értek is el, annál nagyobb volt számukra az elégtétel a szenátusban, ahol az 1945. március 6. és 1989. december 22. között törvénytelenül elvett ingatlanok jogi helyzetéről szóló törvénytervezeténél diktálták az iramot. Olyannyira, hogy a fő kormánypártnak titulált parasztpárti jogi bizottsági elnök, Razvan Dobrescu büszkén mondta a sajtónak: olyan döntést hoztunk, amelyben figyelembe vettük, hogy a PDSR fog kormányt alakítani.Mindez azért ment simán, mert néhány hónapja a szenátusban – a pártok közötti vándorlásnak köszönhetően – az ellenzék került többségbe. Az utóbbi hetekben pedig Ion Iliescu kezdeményezésére az ingatlantörvény kérdésében egy politikai egyeztető bizottságot hoztak létre, amely a PDSR javaslatai szerint sebtiben átírta az előző négy év egyik legfontosabb jogszabályát.A tervezet elfogadása röpke négy óra alatt zajlott le, hiszen ülésvezetőként a PDSR egyik alelnöke, Doru Ioan Taracila volt belügyminiszter „darálta” le azt.Az Európa Tanács 1123/1997. számú dokumentuma világosan fogalmaz, és határozottan kéri Romániát, hogy – többek között – az ingatlan-visszaszolgáltatásról szóló törvényt úgy módosítsa, hogy az tegye lehetővé a restitutio in integrumot. Amennyiben ez lehetetlen, akkor a méltányos kárpótlást.A Parasztpárt maradék képviselői szerint akár ki is lehet pipálni mind a kormányprogram, mind az Európa Tanács ajánlásainak egyik fő pontját, hiszen formailag ez lett volna az utolsó törvény, amely a tulajdonviszonyok rendezését szolgálja.Tartalmilag, azonban van néhány alapvető gond.1. Annak ellenére, hogy a „főszabály” a restitúció, a kivételek sokasága azt eredményezi, hogy a hangsúly eltolódik az értékpapírokban, részvényekben, más javakban és szolgáltatásokban, illetve pénzben kifejezett kárpótlás javára. A értékpapírokkal a privatizációban lehet majd részt venni. A kérdés csak az, hogy egyáltalán marad-e valamirevaló privatizálandó vagyon Romániában, amire a törvény előírásait végre lehet hajtani.2. A tervezet szövege expressis verbis kiveszi a szabályozás alól azokat az ingatlanokat, amelyeket az egyházaktól vettek el, azt mondván, hogy azok sorsát majd egy speciális jogszabály fogja szabályozni. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházaktól 1948-ban egy jogszabállyal több mint 1300 iskolát vettek el. Nem is beszélve a többi sok száz, más jellegű ingatlanról.Más egyházak különösképpen nem érdekeltek az ingatlan- visszaszolgáltatásban, hiszen az ortodox egyháztól nem vettek el, hanem az utóbbi évtizedekben csak adtak.A görög katolikus egyházat 1990-ben rehabilitálták, 1992-ben pedig egy kormányhatározattal hosszú időre kielégítették. Az említett jogszabály 80 darab – templomon kívüli, de összesen több mint 250 ezer négyzetméter hasznos alapterületű – ingatlant adott vissza.A létszámában erősen megcsappant zsidó hitközség az előző négy évben kapott vissza néhány ingatlant.Igaz, hogy az utóbbi években született néhány kormányhatározat az egyházi ingatlanok elhanyagolható töredékének visszajuttatásáról, de ezen jogszabályok végerehajtását rendre elszaboltálták.A magyar egyházakon kívül más egyház nem érdekelt, az RMDSZ-en kívül más politikai erő nem küzd a kérdés tisztességes és jogos megoldásáért.3. Visszatérve a kiindulópontul szolgáló jogszabálytervezetre. Az oktatási intézmények, egészségügyi intézmények, szociokulturális létesítmények, közintézmények, törvényesen bejegyzett politikai pártok, szakszerveztek vagy nem kormányzati szervezetek székhelyei által elfoglalt ingatlanok esetében a volt tulajdonos nem természetben kapja vissza ingatlanát, hanem bizonytalan eredményű kárpótlásban részesül.Az illető szakminisztérium vagy más közintézmény javaslatára a kormány határozattal dönti el, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyeket visszaadnak és melyek azok, amelyek az állam tulajdonában maradnak. Tiszta és világos szabályok nélkül az éppen aktuális politikai hatalom, az éppen hivatalban lévő miniszter dönti el, hogy kinek, mikor, mit és főleg miért hagy jóvá. így válhat a jogtalanul elvett, ma még állami tulajdon a politikai akarat megvalósításának eszközévé.4. Az állam, a közintézmények, az oktatási intézmények és a szociokulturális létesítmények által bérelt ingatlanok elidegenítése esetén az említett jogi személyek elővásárlási joggal rendelkeznek.5. Arról nem is beszélve, hogy Romániában hiába van akár egy jól megfogalmazott törvény, mert minden a végrehajtáson múlik, és főleg azokon a személyeken, akik az utolsó aláírást megteszik. Ezt ismerve és a sokéves gyakorlatot figyelembe véve az ingatlanok gyors és méltányos visszaszolgáltatásával kapcsolatosan kételyek merülnek fel.Nem hiszem, hogy tévedek, ha azt mondom, hogy Romániában nem pusztán politikai „váltógazdálkodásról” van szó, nem csupán a kormányváltás ténye körvonalazódik, hanem egyhosszú távra pozíciót szerző, a letűnt világ képviselőit ismét előtérbe hozó erő visszarendeződésének lehetünk tanúi.Geopolitikai szempontból sem érdektelen a politikai jövő alakulása Romániában, hiszen ismét hatalomra juthatnak a jugoszláv embargót kormánypozícióból megsértő, NATO- és Nyugat-ellenes, keleti érdekkiszolgálók.A belgrádi változások után a Nyugat mindent meg fog tenni, hogy Jugoszláviát kiemelje a mocsárból. A kérdés csak az, hogy ki lesz a Balkán következő rossz gyereke, hiszen az előző században mindig volt legalább egy. Ha csak az utóbbi tíz évet tekintjük: Románia, Jugoszlávia, Bulgária. Aztán ismét Jugoszlávia, majd Albánia, és végül megint Jugoszlávia. Amennyiben a kilencvenes évek elejét idéző, a múlt árnyait valósággá teremtő politikai garnitúra jut idén újra pozícióba, Romániának megvan minden esélye, hogy ismét a Balkán fekete báránya legyen.Ezt komolyan kell venni. Mert Bukarestben sötétedik.