Az 1956-os forradalom visszhangja a nagyvilágban - „Egy nép kiáltott, aztán csend lett”

Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemcsak Magyarországot, hanem az egész világot is megrengette. Az 1956-os forradalom hírére Magyarországra özönlöttek Nyugatról a fotóriporterek, akik aprólékos pontossággal dokumentálták képeikkel a forradalom eseményeit.

Az 1956-os forradalomban nyugati fotóriporter magyar szabadságharcosokat fotóz.

Az 1956-os forradalom leverése után óriási  szolidaritás bontakozott ki világszerte a magyar ügy mellett. Ezt az is elősegítette, hogy a magyar forradalom és a szabadságharc híre a földkerekség minden szegletébe eljutott. 

Az 1956-os forradalomban nyugati fotóriporter magyar szabadságharcosokat fotóz

Ahogyan Márai Sándor megfogalmazta: „Egy nép kiáltott, aztán csend lett.” A Time magazin az év emberének választotta a magyar szabadságharcost, aki egy szimbolikus figura volt, az egész forradalmat jelképezte (akárcsak 1945-ben az amerikai katona, aki szintén az év embere volt)

Az 1956-os forradalom elismerése: magyar szabadságharcos lett az év embere

A fő alak mögött a képen egy fiatal fiú és egy fejkendős nő is feltűnik, mindketten fegyvert tartanak a kezükben. Alakjuk a művész szándéka szerint annak állít emléket, hogy a magyar szabadságharcban nemcsak férfiak, hanem számos fiatal „pesti srác” és nő is bátran részt vett. A háttérben a forradalom jelképei tűnnek fel: egy hatalmas, lyukas nemzeti zászló, a pesti bérházak golyónyomoktól sebzett homlokzatai, az utcán heverő törmelékek és egy lángoló szovjet tank.

1956-os forradalom emlékére: Az Év embere egy budapesti házfalon 2019-ben.  forrás. Wikimedia Commons.

Az 1956-os forradalomról készült képek közül érdemes kiemelni John Sadovy alkotásait.  A Time fotóriportere megmutatta a forradalom minden arcát: mosolygó fegyvereseket, de a lincseléseket és a Köztársaság téri véres eseménysorozatot is. Ott, a Köztársaság téren hunyt el újságírói hivatásának teljesítése közben az egyik francia kollégája, aki szintén a forradalmat jött fényképezni Budapestre. A magyar menekültekről készített képek közül kiemelkedik Ata Kando sorozata. Ő az andaui hídnál fényképezett. Az andaui híd egy kis fahíd az osztrák–magyar államhatáron, a Hanság-főcsatorna felett. Az 1956-os forradalom után 200 ezer ember hagyta el Magyarországot az időlegesen nyitott nyugati határokon. 

Az andaui híd ezekben a napokban vált a szabadság és a segítőkészség szimbólumává. 

A híd hét méter hosszú és két méter széles volt. A hidat a második világháború előtt csak a helyi földtulajdonosok használták, először 1947-48-ban menekültek rajta elűzött németek. Itt nagyjából 70 ezer ember menekült át az 1956-os forradalom bukása után, majd a hidat 1956. november 21-én – hogy megakadályozzák a menekülést – a szovjet katonák felrobbantották.

Az 1956-os forradalom után Nyugatra menekülők egy csoportja. Forrás: Kisalfold.hu

Ata Kandó az Édes hazám, Isten veled című  kötetében publikálta a fotókat, ami csak 1999-ben jelent meg magyar nyelven. Láthatunk olyan gyermekeket is a felvételeken, akiket – mivel a fáradtságtól már menni sem tudtak –, a szüleik vittek a hátukon. Az album első kiadása egyébként már 1956 karácsonyán megjelent, bevételét a magyar menekültek megsegítésére fordították. 

Vers az első kiadásban:

„Gyenge violának eltörött a szára,
Az én bánatomnak nincs vigasztalása.
Süvít a szél Késmárk felett.
Édes hazám, Isten veled.”

Albert Camus francia író a Magyarok vére című kiáltványában 1957-ben méltatta a magyar forradalmat. A forradalom híre a magyar írók kiáltványán keresztül jutott el hozzá, amelyben őt is megnevezték. 

Albert Camus író Forrás: Wikipedia

Ez „egy vérző nemzet” szívhez szóló felhívása volt a világ minden szellemi vezetőjéhez: „Segítsetek, cselekedjetek!” – szólt a magyar kiáltvány. Ennek nyomán írta meg Camus a saját kiáltványát: 

„A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták”. Ő volt az, aki kimondta: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.”  

Kevésbé közismert, hogy Gábriel Garcia Marquez író is írt a forradalom leverése utáni légkörről:

„Senki se akart beszélni velem. De amikor az emberek – félelemből vagy előítéletből – hallgatnak, csak be kell menni a mellékhelyiségbe, hogy megtudjuk, mit is gondolnak valójában. Ott megtaláltam, amit kerestem: a világ összes klozetjában megtalálható klasszikus obszcén rajzok mellett névtelen, de különleges jelentőségű tiltakozásként egy csomó feliratot láttam Kádár nevével. Ezek a feliratok tanúskodnak igazán a magyarországi helyzetről: »Kádár, a nép hóhéra«, »Kádár oroszbérenc«.” 

A  forradalom nemzetközi visszhangjának jelentősége, hogy:

1. Magyarországra irányította a világ figyelmét,

2. segítette a magyar menekültek befogadását,

3. és a magyar kérdés napirenden tartását,

4. a magyar forradalmárok bátorsága, szabadságszeretet előtt pedig fejet hajtott a világ.

Márai Sándor: Mennyből az angyal (részlet)

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...