Ha beindul a jobb

A legendák többnyire a bal kézről szólnak; minden szinten, minden frekvencián a balról folyik a disputa, az elemző bölcsködés és a kabarés humorkodás. Papp Laci balhorgáról például Abody Béla ódaimagaslatokra emelkedve nyilatkozott, ekképpen:„Az a legendás balkezes a zsenialitás égi jele –pazarló ráadás... Mint nagytartalmú verssor végéna mindent feloldó és megvilágító rím.”A szakma zöme mindezek ellenére a jobb kézre esküszik. A jobbkezesre esküszik egyik hazai prófétája, Orbán Sándor (hatszoros magyar bajnok, hétszeres Honvéd Kupa-nyertes, a legkeményebb nemzetközi tornák nyertese, olimpikon) is, aki nemrég Svasznek Jenővel és Fehér Mihállyal együtt a Központi Sportiskola ökölvívó-szakosztályának edzője volt. Hitvallásának epicentrumában a jó tempóban, megfelelő pillanatban maximális erővel megütött jobbkezes áll.Belépve az Istvánmezei úti főbejárat sorompóján, elhaladva az uszoda gombateteje, az öreg sportcsarnok és a tornacsarnok tömbjei között, a Jégszínház épületébe jutunk, ahol a KSI szíve dobog. Az üvegfalú előcsarnok után, a portásfülkénél balra fordulva félhomályos folyosóra érünk. Nyers kiáltások, a nehéz zsákokon kivert ritmusok döndülései, az iskolázás éles csattanásai, továbbá a forró verejték, a cserzett bőr párája, a szertár nyitott ajtaja felől pedig az agyonstrapált kesztyűk, oszlásnak indult edzőcipők, túlérett állagú trikók és törülközők finoman támadó kajmánszaga észlelhető. Itt éli a szakosztály rejtélyes, szinte egzotikus életét, amely iránt újabban ismét heves érdeklődés tapasztalható. – Beszéljünk azokról a dolgokról – mondja Orbán –, amelyekről nemigen szoktunk beszélni. Pedig kellene. Az, hogy mi havi harmincezer forintot vittünk innen haza, igen rossz vicc. De hát... Ez az életünk. Ez volt, és alighanem ez is marad. Nagyobb gond az „anyag” fellazulása. Egyre több olyan gyerek jött, akinek a zsebpénze több, mint a mi fizetésünk. Azonnal és mindent akartak. Otthon teljesen el vannak engedve, törődés helyett is pénzt kapnak, és tőlünk várták a csodát. De hát mi szakemberek vagyunk, és nem szülők. A fiúk zöme néha úgy viselkedik az utcán, a járműveken, hogy az embernek az arcán kigyullad a bőr. A szülők pedig a pénz után loholnak. A mester – Papp Laci – is attól kapott ideggörcsöt, amikor az abszolút újoncok a siker titkáról faggatták. Az volt a titka, hogy elsőnek érkezett az edzésre, és utolsónak távozott, aztán otthon a tükör előtt az ájulatig gyakorolta tovább az alapmozdulatokat. Egyszerűen ő akart lenni a legjobb. Jó, hogy van egy Kokó, meg a mi saját nevelésű Erdei Zsoltunk...A hatvanas-hetvenes évek fordulóján valóságos írószövetség és művészklub verődött össze az öreg Sportcsarnokban, Lázár Ervintől Gábor Miklósig, Latinovits Zoltántól Fejes Endréig és Kálmán Györgyig, miközben a kötelek között Kajdi, Gedó, Badari, Csjef, Orbán Laci (és Sanyi), meg a többiek gerjesztették a hangulatot. Azok a Honvéd Kupák! Uramatyám! Micsoda mezőnyök jöttek ott össze!És most itt van a Kokó-korszak. Jó, hogy itt van. Építeni kellene rá, meríteni kellene belőle, mert ebben a kíméletlen korban pótolhatatlan az a pedagógia, amelyet beleépít a felnövekvő nemzedékbe.– Szaporodnak a klubok, amelyekben nincs szakszerű edzésvezetés, ahol kigyúrt alakok verődnek össze. Valamit felszednek a sportág alapjaiból, de annak lovagias szelleme távol áll tőlük. Meg se érinti őket. Az utat törés egyik elemének, a fittség megszerzésének tekintik a bokszot. Az ő útjukhoz szinte elengedhetetlen ugyebár, hogy bárkit le tudjanak ütni, aki eléjük áll. Ha a KSI – mint Európában is páratlan utánpótlás-nevelő bázis – nem stabilizálódik, ez a műhely is megszűnik. Átalakul valami mássá. Ahol a pénz dirigál, és ahová „magányos farkasok” meg a „kesztyűs terminátorok” járogatnak majd. Épp tegnap történt: jön a brillantinos hajú, Mefisztó-szakállas kombinátor, és azt mondja: össze kell hozni egy jó kis bunyós klubot. Havi húsz rongyért bárki lejárhat ütni nyolcévestől a nyolcvanig. Szauna, drinkbár, masszázs.Eddig az aggodalmak, a nemszeretem jelenségek, és a belőlük előindázó kérdőjelek. Akkor most szóljunk a biztató jelekről is. Svasznek Jenő (KSI-szakosztályvezető edző) számára ritka eseménydús volt ez a nyár. Ember annál többet nemigen teljesíthet, mint ami az ő nyakába szakadt. Az események a kadétok július 1-jétől 10-ig tartó tatai edzőtáborával kezdődtek, akiket az athéni Európa-bajnokságra kellett csúcsformába hoznia. (Erről a rangos kontinensviadalról szinte semmit nem hallott és nem tud a nagyérdemű.)– A munka pompásan alakult – mondja a kitűnő szakember. – Tatán minden elsőosztályú volt, az edzések jól pörögtek. Athénban huszonhét nemzet fiai léptek a kötelek közé. Igen jó verseny volt, és számunkra örvendetesen sikeres: Kóczián József (UTE) aranyat, Dudás Tibor (KSI, a mi gyerekünk) bronzot nyert, Szabó Ferenc és Seres Nándor (Kiskunmajsa) az ötödik helyre került súlycsoportjában. A nemzetek közötti rangsorban az igen előkelő negyedik helyen végeztünk. Mármost egy ilyen viadalnak a háttere is nagyon tanulságos a nevelőedző számára. Kimondottan biztató tendenciákra kellett felfigyelnünk. Hadd említsek meg néhány nevet, amelyek ma még senkinek nem mondanak semmit, rajtunk kívül: Nyári Gergely; Tabajdi Bence; Horváth Balázs; Borsos Kálmán; Székesvári Tamás; Kemény János; Albert Zsolt; Dudás Tibor. Mit mondjak... valami csodás társaság! És két gyerek kivételével mind vidéki! Kiskunmajsa, Kiskunhalas, Sárospatak, Szombathely. Új tehetségcseperítő műhelyek, központok körvonalazódnak. Ezeket a kölyköket élmény még nézni is. Ha kell, lehozzák a csillagokat, egy igazi megfrissülést lehet rájuk alapozni! Ez év novemberében junior-világbajnokság volt Budapesten. Jövőre pedig ugyancsak junior Európa-bajnokság. (Erdei Zsolt is ezen a szinten robbantott annak idején Edinborough-ban.) Úgyhogy van mire készülni!Alig landolt velünk az athéni gép, máris csomagolhattam, új tábor következett Szarvaskő-Tardoson. Egészen más, de nem kevésbé érdektelen feladatok vártak ott ránk. Az ISM szervezésében a hátrányos helyzetűeket kellett kézbe vennünk tizenegy napra; serdülő- és kadétkorúakat, korosztálybajnokokat és helyezetteket. A foglalkozások egy részét az általános életkultúra tudnivalói tették ki. A tábor egy egykori internálótelep épületeiben működik. Annak ellenére, hogy a viszonylag nagy létszám nem szerencsés, szétforgácsolja a munka intenzitását, tanulságosnak, sőt a maga helyén eredményesnek érzem ezt a tábort is. (Igaz, hogy gondok voltak az ellátással, esténként kazalnyi zsíros kenyeret kellett kennünk, mert amit kaptunk, abban nem volt elég kalória, aztán a zsír is elfogyott...) De a gyerekek „harapták” a bunyót! Számukra, akiknek a hátországa nem szilárd, a kivezető utat, önmaguk felépítésének és felemelésének esélyét jelentheti a sport.Friss bontakozó tehetségekben, úgy tűnik, nincs hiány. Az ókori olimpiák legendás sikersportágának világméretű reneszánsza minket is elért. Ez a felfokozott érdeklődés nyűgözi a képernyők el a kontinensek embermillióit, és ezzel párhuzamosan bontakozik valami más is.A pénz betöréséről beszélek. A profivilág lassan áttekinthetetlenné válik a manipulációk miatt, és sajnos a fertőzés elérte az amatőrbokszot is immár. Egyre többen élnek – kitűnően a világot járva – az ökölvívásból, csakis tulajdon imázsukon munkálkodva. A Sydneyben indított három, azaz három versenyzőnket nyolc, azaz nyolc kísérő gondozta. Elnéztem a most lezajlott juniorvébé fináléját, ahol a nagy profi gálák hangulatának gerjesztése volt észlelhető. Koko és Darius Mihalczewski kitüntetésekor a szorító varázslatos gyorsasággal telt meg, sötét öltönyös, túlsúlyos alakokkal.Orbán Sándor közben megvált a KSI-től. Mostantól csak felnőtteket iskoláz hetente háromszor, esténként.