Mint arról lapunk már beszámolt, Bélapátfalván szeptembertől a Bécem Cement- és Mészipari Rt. felhagyott a cementgyártással. A döntést annak ellenére hozták meg, hogy az üzem teljesítette termelési tervét. Azóta a dolgozókat elbocsátották, gyermekes családok, évtizedek óta ott dolgozó emberek léte vált bizonytalanná.A korábbi cikkünk megjelenését követően a Szitor Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. levelet írt a Bécem Rt.-nek. Ebben többek között ez áll: „Meggyőződésünk, hogy a gazdasági fellendülés jelenlegi szakaszában a gyár termékei jövedelmezően értékesíthetők lehetnének... A fentiek alapján jelen levéllel egy időben bejelentjük vételi szándékunkat, biztosítva a termelés folytatását, illetve a gyártott termékek érékesítését.” A Magyar Nemzet kérdésére Gordos Nándor, a Szitor Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: levelükre a mai napig nem érkezett válasz...A cementgyár 1963-ig önálló vállalatként, ezt követően 1991-ig a Cement- és Mészipari Művek (Cemű) gyáregységeként működött. Tíz éve a Cemű megalakította a Bélapátfalvai Cement- és Mészipari Rt.-t (Bécem Rt.). A tulajdoni hányadok az alábbiak szerint oszlottak meg: Állami Vagyonügynökség 53,31 százalék, Breitenburger Auslandbeteiligungs GmbH 16,57 százalék (Holderbank-érdekeltség), Heidelberg Zement AG 8,29 százalék, E. Schwenk Zementwerke KG 8,29 százalék (Heidelberg- érdekeltség), BCM 6,42 százalék (Heidelberg-érdekeltség), HCM 5,43 százalék (Holderbank-érdekeltség), egyéb tulajdonosok 1,69 százalék. A külföldi tőke megoszlása a két konszern, a Heidelberg és a Holderbank között 50-50 százalék. Négy év múlva, 1994-ben értékesítésre került az Állami Vagyonügynökség 53,31 százaléknyi tulajdoni hányadából 43,31 százalék. A részvényekre két vevő akadt: a Konzultáns Kft. és a Breitenburger GmbH (Holderbank-érdekeltség). A magyar kft.-t ezt megelőzően hozták létre. A társasági szerződés 1994. április 18-án kelt, a cég április 25-én egymillió forint tőkével megalakult, majd rövidesen 57 331 darab részvényt vásárolt az Állami Vagyonügynökségtől, több mint 676 millió forint értékben.– Véleményem szerint a kft. az E-hitelt külföldi segítséggel szerezte meg, majd az ő érdekeiket szolgálva végezte tevékenységét. A cég tevékenységi körei között megtalálható a „máshova nem sorolt üzleti tevékenységet segítő szolgáltatás” is, ami az én olvasatomban annyit jelent, a kft. a trójai faló szerepét töltötte be a privatizáció során, a magyaroknak járó kedvezményeket kihasználva jutott tulajdonhoz, hogy aztán a vagyont átjátssza a háttérből irányító német és svájci befektetőknek – mondta Horváth László országgyűlési képviselő, a Fidesz pártigazgatója, aki múlt pénteken az Országgyűlés gazdasági bizottságához fordult a cementipar privatizációjának anomáliái miatt.A Breitenburger és a DCM is tulajdont szerzett, 8264 részvényt vett 97 millió 515 ezer forint értékben. Miután a Cemű megalakította a Bécem Rt.-t, rá egy hónappal adásvételi és ingatlanhasználati szerződést kötöttek 2,859 milliárd forint értékben, 25 éves részletfizetéssel. A Cemű követelését az Állami Vagyonügynökség magához vonta. A követelés összege 1993. december 31-én 2 714 716 000 forint plusz kamat volt. Az eladó a követelést a vevőkre engedményezte, négyszázmillió forint ellenértékért. Ezt az összeget a Konzultáns Kft. (E-hitelből százmillió forint), a Breitenburger és a DCM ( ötvenmillió forint kárpótlási jegy és 250 millió forint készpénz) fizette ki. Horváth László szerint ráadásul a 250 millió forintot egyszer már részvényvásárlásra fordították.Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt., az Állami Vagyonügynökség utóda) megmaradt vagyonát (részvényeit) a dolgozóknak értékesítette. Az ÁPV Rt. 570 dolgozóval kötött egyenként szerződést. A dolgozókat ötvenszázalékos részvényvásárlási kedvezmény illette meg. Az államilag támogatott E-hiteles és kárpótlási jegyes konstrukcióban 1998-ra az alábbi tulajdonosi szerkezet alakult ki: Heidelberger Zement AG 15,14 százalék, Schwenk KG 15,09 százalék, DDCM Kft. 19,77 százalék, Breitenburger GmbH 27 százalék, Transbeton Rt. 23 százalék.– A bélapátfalvai cementgyár esetében az állami tulajdon magánosításának időszakában a kedvezményes lehetőségekkel és a jóhiszemű állami és dolgozói szándékkal maximálisan visszaéltek, a befektetők minimális készpénz ráfordításával jutottak 4,3 milliárd forintos vagyonhoz. A folyamatot figyelemmel kísérve látható, hogy a gyár bezárását a két konszern előre eltervezte. Sok esetben a cement és annak forgalmazása iránt érdeklődőket elzavarták, a terméket reklámozni nem engedték – hangsúlyozta Horváth László, akit a múlt héten egy névtelen telefonáló életveszélyesen megfenyegetett.A gyár leállítására az utóbbi évek legkedvezőbb piaci lehetőségeinek idején került sor. A magyar cementgyárak 4,9 százalékkal több cementet értékesítettek, mint tavaly. Az import növekedése jelentősen csökkent, míg a hazai cementgyártók exportja több mint negyven százalékkal nőtt. Szakértők szerint a magyar felhasználás a gazdaság élénkülése, a kormány lakás- és autópálya-építési tervei miatt tovább fog növekedni.– A gyár bezárásának hátterében nem gazdaságossági szempont, hanem a monopólimura való törekvés áll. A termelést szándékosan elsorvasztották, hiszen az üzem két évvel ezelőtt még 525 ezer tonna cementet, tavaly 420 ezret értékesített, az idén pedig 300 ezer tonna volt a terv. A forgalom növelése érdekében anyagi áldozatokat kellett volna hozni a vállalatnak, és ki kellett volna építeni egy jobb és hatékonyabb kereskedelmi hálózatot. A két befektető, a Holderbank és a Heidelberg Zement AG az egész magyar cementpiacot megszerezte. Sőt, a stratégiailag fontos szlovák, cseh és román üzemekre is rátették kezüket, s ezzel a piac teljes egészében ellenőrzésük alá került.A Gazdasági Minisztériumtól folyamatosan kérik, hogy a FÁK-országokból származó importot (200–300 ezer tonna/év) korlátozzák. Érdekes, hogy a román és a szlovák import korlátozását nem kezdeményezték. Az ok: az ezekből az országokból érkező import ötven százalékát a két tulajdonos gyárában állítják elő. Megdöbbentő, de nemcsak a gyárat „magánosították”, hanem az ömlesztett cement szállítását, a kész beton gyártását és szállítását, valamint a cementeszsákok gyártását is. A FÁK-országokból érkező cement importkorlátozása a MÁV-nak is tetemes, 1,5–1,8 milliárd forintos veszteséget okozna évente – hangsúlyozta Horváth László, majd hozzátette: a monopólium kialakítására vonatkozó törekvés nem csak a kelet-európai régióban jellemzi a cégek viselkedését. Az Európai Bizottság Legfelsőbb Bírósága a fennállása óta legnagyobb ilyen típusú ügyben 1983-ig visszamenőleg megállapította egy kartellmegállapodásról, hogy az törvényellenes. Az 1994-es ítélet 250 millió euró büntetést szabott ki, amelyet az érintettek fellebbezése után 110 millióra mérsékeltek. Az ügyben benne volt a Heidelberger Zement AG és a Holderbank is. A Német Szövetségi Versenyhivatal is ítéletet hirdetett tavaly novemberben. Megállapították, hogy a keleti országrész újjáépítése kapcsán visszaélések merültek fel. Az ügyben szereplő 33 cég piacfelosztásra törekedett, és az árakra vonatkozó kartellmegállapodást kötött. Dieter Wolf, a szövetségi versenyhivatal elnöke szerint egy teljesen átfogó piacfelosztásról van szó. A német állam kára becslések szerint tíz német márka volt tonnánként. A kiszabott büntetések meghaladták a 255 millió német márkát. Ebben az ügyben is érintve volt a Heidelberger Zement AG és a Holderbank egyaránt.Magyarország egyik legmodernebb gyára volt a bélapátfalvai. Az utóbbi három évben sor került az elektrofilterek cseréjére, amelyek darabonként közel háromszázmillió forintba kerültek.Az utóbbi hetekben az üzem korszerű csomagoló- és automata technikai berendezéseinek leszerelését megkezdték. Információnk szerint a berendezéseket a vállalat romániai üzemébe szállítják. A tulajdonos továbbra is működtetni fogja a mészkőőrlőt, -osztályozót, és továbbra is gyártani fognak mészkőlisztet. Ehhez azonban csak tíz-húsz emberre lesz szüksége. Horváth véleménye, hogy ez csak látszattevékenység, amellyel a magas rekultivációs költségeket akarják a tulajdonosok elkerülni.A Holderbank magyarországi cégének, a PannonCem Rt.-nek az elnökét, Prieszol Józsefet is megkerestük, ő azonban nem kívánt lapunknak nyilatkozni. Természetesen megkerestük Oberritter Miklóst, a Heidelberger tulajdonában lévő váci cementgyár vezérigazgatóját, aki a titkárnője útján azt üzente, a kérdéseinkkel Prieszol Józsefet keressük meg.
Ellenállunk a migrációnak és a brüsszeli nyomásnak is
