A magyar tudomány már csatlakozott Európához

Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkára szerint hazánk EU-csatlakozási folyamatának egyik első lépése a tudományos integráció volt. Az Akadémia- és Humboldt-díjas professzor vezette az unió egyik olyan csoportját, amely ajánlásokat fogalmazott meg a nemrégiben lezajlott strasbourgi konferencia számára, és a jövő európai kutatásának számos kérdésével foglalkozott. A tanácskozáson egyebek mellett elhangzott, hogy a jövő perspektívája a tudásalapú társadalom. Ezen belül a tudomány az egyik legfontosabb tényező. Az MTA főtitkárát a Magyar Tudomány Napja és az Akadémia fennállásának 175. évfordulója alkalmából kérdeztük hazánk tudományos életének nemzetközi megítéléséről.Magyarország európai uniós csatlakozási folyamata a tudománnyal kezdődött. A hazai tudományos gondolkodásmód megfelel a nemzetközi követelményeknek. Az is elmondható, hogy a mi kutatóink sokkal agilisabbak, mint a nyugatiak, mert szeretnék bebizonyítani, hogy semmivel sem gyengébbek, mint ők. Európában is kezdik megérteni, hogy legalább annyit nyernek a mi tudósainkkal, mint mi az ottaniakkal.– Mekkora a Magyar Tudományos Akadémia kutatóbázisa?– Az Akadémia kutatóhálózata 35 intézetből áll, ezenkívül az ország egyetemein van 140 általunk támogatott kutatócsoport, amelyeknél a béreket, a műszerek és anyagok árát az MTA fizeti, a helyiséget és a közüzemi költségeket pedig az adott egyetem finanszírozza. Ez a hálózat a magyar tudományos kapacitás 14 százalékát reprezentálja és a kutatási eredmények 36 százalékát adja.– Mi bizonyítja a magyar tudomány beilleszkedését az unióba?– Brüsszelben a csatlakozni kívánó tizenkét országnak – amelyek az EU kutatási programjának már tagjai – úgynevezett kiválósági központokra vonatkozó pályázatot írtak ki. Olyan tudományos centrumokat kerestek, amelyeken keresztül segíthetnek integrálni az említett országok kutatás-fejlesztését az Európai Unióba. Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Románia, Bulgária, Ciprus és Málta velünk együtt összesen 185 pályázatot nyújtott be, amelyek közül 22 hazánkból érkezett. A brüsszeli zsűri 34-et fogadott el, négymillió eurót nyert a kiválasztott hat magyar központ: a Kollégium Budapest, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete, az MTA Szegedi Biológiai Központja, az MTA Matemetikai Kutatóintézete, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete és az MTA KFKI anyagtudományi konzorciuma, amelyet a Szilárdtest Fizikai és Optikai Kutatóintézet irányít. Ezek a központok az élet- és természettudományok szinte teljes spektrumát lefedik.– Milyen új prioritások jelentkeznek az unióban?– Néhány hete Kutatási infrastruktúrák címmel tartottak egy konferenciát Strasbourgban. Ezen többek között elhangzott, hogy a jövő a tudásalapú társadalmaké. Ezen belül a tudományos tudás talán a legfontosabb. A gazdaságban új technológiákra van szükség, ezeket új ötletekre kell építeni, amelyek a tudomány oldaláról érkeznek. Arra még sohasem volt példa, mint ami a legutóbbi EU-csúcsértekezleten történt: a tudományos kutatást a leginkább támogatott prioritások közé emelték. Azt is megfogalmazták, hogy jó lenne, ha a tudományos kutatást szolgáló infrastruktúrát – köztük például a gyorsítóberendezéseket, kutatórepülőket, -hajókat, földrengésimitáló eszközöket, tervezőrendszereket, társadalomtudományi adatbázisokat –, koordinált módon fejlesztenék.– Kevesen tudják, hogy az egyik előkészítő csoportnak ön volt a vezetője...– Az előkészítésben egy éven keresztül hat, problématerülettel foglalkozó csoport vett részt. Az említett infrastruktúra jellegén, tervezésén, pénzügyi kihatásain, nemzetközi vonatkozásain dolgoztak. Az utóbbinak én voltam a vezetője. Ajánlásainkra az internetes visszajelzések a konferencia kezdetére már megérkeztek a tudományos közösségtől. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy az összefoglaló ülésre a tagállamok miniszterei mellett meghívást kapott Pálinkás József, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára is.– Az EU-ban rájöttek arra, hogy többet kell költeni a tudományra, az Európai Parlament vitát is rendezett erről. Milyen eredményre jutottak?– Ajánlásuk szerint a nemzeti jövedelem három százalékát kellene kutatás-fejlesztésre fordítani. Magyarország jelenleg egy százalékot szán erre, jövőre elérjük az 1,2 százalékot, 2002-re pedig az 1,5 százalékos támogatás várható.– Más országok mekkora összeget tudnak biztosítani erre?– Svédország 3,8 százalékkal áll az első helyen, a finnek kevésnek tartják az általuk ráfordított három százalékot, ezért azt növelik majd, az Egyesült Államok 2,8 százalékon stagnál. Az EU-átlag csaknem két százalék.A mi nemzeti jövedelmünk lényegesen alacsonyabb, mint a nyugati országoké, de a könyvek, a műszerek, a konferenciák nekünk is ugyanannyiba kerülnek, mint bárki másnak. Így akár a 1,5 százalék is kevésnek tűnik. Mégis azt mondom – noha hosszabb távon több pénzt kellene áldoznunk a tudományra –, ennél nagyobb tempóban fejleszteni nem lenne egészséges. Ha gyorsabban emelkedne a ráfordítás, azt valószínűleg nem tudnánk a legmegfelelőbben elkölteni. Egyébként néha az az érzésem, hogy a politika nem realizálta ennek jelentőségét, és egy kicsit adománynak tekintik a hozzájárulást. Pedig a jelenleg alakuló informatikai, tudásalapú társadalom építése korában ennél jobb befektetés nincsen.– Ennek csak egyik oldala a befektetés...– Ez így van. A másik oldala a pénz felhasználása, amely már a tudósok felelőssége. Szerintem az összegek egy részét arra kell fordítani, hogy 10-20 év múlva is legyen egy tudományos alap, amit a színvonalas alapkutatás és oktatás teremt meg. Emellett az egészen kiemelkedő tudósoknak szabadságot kell biztosítani arra, hogy azt kutassák, amit akarnak, mert ebből szoktak a nagy ötletek születni, amelyek holnap, holnapután hasznot hozhatnak.– Hogyan lehet ezt elérni?– Nagyon rugalmas tudománypolitikára van szükség, amely ezekhez a feladatokhoz jól igazodik, és egy kis szerencsével a tudományos élet képviselői megtalálják az optimális megoldásokat. Az optimális arányoktól ugyan még messze vagyunk, de a magyar tudomány rangja nagyon magas. Lényeges előrelépésre az alkalmazások területén és az infrastrukturális háttér javításában van szükség.– Mi az Akadémia itthoni szerepe?– A Magyar Tudományos Akadémia a nemzet tudományos tanácsadója. Ezt a feladatát eddig is ellátta, és így lesz a jövőben is. Köztestület, csaknem tízezer taggal, akik a magyar szellemi elitet képviselik. A munkahelyük zömmel az Akadémia kutatóhálózata, és az egyetemek. Ez utóbbi 75-80 százalékot képvisel. Emellett képviselteti magát a köztestületekben többek között az ország gazdasága, politikája, vagy az egészségügy is.– November 3-a ez évben a Magyar Tudomány Napja és a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 175. évfordulója. Ez alkalomból több mint 300 rendezvényt tartanak szerte az országban. Ön az MTA főtitkáraként hogyan gondol az alapítóra?– Széchenyi nagy magyar gondolkodó volt, aki egyebek mellett azt is elsőként látta meg, hogy kell egy tudományos akadémia, mint a nemzet tanácsadója. A reformkor a világ ipari forradalmával kapcsolódott össze, amely kitermelte a maga nagy embereit. Széchenyik máskor is voltak, de csak a megfelelő körülmények között tudtak a felszínre emelkedni és megteremteni azt, ami őket, mint nagy embereket tartja meg emlékezetünkben. Most az informatika forradalmát éljük. Reményeim szerint az informatikai kor is sok olyan embert sikerhez juttat, akikre ugyanígy fognak utódaink emlékezni.

---