Leszálltam anyám öléből

Szepesi Attila
2000. 10. 27. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tornai József költő, aki olykor nemcsak az esszé, hanem a széppróza területére is átruccan – példaként említsük meg a Vadmeggy, A lemenő nap dombja és a Menekülő című köteteit –, ezúttal önéletrajzi esszéregényt írt.Ez a mű annyiban föltétlenül költői próza, s ezáltal szerzője az „alapműfaját”, a lírát le sem tudná tagadni, hogy szemléletének középpontjában az önreflexió áll. Írjon bár Tornai gyerekkori táj- és háborús emlékeiről (életének korai időszakát szülőfalujában, a napokban várossá avanzsált Dunaharasztiban töltötte), sorolja bár a kedves vagy kevésbé kedves hajdani rokonokat, barátokat, avagy lajstromozza ifjú- vagy épp kevésbé ifjúkori szerelmeit, sosem úgy idézi fel emlékeit, hogy azok képpé, netán az időben távolodva vízióvá nemesednének, hanem a benne munkáló gondolatokat és érzelmeket ecseteli, sokszor azon a – meghökkentően szokatlan és vitatható – módon, hogy a saját korai verseiből válogatja ki a portré vagy az esemény megvilágításához az éppen odaillő passzust. Az olvasóban pedig felrémlik T. S. Eliot – Milton és Goethe alkotói metodikája kapcsán leírt – mondata, miszerint: nem az érdekel egy műben, hogy a szerzője mit gondol, sokkal inkább az, hogy mit lát.A jelzett dilemma ellenére is olvasmányos mű a Leszálltam anyám öléből. Benne gyerekkori emlék és természetbölcselet, szerelem és erotika, utazások emlékei, találkozások, olvasmányélmények, győzelmek és megaláztatások, kisebb-nagyobb tragédiák és politikai küzdelmek mozzanatai elegyülnek. Az esszéregény gyújtópontjában mégis Tornai minden művének legfőbb mozgatórugója, a szabadságvágy és az elveszett paradicsom újramegtalálásának vágya áll. Keresi pedig a szerző mindezt „dualista módon” (ahogy azt egy korábbi esszéjében kifejtette): egyszerre a modern és az ősi ember érzésvilágával, egyszerre a matéria és a szellem megajándékozottjaként, egyszerre elemi emberként és nyűgös értelmiségiként a pillanat és az örökkévalóság határmezsgyéjén. Olyan értelmiségiként, aki faluról jött, és gyökereitől még nem szakadt el egészen, ugyanakkor beutazta a világot, felvértezte magát az antik és a modern bölcselet ismeretével, átérzi a modern idők dilemmáit, az újkori apokalipszis fenyegetését, de álmaiban – és talán nem csak ott – néha mégis sikerül megtalálnia az elveszett paradicsomot. (Tornai József: Leszálltam anyám öléből. Esszé és önéletrajz. Ister, Budapest, 2000. Ára: 1380 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.