Gavallérok bora

Magyarország legdélibb hegyvidékének fennsíkjai és lejtői közt bújik meg a szőlőtermesztéséről és kiváló vörösborairól híres Villány. A település határában, a „Jajgatás völgyében” (Jammertalban) található dűlők ültetvényei közt építették fel vendégváró pincészeteiket a régi sváb vincellérek örökösei, a ma már világhírű villányi bortermelők. Az elnevezés az 1867-es nagyharsányi csatából származik, amikor az egyesített európai haderők miszlikbe aprították a hegyek közé szorított törököket. Állítólag a csata után még napokig hallatszott a katonák jajgatása a völgyből. A háborút követően a terület kipusztult, a szőlőhegyek ölét benőtte az erdő.A másik völgy neve „Csillagvölgy” (Sterntal) lett, mert csak a csillagok útján lehetett tájékozódni a környék elvadult erdeiben. A kopár dűlő lankáin kezdetben olaszrizlinget termeltek, majd a későbbi borászok tevékenysége nyomán kerültek vissza a területre a hagyományos, vörösbort adó fajták. Az egyik leghíresebb honosító, Tiffán Ede családja a tizennyolcadik századtól kezdve, kilenc generáción keresztül foglalkozott szőlőtermeléssel és borászkodással.A hagyományokra építve ő is a borászattal kötelezte el magát. Hivatását őseinek földjén, Villányban kezdte, azon a vidéken, ahol már édesapja is neves szakembernek számított. Huszonhét évig dolgozott borászati vezetőként állami intézményekben, majd a rendszerváltás idején egyéni vállalkozóként, tőke nélkül, a nulláról kellett újrakezdenie mindent. A rokonok elmenekültek a kitelepítés elől, és a családi vagyont elvesztette. Később a kárpótlás segített.A visszakapott földek mellé sikerült újabb területeket vásárolnia, így létrehozhatta modern gazdaságát. A hatvanas években újra betelepítették a cabernet fajtát, amelyből azóta a környék leghíresebb borai készülnek. Százötven négyzetméteres, homokpadlós pincéjében zsinórmértékkel állítja fel francia tölgyfa hordóit, az úgynevezett barrique hordókat, amelyek különleges bukét kölcsönöznek elegáns borainak. Borászati szakemberként kialakított kapcsolatai révén könnyen szerzett piacokat a majdnem tizenöt hektárnyi területen megtermelt nedű számára, így egy idő után akkora lett a kereslet a Tiffán-borokra, hogy más gazdáktól is vásárolt szőlőt a megfelelő mennyiség előállításához.A magyarországi borturizmusban úttörő szerepet játszik a villány–siklósi borút, amelynek ötletét hat évvel ezelőtt vették át a villányi borászok Nyugat-Európából. Tiffán Ede alapító elnöke volt a kezdeményezésnek, amelyhez azóta több mint százan csatlakoztak. A borútnak egyre több a látogatója, a hétvégéken alig lehet közlekedni a főutcán, ahol a pincesor kiépült.A főút mentén álló cégéres borharapók felett hófehér présházak sorakoznak a hegyoldalon, tölgyfa asztalos kiskocsmák és vendégváró borospincék csalogatják kóstolóra az ide látogatót. A vendégek itt már nemcsak a drága, minőségi cabernet savignont fogyaszthatják, hanem a nagyközönség számára is elérhető, olcsóbb kékoportóból is vásárolhatnak, amelynek a fennmaradásáért sokat tesznek a helyi termelők.A minőség megőrzése különösen fontos a cabernet savignon barrique-nál, amely évek óta a vállalkozó díjnyertes borai közé tartozik, és hat-hét éves korára éri el csúcsminőségét. Ez a termék legutóbb az országos borversenyen nyert aranyérmet, de Londonban, Brüsszelben, Veronában és Amszterdamban a Tiffán-pincészet többi bora is a legjobbak közé került. A külföldi piacok megszerzésében ezek az elismerések is sokat segítettek, de egy német borászati szaklapban tavalyelőtt ötoldalas cikk jelent meg a magyar borászokról Magyarország új vörösei címmel, amelyben Tiffán Ede is szerepelt. Az ilyen írások megjelenését követően általában sorban érkeznek a megrendelések. Legutóbb egy ismeretlen német kereskedő tett nem mindennapi ajánlatot a cég Grand Selection nevű csúcsborára, amelyből 1800 palackot szeretne vásárolni.Az egykor világhíres villányi magyar bor tehát lassacskán kezdi visszanyerni tekintélyét, amelyet eléggé megtépázott a KGST piacaira történő tömegtermelés.– Európában a magyar borokra a szocializmus óta csak nagyot legyintenek a kereskedők, és a legalsó polcra helyezik. A piac igénytelensége igénytelenné tette a magyarországi borkészítést is, ezért teljesen feledésbe merült, hogy a világháború előtt a franciák és a németek mellett Magyarországot a világ legjobb bortermelő vidékeként tartották számon – panaszolja Tiffán Ede, aki szerint a mai napig vannak olyan erők, amelyek ezt az állapotot kívánják fenntartani. Véleménye szerint ennek a lobbinak a törvényalkotókra is hatása van. A vámtörvény rendelkezései miatt Tiffánék vendégházának külföldi látogatói nem szállíthatták haza az itt vásárolt borokat, mert vámengedélyek nélkül csak egy palackkal vihettek át belőlük a magyar határon.A borászok kérésére a politikusok ígéretet tettek arra, hogy a törvényt megváltoztatják, de addig a külföldi vendégek által megvásárolt borok a Tiffán-pincészetben várják gazdáikat. Tiffán Ede szerint az új jövedéki törvény végrehajtási utasításai is elviselhetetlen adminisztrációt kényszerítenek a bortermelőkre, amely tönkreteheti a kialakulóban lévő borturizmus központjait. Nemrég Szemes Tibor, a burgenlandi kereskedelmi kamara egyik alkalmazottja is megdöbbent, amikor meglátta a borásznál a Magyarországon bevezetett pincekönyvet. Szerinte nagy felháborodást keltene Ausztriában, ha hasonlóan bonyolult könyvelésre köteleznék a gazdákat.A szélmalomharc miatt a borász lemondott a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának vezetéséről.– Az utolsó elnökségi ülésen gittegyletnek neveztem a nemzeti tanácsot, mert úgy láttam, hogy a hosszas vitáknak nincs semmi eredménye, hiszen a közösen hozott döntéseket sokan nem tartották be – vallja be a vállalkozó, aki szerint a tagok egy része csak a saját érdekeit tartotta szem előtt. Az egyik tanácstag közbenjárásának volt köszönhető az elhibázott házasítási rendelet megszületése, de hasonló lobbizás következménye az is, hogy a mai hegyközségi törvény szerint a villányi borról egy másik borvidék hegybírója is kiállíthat származási bizonyítványt, amely kiskapukat nyithat a borhamisítók előtt. Villány környékén persze nem sok babér terem a hamisítóknak, mert a borász szerint az itteni vállalkozóknak a minőségi termelés a legfőbb célja. Ez annak is köszönhető, hogy a villányi borokra és szőlőfajtákra igen nagy a kereslet.Tiffán Ede szerint az elkövetkezendő években nagy szükség van a jó termőterületek növelésére, mert az Európai Unióban erre már nem lesz lehetőség. A telepítésekhez, a borászati eszközök vásárlásához, a pince bővítéséhez persze a bevételek nagy részét vissza kell forgatnia a vállalkozásába. Ezért nagy örömmel fogadta a kibontakozási hitel lehetőségét és a kormány új rendelkezését, amely a jövő évtől a nyereség tízmillió forintjáig biztosítja az adómentességet, amennyiben azt beruházásokra fordítja a vállalkozó.Gere Attila panziójának éttermében a falon függő oklevelek hirdetik a házigazda borainak nemzetközi sikereit. A főfajta természetesen itt is a cabernet savignon, de Brüsszelben, Londonban, Svájcban díjakat nyert a cabernet franc, a merlot és a „Kopár” fantázianevű bor is, amelyet mindezek házasítása révén hozott létre a szakember. Az újpetrei termelőszövetkezet erdésze a kilencvenes évek elején lett önálló vállalkozó. A borászat nála is családi hagyomány. Apáról fiúra száll például az úgynevezett „sározásos technológia”, amelyet ma már tudatosan alkalmaznak a helyi borászok. A régiek talán nem is tudták, hogy milyen tökéletes módszerrel dolgoznak, amikor a fakádakban erjesztett bor tetejére felemelkedő törkölyt, a „kalap” tetejét elsimították, beszórták kénporral, szőlőleveleket helyeztek rá, majd ráhúztak egy három centiméteres, sárga földből és némi oltott mészből álló sárréteget. A fedőréteg állaga olyan volt, mint a vaj, három hét múlva sem repedt meg a törkölykalap tetején. Ezután a sárréteget leszedték, majd a hordóba engedték a bort, és ott fejeződött be az almasav-bontás. Ez az eljárás azóta is fennmaradt. A borász szerint az ilyen ősi szakmai ismeretek és a helyi adottságok eredményeként mindig is világszínvonalú bort állítottak elő a villányiak, ahol tizenkét borkereskedő működött a világháború előtt, akik még Brazíliába is szállítottak borokat.A szocialista nagytermelés megjelenésével viszont ehhez képest „szörnyűségeket” gyártottak.– Rettenetes volt például a villányi félédes Pinot Noir. Ilyen szőlő nem is termett Villányban, ezt a bort oportóból, kékfrankosból és zweigeltből állították össze a nagyüzemekben, aztán istentelen mennyiséget adtak el belőle – meséli. – A borhamisítás is legálisan folyt ezekben az üzemekben. Az embereknek azt mondták, hogy csak nyugodtan pancsoljanak, mert az orosz mindent megiszik – emlékezik Gere Attila, aki először először csak másodállásban művelte 1400 négyszögöles szőlejüket, de később felhagyott az erdészkedéssel, és a borászatnak szentelte az életét.Borait nem adta el nagyobb cégeknek, hiszen apósától olyan minőségi szőlőt és bort örökölt, amelyet nem akart ebek harmincadjára juttatni. Palackozóüzemet létesített, maga árusította a termékeit egy szűkebb vevőkörnek, illetve folyóbort szállított szegedi halászcsárdáknak. Az így előteremtett alaptőkéből bővítette a gazdaságot, majd panziót épített, amellyel bekapcsolódhatott a helyi vendéglátásba. A vállalkozó ma már 23 hektáron termel, és külföldre is eladja márkás, minőségi borait. Szerinte Európában is kezdik újból felfedezni a magyar borokat, hiszen ilyen áron ennyire jó minőséget nem kapnak sehol a világon.A termelők is csak most kezdenek rádöbbenni, hogy a környék rendkívüli adottságai miatt kiváló minőséget lehet produkálni. Az így termelt, biológiailag érettebb szőlőből finom, elegáns illatú, tömény ízvilágú bort lehet készíteni, amely keresett lehet bárhol a világban, ha sikerül a fogyasztókkal megismertetni.A borász egyik belga vásárlója öt éve kezdett el magyar borokkal foglalkozni, akkor kétezer üveggel tudott eladni belőlük, mostani forgalma viszont meghaladja az évi százezer palackot. A világ a díjnyertes termékeink miatt kezd újra felfigyelni a magyar borokra, mert a kereskedők az új ízeket keresik. A zavartalan termelést azonban Gere Attila szerint is jelentősen megnehezítették a jövedéki törvény bonyolult végrehajtási szabályai.– Nemrég Dániába akartam szállítani egy raklapnyi bort, de előbb egy másik adóraktárba szállították. Nekem mint egyszerűsített adóraktárral rendelkező termelőnek, csak bortermékkísérő jegyzéket kellett kiállítanom, az adóraktárnak viszont jövedékitermék-kísérő jegyzékkel kellett szállítania. A magyar határról visszaküldték a kamionunkat, mert az én boraimnál is a jövedékitermék-kísérő jegyzéket kérték számon, holott ennek kiállítására nincs jogom. A félreértés később tisztázódott, ám emiatt kétszer kellett fordulnia a kamionnak, így a vevőm sem jutott időben a megrendeléséhez. Az ebből származó kárt természetesen nem fizette ki senki – meséli a vállalkozó, akivel a törvény bevezetése óta már az is előfordult, hogy a határon – vizsgálat címén – átvettek fajtánként három palackkal a Németországba küldött boraiból. Mivel ezek a legjobb fajták voltak, a vámosok harmincezer forinttal károsították meg a termelőt.Gere Attila a helyi hegyközség elnökeként vám- és adószakértőket hívott Villányba, akik előadást tartottak a termelőknek az új törvényről, ennek ellenére sokan nehezen értik meg az új szabályokat. Az elnök szerint a törvényalkotóknak nem lenne szabad elfeledkezniük arról, hogy ez a törvény a borhamisítók ellen született, és nem azért, hogy a vámosok minden nap megjelenjenek a tisztességes termelőknél, ahogyan az utóbbi időben teszik. A szakember javaslata szerint elsősorban a tényleges szőlőkataszter felmérésére lenne szükség, hogy a borhamisítók ne kaphassanak származási bizonyítványt olyan területekről, amelyeken nem folyik termelés. Gere Attila úgy tartja: a regisztrációs kötelezettség megtartása mellett a szőlőt ki kell venni a jövedéki termékek közül, s jobb lenne inkább a cukor kereskedelmi útját követni. Szerinte abba sem kellene beavatkozni a jövedéki törvény előírásaival, hogy milyen szőlőből állítják elő a borászok a bort, mivel ez olyan szakmai kérdés, amelyet a bortörvény megfelelően szabályoz. Ám a tisztességes bortermeléshez állandó befektetésekre van szükség. Ebből a szakmából nagyon jól meg lehet élni, de ehhez alaptőke és legalább tízévi intenzív munka szükséges.Geréék kertszomszédja, Schuller József nemrég költözött Villányba, és az apósa révén kezdett a borászkodással foglalkozni. Jelenleg három hektár területen gazdálkodik, a megtermelt bort főleg Gere Attila cégének adja el. A jövedéki törvény miatt neki is problémái adódtak, főleg a tárolással. A két fia, a felesége és a sógornője szőlőjét kénytelen volt papíron megvásárolni, mert különben tervrajzokat kellett volna bemutatnia a pénzügyőröknek arról, hogyan osztották meg a pincét egymás között. A fiúk tehát egyelőre nem foglalkozhatnak a saját boruk előállításával, mert nem rendelkeznek adóraktárral. Véleménye szerint a pincekönyvnek is lényegesen egyszerűbbnek kellene lennie, mert a rengeteg papírmunka elrettenti a gazdákat. Ráadásul az ellenzék is kapott az alkalmon, és demonstrációkat szervez a környéken.– A kormánynak sajnos nem tett jót ez a törvény. A szocialisták, Nagy Sándor vezetésével, azonnal szervezkedni kezdtek a környéken, de hála istennek, másnap bejelentette a minisztérium, hogy változtatnak a törvényen – mondja a vállalkozó, aki a szigorítások ellenére sem adja fel. Ma már a borászat az élete. A helyi borversenyen aranyérmet nyert kékfrankos borának egyik évjáratával, amelyet egyszer majd szeretne palackokban látni, és nevet szerezni az őt követőknek. Az itteni borászok utódai nem menekülnek el a mezőgazdaságból, hiszen egy gyönyörű szakmát kapnak örökül. A jó borászokat ugyanis mindenhol tisztelik és becsülik, mert a villányiak szerint a jó bor előtt még a királyok is meghajolnak.