Ata Kandó az Édes hazám, Isten veled című kötetében publikálta a fotókat, ami csak 1999-ben jelent meg magyar nyelven. Láthatunk olyan gyermekeket is a felvételeken, akiket – mivel a fáradtságtól már menni sem tudtak –, a szüleik vittek a hátukon. Az album első kiadása egyébként már 1956 karácsonyán megjelent, bevételét a magyar menekültek megsegítésére fordították.
Vers az első kiadásban:
„Gyenge violának eltörött a szára,
Az én bánatomnak nincs vigasztalása.
Süvít a szél Késmárk felett.
Édes hazám, Isten veled.”
Albert Camus francia író a Magyarok vére című kiáltványában 1957-ben méltatta a magyar forradalmat. A forradalom híre a magyar írók kiáltványán keresztül jutott el hozzá, amelyben őt is megnevezték.
Ez „egy vérző nemzet” szívhez szóló felhívása volt a világ minden szellemi vezetőjéhez: „Segítsetek, cselekedjetek!” – szólt a magyar kiáltvány. Ennek nyomán írta meg Camus a saját kiáltványát:
„A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták”. Ő volt az, aki kimondta: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.”
Kevésbé közismert, hogy Gábriel Garcia Marquez író is írt a forradalom leverése utáni légkörről:
„Senki se akart beszélni velem. De amikor az emberek – félelemből vagy előítéletből – hallgatnak, csak be kell menni a mellékhelyiségbe, hogy megtudjuk, mit is gondolnak valójában. Ott megtaláltam, amit kerestem: a világ összes klozetjában megtalálható klasszikus obszcén rajzok mellett névtelen, de különleges jelentőségű tiltakozásként egy csomó feliratot láttam Kádár nevével. Ezek a feliratok tanúskodnak igazán a magyarországi helyzetről: »Kádár, a nép hóhéra«, »Kádár oroszbérenc«.”
A forradalom nemzetközi visszhangjának jelentősége, hogy:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!