Kelj fel és lovagolj!

Félszegen mosolyogva, egyedül ül a lovon. Ez a hétköznapi emberek számára nem nagy teljesítmény, de ez a kislány mozgássérült. Hat évvel ezelőtt nagyon kicsi súllyal született, tíznapos korában agyvérzést kapott, ráadásul a koponyájában ciszta van, amely nyomja az agy mozgásközpontját. Kitartó munkával megtanulhat járni, ígérik az orvosok. Achilles-ina rövidebb a kelleténél, ezért ha édesanyja segítségével állni próbál, az csak lábujjhegyen sikerülhet. Az izommerevség miatt alig tudja terpeszteni a lábát. Mégis lovagol, mert szülei a gyógytorna és az úszás mellett a lovas terápiától várnak gyógyulást.Bogi és édesanyja mindennap elmegy Pákozd mellé, a Kapaszkodó Alapítvány lovardájába, ahol Bozori Gabriella gyógypedagógus vezetésével folyik a gyógylovagoltatás, azaz a lovas terápia mozgássérült, tanulási zavarokkal és részképesség-problémákkal küszködő, magatartászavaros, autista, vak és siket gyermekek részére.– Egy évig úgy jártunk ide – mondja Bogi édesanyja –, hogy a lányom Gabi néni ölében ült a lovon. Jó darabig így végezték a gyakorlatokat, az idén szeptembertől viszont már egyedül is tud ülni.Az édesanya elmondja, hogy hála a gyógytornának, az úszásnak és a lovas terápiának, már nincs szükség az ilyen betegségeknél szokásos műtétek egyikére sem. Bogi időközben elfárad, a ló hátához simul, és némi segédlettel megsimogatja a türelmes állat nyakát. Az, hogy tartania kell magát a nyeregben, nagy fájdalmat okoz neki, ahogy a terpeszülés is. A ló testének melege és a gyakorlatok viszont kilazítják a merev izmokat, így a megpróbáltatások ellenére a foglalkozások rendre azzal a rövid mondattal zárulnak, hogy jó volt lovagolni.A közeli Székesfehérváron élő kislány nem tudja, milyen jó helyen lakik, mert Magyarországon csak néhány olyan lovarda van, ahol a szigorú nemzetközi előírásoknak megfelelő szinten folyik a lovas terápia. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) magyarországi egyesületének elnöke, dr. Edvi Péter elmondja, hogy a kilencvenes évek elején a szolgálat rengeteg terápiás lovaglással foglalkozó kezelést támogatott. Egyre több volt azonban az olyan visszajelzés, amely szerint a páciensek állapota nemhogy javult volna, de rosszabb lett, ezért felmérést készítettek a gyógylovagoltatás helyzetéről. Kiderült, hogy egy-két helyet leszámítva mindenhol szakképesítés nélkül folyik a gyógyítómunka.– Ha akkoriban volt valakinek egy rozzant gebéje, és nem tudta, mit kezdjen vele, gyorsan kiírta a kapura, hogy lovas terápia – eleveníti fel az általa tapasztalt visszásságot Edvi Péter. A tudorok lótenyésztő szakmunkások vagy alkalmasint agrármérnökök voltak, a lóhoz és nem a beteg emberhez értettek, ezért az NGYSZ 1996-ban beszüntette a kezelések támogatását, majd 1997-ben megalakította a Magyar Lovas Terápia Szövetséget (MLTSZ). A dr. Edvi elnökletével működő szövetség még abban az évben megindította a hazai szakemberképzést a Nemzetközi Terápiás Lovasszövetség szakértőinek bevonásával. Az első négyéves tanfolyam – amelynek idején a világszövetség és az Európai Unió vizsgabiztosainak részvételével folyt a képzés és a vizsgáztatás – pár hete fejeződött be.– Az országban elsőként itt szerzett az uniós követelményeknek megfelelő végzettséget két hippoterapeuta, a lovak idomítását végző tizenegy lovas szakember és a gyógyítómunkában szintén nélkülözhetetlen harminchárom segítő. – Az elnök hozzáfűzi, hogy az NGYSZ a jövőben is vállalja a továbbképzések támogatását.A mai terápiás lovaglás-lovagoltatás gyökerei a harmincas–negyvenes évekig nyúlnak vissza. Akkoriban a jól működő német magánklinikákon alkalmazták mint kedélyállapotot javító lehetőséget pszichiátriai esetek kezelésére. A módszer később egyre inkább elterjedt az idült betegségek gyógyításában. Az elmúlt évtizedekben világszerte meghonosodott gyógymódot a nemzetközi szövetség három szakterületre osztotta fel: hippoterápiára, pedagógiai-gyógypedagógiai lovaglásra és parasportra.– A hippoterápia az a lóháton végzett gyógytorna, amelynek során a sérült gyermekek vagy felnőttek az orvos, a gyógytornász és a neurológus szakorvos által meghatározott gyakorlatokat végzik – mondja Edvi. Felhívja a figyelmet, hogy néha az is jelentős eredménynek számít, ha sikerül a beteg állapotát szinten tartani vagy a káros folyamatokat lassítani. Az eredményes munka érdekében a szakemberek csak a képzettségüknek megfelelő területen dolgozhatnak, ezért a terápiás lovaglást minden esetben a hozzáértők legalább háromfős csapata felügyeli. A csoportmunkának viszont megvan az ára: egy-egy foglalkozásért 1000–5000 forintot kell fizetniük az egyéb gyógykezelésekre amúgy is sokat költő szülőknek.– Németországban a gyógylovaglást az orvos receptre is felírhatja, és a biztosító ki is fizeti, míg nálunk a páciens maga finanszírozza a kezeléseket – jegyzi meg az elnök. Nagy előrelépésnek számít, hogy az Oktatásügyi Minisztérium elismerte a képzést, ám Edvi szerint az még nagyobb eredmény, hogy az Országos Rehabilitációs Intézet is foglalkozni kezdett a módszerrel. A terápiás lovaglás hivatalos támogatására a kellő számú terapeuta hiánya miatt is várni kell még, támogatók azonban már most is akadnak. A legjobbnak a Kapaszkodó Alapítvány által is alkalmazott módszer tűnik, hiszen ott kihasználják az istállót, lovak bértartásával is foglalkoznak, hogy az így befolyó összeget a terápiás lovagoltatás támogatására fordíthassák. Nem véletlen, hogy a Pákozd melletti lovardában a rászorulóknak – heti egy alkalommal számolva – havonta 1500 forintot kell fizetniük, míg az egészségesektől egyórányi nyargalásért 1500–2500 forintot kérnek.A lovaglás gyógyító célú felhasználásának lehetőségeiről Magyarországon az orvosok is keveset tudnak. Akadnak kétkedők, akik a módszert úri huncutságnak tekintik. Ők nem tudják, hogy a lovon ülő ember teste olyan bonyolult mozgásra kényszerül, ami egy szőnyegen végzett gyakorlatsorral csak fázisonként ismételhető meg. A gyógytornász segítségével dolgozó Bozori Gabriella szerint ilyen gyors és ennyiféle impulzust semmi más mozgás nem tud adni. A lovaglás közben fokozottan működik a figyelem, tehát az összes érzékszerv is.– Ennek nagy a jelentősége, mert az értelmi fogyatékos gyermekek észlelése, érzékelése, figyelme, emlékezete, gondolkodása, akarati cselekvése és érzelmi élete is sérült – teszi hozzá, miközben egyik páciense ellentétes irányú karkörzéseket végez, a menetiránynak háttal ülve a lovon. – A fogyatékos gyermekek egész életükben a másodrendűség érzését élik át, mert számtalan dologban segítségre szorulnak, itt viszont többen eljutottak oda, hogy egyedül irányítják a karámban sétáló lovat. – Állítását igazolja, hogy lovon ülve a legtöbb gyermek kevésbé tűnik sérültnek, mint gyalog.A kommunikációs problémákkal küszködő autista gyerekek gyakran még a szemkontaktust sem veszik fel a feléjük fordulóval. Általában mindentől nagyon félnek, ezért a lovardába érkezésük után sokszor sikolyok törik meg a csendet.– Van, akinek eleinte feladatot sem tudok mutatni, mert nem néz rám, ha pedig szóban mondom el, nem figyel, nem reagál. Azzal a kisfiúval három év alatt mégis odáig jutottunk, hogy egyedül lovagol – mutat a gyógypedagógusnő egy szótlan lovasra, aki legfeljebb a lovához beszél.– Az autistákkal dolgozva ezt használjuk ki mi is – mondja a gyógypedagógusnő –, hisz nekik elsősorban az emberekhez fűződő kapcsolatukkal vannak gondjaik. A ló és a gyermek között szinte azonnal megvalósul egyfajta metakommunikáció, ami a későbbiekben odáig vezet, hogy a kisgyerekek lassan velünk is szóba állnak. A lovakat ismerők számára nem újdonság, hogy a közös munkából a négylábú „terapeuták” is kiveszik a részüket, még az egyensúlyát vesztő gyermeknek is segítenek, úgy, hogy a dőlés irányába lépnek. Ezt viszont egy egészséges ember kedvéért soha nem tennék meg.