Leszálltam anyám öléből

Tornai József költő, aki olykor nemcsak az esszé, hanem a széppróza területére is átruccan – példaként említsük meg a Vadmeggy, A lemenő nap dombja és a Menekülő című köteteit –, ezúttal önéletrajzi esszéregényt írt.Ez a mű annyiban föltétlenül költői próza, s ezáltal szerzője az „alapműfaját”, a lírát le sem tudná tagadni, hogy szemléletének középpontjában az önreflexió áll. Írjon bár Tornai gyerekkori táj- és háborús emlékeiről (életének korai időszakát szülőfalujában, a napokban várossá avanzsált Dunaharasztiban töltötte), sorolja bár a kedves vagy kevésbé kedves hajdani rokonokat, barátokat, avagy lajstromozza ifjú- vagy épp kevésbé ifjúkori szerelmeit, sosem úgy idézi fel emlékeit, hogy azok képpé, netán az időben távolodva vízióvá nemesednének, hanem a benne munkáló gondolatokat és érzelmeket ecseteli, sokszor azon a – meghökkentően szokatlan és vitatható – módon, hogy a saját korai verseiből válogatja ki a portré vagy az esemény megvilágításához az éppen odaillő passzust. Az olvasóban pedig felrémlik T. S. Eliot – Milton és Goethe alkotói metodikája kapcsán leírt – mondata, miszerint: nem az érdekel egy műben, hogy a szerzője mit gondol, sokkal inkább az, hogy mit lát.A jelzett dilemma ellenére is olvasmányos mű a Leszálltam anyám öléből. Benne gyerekkori emlék és természetbölcselet, szerelem és erotika, utazások emlékei, találkozások, olvasmányélmények, győzelmek és megaláztatások, kisebb-nagyobb tragédiák és politikai küzdelmek mozzanatai elegyülnek. Az esszéregény gyújtópontjában mégis Tornai minden művének legfőbb mozgatórugója, a szabadságvágy és az elveszett paradicsom újramegtalálásának vágya áll. Keresi pedig a szerző mindezt „dualista módon” (ahogy azt egy korábbi esszéjében kifejtette): egyszerre a modern és az ősi ember érzésvilágával, egyszerre a matéria és a szellem megajándékozottjaként, egyszerre elemi emberként és nyűgös értelmiségiként a pillanat és az örökkévalóság határmezsgyéjén. Olyan értelmiségiként, aki faluról jött, és gyökereitől még nem szakadt el egészen, ugyanakkor beutazta a világot, felvértezte magát az antik és a modern bölcselet ismeretével, átérzi a modern idők dilemmáit, az újkori apokalipszis fenyegetését, de álmaiban – és talán nem csak ott – néha mégis sikerül megtalálnia az elveszett paradicsomot. (Tornai József: Leszálltam anyám öléből. Esszé és önéletrajz. Ister, Budapest, 2000. Ára: 1380 forint)