Váltás a CDU-n belül

Politikai bombaként robbant a CDU szokásos elnökségi ülését követő sajtótájékoztatón a hét végén Angela Merkel elnök bejelentése, miszerint közös megegyezéssel megválik Rupert Polenztől, a CDU eddigi főtitkárától, aki a párt bevándorlási bizottságában dolgozik tovább. Utódjául Laurenz Meyert jelölik, aki korábban a düsseldorfi tartományi gyűlésben vezette a kereszténydemokrata frakciót.A váltást elsődlegesen az indokolta, hogy a CDU áprilisi kongresszusán felállított új vezetősége az eltelt fél évben nem igazán tudott eredményeket felmutatni. Képtelen volt az 1999-es esztendő sikereit megismételni, a pártfinanszírozási botrány keltette bénultságot kiheverni. De nem sikerült leváltani a kormányzó vörös–zöld koalíciót sem a legnépesebb tartományban, Észak-Rajna-Vesztfáliában. A vörös–fekete nagykoalíció által kormányzott Brémának, Berlinnek és Brandenburgnak ígért különleges pénzügyi kedvezményekkel július 14-én Gerhard Schrödernek pedig sikerült a tartományi gyűlésben keresztülvinni adóreformját, amelyet elsősorban éppen a CDU bázisát adó kis- és középvállalkozók, valamint a parasztság kárára valósítottak meg. A tartományi CDU-k eltérő szavazása viszont a testvérpárt, a CSU szemében azt jelentette, hogy a Merkel–Polenz vezetés képtelen betartatni a pártfegyelmet, s gyengítik a szövetségi kormánnyal szembeni alkupozícióikat a napirenden lévő nyugdíjreform vagy az egészségügy átalakítása kapcsán.A túl szürkének tartott pártvezetés mellett mindinkább kitűnt a kiváló szónok hírében álló Friedrich Maerz CDU/CSU frakciójának vezetője, aki a szeptemberi költségvetési vita során mondott beszédével, a koalíciós pártoknak a német egységgel kapcsolatos 1989–90-es álláspontjának felidézésével, az eltelt egy évben először tudta látványosan sarokba szorítani a mindinkább önelégültté váló Schröder-kormányt. S az addig szinte tabuként kezelt bevándorlásnak, mint a 2002-es választások lehetséges témájának felvetésével, egyre esélyesebbnek tűnt a kancellár jelöltségért folyó párton belüli versengésben.Merkelnek, ha „versenyben” kívánt maradni, feltétlenül váltania kellett, s ezzel a cserével ismét magához ragadta a kezdeményezést. Hibás személyi döntésének elismerésével – ő javasolta Polenzet főtitkárnak – az új jelölt gyors megnevezésével egyúttal vezetői képességeiről is tanúságot tett. A párton belül is túlzottan kompromisszumkésznek tartott elődjével szemben Meyer Düsseldorfban, az ott harminc éve hatalmon lévő SPD korrupciós ügyeinek határozott feltárásával bizonyította kemény fellépését és vitakészségét.