Bérek, Európához közelebb

Érzékeljék a jó gazdasági eredményeket a munkavállalók is! – követelték a baloldali pártok és szakszervezetek az utóbbi hetekben. A polgári kormány eleget tesz ezen igénynek: 57 százalékkal fölemeli a minimálbért a jövő év januárjától. Igaz, a kormányzati filozófia nem elsősorban a szerepüket kereső munkavállalói érdekképviseletek – gyakran egymásnak ellentmondó – követeléseire figyel. A kabinet alighanem inkább saját bölcseletének próbál megfelelni, amikor kifejezi: az állampolgárok személyesen is csatlakozzanak az Európai Unióhoz. Az ország törvénytisztelő, saját munkájukból, s nem segélyekből élő lakói joggal igényelhetik az emberi életkörülmények fenntartásához szükséges jövedelmet.Az előző, baloldali kormány éveiben e tekintetben távolodott hazánk Európától. A minimálbér 1995-ben az átlagbér negyven százaléka körül állt. Tovább romlott ez az arány a következő esztendőkben: a folyamatot 1999-ben sem sikerült megállítani: akkor 35 százalék volt az említett hányad. Jövőre a most megszületett döntés értelmében az átlagbér 51 százaléka fölé emelkedik a minimálbér, azaz a mostaninak bő másfélszeresére nő. Egy évvel később: 2002-ben ez az arány 57 százalékra ugrik – a várakozások szerint. A változást filozófiaváltással indokolta a miniszterelnök: a versenyképesség próbájának minősítette a béremelést. A próba ezúttal is kockázattal járhat, ám ezt mérsékli, hogy gazdaságunk növekedésben van, s e lendület átsegíthet a várható zökkenőkön. A bölcseletváltás mellett konkrét európai igény is béremelésre készteti az államot. Az unióban ugyanis megfogalmazódnak az aggodalmak: csatlakozásunk után a jelentős bérkülönbözet miatt magyar munkások özönölhetik el a nyugat-európai munkahelyeket, ottani feszültségeket teremtve. A fokozatos béremeléssel enyhíthetjük e különbséget, itthon stabilizálva a munkavállalókat.Polgári közgazdászok is hangot adnak aggodalmaiknak, mondván: „ivarérett” munkavállalók és munkaadók külön alkujába miért avatkozik be harmadik félként az állam? Ha a munkavállaló negyvenezer forintnál olcsóbban is eladná egy hónapi munkaerejét a neki állást kínáló vállalkozónak, miért nem döntheti el ezt önmaga? Emellett fönnáll a veszély: a nyolcórás munkaidő helyett papíron (!) hatórás műszakokban foglalkoztatják majd a dolgozókat, így kerülve meg a minimálbérre vonatkozó állami előírást... A félelmek részben jogosak, mindamellett a társadalomért legfőbb felelősséget viselő kormány lépéskényszerben volt: a tarthatatlanul alacsony minimálbérrel közelíteni kellett az európai nívóhoz. Sajnos a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek nem óhajtottak részt vállalni a felelősségből. Felemás egyeztetési kísérleteik – mint várható volt – eredménytelenek maradtak, sőt a szakszervezetek, VIP-hiteles vezetővel az élen, demagógiára is felhasználták az érdekellentéteket.E változás azonban a magyarázatoktól, a kommentároktól független, közvetlen üzenetet jelent: a társadalom érthet belőle.