Parragh: A kamaráknak szolgáltatniuk kell

Az Orbán-kormány sok kisvállalkozó óhaját meghallva döntött és megszüntette a kötelező kamarai tagságot. Az önkéntes rendszer felállításához rendkívüli kamarai választásokat ír elő a törvény, melyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában (MKIK) október 30-án tartanak. Az elnöki posztért Tolnay Lajos jelenlegi és Parragh László (képünkön), a Parragh Rt. elnök-vezérigazgatója indul. A Magyar Nemzet Parragh Lászlót kérdezte terveiről.Parragh László nemrég lemondott MGYOSZ alelnöki posztjáról, hogy indulhasson a kamarai választásokon.– Kik jelölték Önt elnöknek?– Több aktív kamarai szerepet vállaló személy keresett meg azzal, hogy induljak el az elnöki helyért. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöksége, a fővárosi és több megyei kamara is engem jelölt. Támogatóim hisznek abban, hogy a kamara jelenlegi problémáiból segítek megtalálni a kiutat.– Miért vállalta el a felkérést?– Úgy gondolom, hogy az Európai Unióba törekvő Magyarországnak elengedhetetlen, hogy legyen egy jól működő vállalkozói érdekvédelmi szervezete. Erre a feladatra maximálisan alkalmas lesz egy jól szervezett, aktív kamara. A kamarák jelenlegi súlya korántsem megfelelő, tekintélyük, morális és anyagi hátterük is jelentősen megtépázódott.– Mire gondol pontosan?– A kamara vezetése több olyan tévúton járt, melyre talán nem kellett volna rátévednie. Az egyik hiba, hogy a kamara nem folytatott megfelelő párbeszédet a politikával, a kormányokkal. Nem kommunikált velük megfelelően, így befolyásolni sem tudta őket, sok esetben politikai megfontolásból ütközött. A vállalkozók és a gazdaság érdekében a kamara feladata viszont a politikamentes érdekvédelem, a mindenkori kormánnyal való tárgyszerű kapcsolat. Ennek lényege, hogy ami a gazdaságnak jó, azt a kamara támogassa, ami rossz, azt ellenezze. Hangsúlyozom, hogy mindezt politikai és érzelmi töltés nélkül kell tennie, ellenzékkel és kormánnyal egyaránt. A nemzeti kamara esetében másik probléma volt az elmúlt években, hogy míg a helyi kamarák jó kapcsolatokat építettek ki a helyi önkormányzati és állami szervezetekkel, és kiváló külkapcsolatokkal rendelkeznek, addig az országos kamara sem ezekkel a szervezetekkel, sem más érdekvédelmi szervezetekkel (VOSZ, MGYOSZ stb.) nem állt kapcsolatban, holott befolyásukat, súlyukat egyesítve óriási erőt képviselhetnének. Az anyagi háttér biztonytalansága alatt azt értem, hogy míg a kötelező tagság esetében fix bevételekkel lehetett számolni, addig az önkéntes tagság esetében a bevétel a vezetésfüggő.– Ön szerint jó döntés volt megszüntetni a kötelező kamarai tagságot?– Igen. Én azok között voltam, akik szorgalmazták a kötelező kamarai tagság megszüntetését, mert az ezzel járó biztos bevétel álmossá, kényelmessé tette a kamarák irányítóit. Az elmúlt években nem kellett a bevételekért küzdeni, programokat kialakítani. A vállalkozók regisztrációjának kérdését viszont célszerű lenne újra átgondolni, hiszen továbbra is fontos, hogy a vállalkozásokról, a gazdaságról naprakész információkkal rendelkezzünk. Erre a feladatra, a pontos nyilvántartás vezetésére a kamara a legalkalmasabb. Egyébként a világban egyre inkább az önkéntes tagságú kamarai rendszer váltja fel a kötelezőt.– Véleménye szerint a kamarák megbuktak?– Részben. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a hazai vállalkozásoknak kevesebb mint négy százaléka jelezte, hogy az önkéntes kamarában is tag marad. Ez nagyon súlyos kritika! Legfőképpen a mikro- és kisvállalkozások érezték úgy, hogy a befizetett tagdíjért nem kaptak semmit. Az viszont biztató, hogy a GDP-t előállító vállalatok hetven százaléka jelezte, tag lesz. A jövőben a kamarában helye van kicsiknek és nagyoknak egyaránt.– Nem gondolja, hogy a kamara a nagyvállalatok szócsöve lesz, és háttérbe szorul a kisvállalkozói érdek?– Ennek azért nincs realitása, mert a nagyvállalkozóknak nem érdeke háttérbe szorítani a kicsiket. A gazdaság, a vállalkozói légkör a fontos, ez pedig kicsiknek, nagyoknak egyaránt érdeke.– Megválasztása esetén milyen konkrét tervei vannak?– Az önkéntes tagság szolgáltató viselkedést követel meg a kamaráktól. Be kell bizonyítani, hogy alkalmas a vezetés a bizalomra, ellenkező esetben a tagság odébb áll. Az önkéntes tagság bevezetése után, bizonyos szempontból a kamara vezetése vállalatvezetési feladatként is felfogható, hiszen a forrásoknak és a feladatoknak az összhangját kell megteremteni. A jövőben az országos kamarának kiemelkedő szerepet kell vállalni Magyarország nemzetközi kapcsolatainak kialakításában, fejlesztésében. Teljes kapcsolatrendszerével segítenie kell a magyar uniós csatlakozást. Ha az EU bővítése több lépcsőben valósul meg, akkor a jelöltek közötti verseny még jobban élesedni fog. A nemzeti kamarának törekednie kell arra, hogy a bővítés kapcsán megvédje a magyar vállalkozók érdekét. A kormányzat felé jeleznie kell, melyek azok a veszélyes pontok, ahol a hazai vállalkozói érdekek sérülhetnek. Ezzel párhuzamosan fel kell készíteni a magyar vállalkozókat az uniós piacon való helytállásra. Téves az a szemlélet, hogy belépünk az EU-ba, és minden szép és jó lesz. Az unióban a vállalkozók nagyobb tapasztalattal, piaci felkészültséggel és tőkével rendelkeznek. Ebben a kiélezett versenyben kell majd a magyar vállalkozóknak eredményt produkálniuk. Igaz, a magyaroknak van kellő szorgalmuk és kitartásuk. Nyugat-Európában a kormányok állami eszközökkel segítették a vállalkozókat, hogy azok a kelet-európai piacra bejussanak. A magyar gazdaság jelenleg termel többletet. Véleményem szerint ezeknek a többletforrásoknak egy részét arra kell fordítani, hogy a magyar vállalkozók a határon túl, a Kárpát-medencében jó piaci pozíciókat szerezhessenek. Erre most még van esélyünk. A vásárokon való részvétellel, kamattámogatással és állami garanciák formájában lehetne helyreállítani azt az egyébként szerves gazdasági régiót, amit a monarchia képviselt. Nagyon fontos feladat a törvényi változtatásból fakadóan a kézművesek kamarába integrálása. Ez azt jelenti, hogy őket másként kell megszólítani, mint a nagyvállalkozókat. Az oktatás fejlesztésével, a mikrokörnyezet befolyásolásával, mesterképzéssel, és a kontárok elleni harcban való kamarai feladatvállalással a kisvállalkozók magukénak érezhetik az érdekvédelmi szervezetet. Ez azonban hosszú és nehéz munka lesz.– Ön Orbán Viktor tanácsadója is. Nem gondolja, hogy megválasztása esetén kettős szerepköre miatt konfliktusokba kerülhet?– Nem, sőt kifejezetten előnyösnek tartom, hogy lehetőségem van többet beszélni a miniszterelnök úrral. A kamara esetében a vállalkozók érdekében kívánatos lett volna, ha legalább negyedévente találkozott volna a kormányfő és az érdekvédelmi szervezet vezetője. Eddig sem a Horn-kormány, sem az Orbán-kormány két éve alatt ez nem így zajlott. A jövőben ezeken a találkozókon a gazdaság és a vállalkozók problémáit közösen kell megbeszélni, egymás véleményét meghallgatva kell megoldást találni.– Honnan teremtik meg a működéshez szükséges pénzeket?– Léteznek állami, uniós és PHARE pályázati források. Ezek mellett a szolgáltatásokból és a közigazgatási feladatokban való közreműködésekből is bevételt lehet realizálni, valamint meglévő vagyonunk hasznosításából is jelentős forrásokra tehetünk szert.– Mit lehet tenni a kamarai tagdíjhátralékok behajtására?– Ez egy nagyon kényes kérdés. Egyik oldalról, ha a kamarák tovább feszítik a tagdíjbehajtást, akkor további feszültségeket teremtenek a gazdaságban, tekintélyüket tovább rombolják. Viszont, ha elengedik a tagdíjhátralékot, akkor versenyszempontból tisztességtelen helyzetet teremtenek azokkal szemben, akik befizették a tagdíjat. Véleményem szerint a kérdésben közös állásfoglalást kell kialakítani a helyi kamarákkal, és kompromisszumot kell keresni. Jó megoldás azonban vélhetően nem lesz.