Kis sporttolvajszótár

Évtizedek óta alakítja, színesíti a sportnyelv a társalgás nyelvezetét, a köznapi szóhasználatot, nem beszélve a sportzsargon hangulatteremtő hatásáról, amely kezdi szétfeszíteni szűk kereteit, egyre jobban beleivódik a társadalom egyéb szféráiba. A nyelvtudós Bárczi Géza említi egy helyütt: „A köznyelv derűre-borúra kölcsönöz színeket az argóból, hogy színtelenségén segítsen.”Argó vagy zsargon. A korábbi elnevezések közül: alvilági zsargon, angyalföldi szleng, apacsnyelv, bohémnyelv, pesti argó, pesti volapük, éjszakai duma, link hadova, jasszargó, pesti vadnyelv, vagánynyelv stb., összefoglaló nevén pedig: fattyúnyelv.A budapesti fattyúnyelv német, cigány, jiddis elemekből, továbbá a különböző foglalkozások nyelvéből, a sportban, a katonaságnál stb. kialakult titkos tolvajnyelvek szavaiból tevődött össze, majd az 1900-as évek elejétől fokozatosan megmagyarosodott, és ezután már ne csak a tolvajok nyelve volt, hanem a divatot kereső fiataloké, a pesti jasszoké, gyakran az íróké és újságíróké, akik nyegle vagy játékos elemekkel gazdagították nyelvünk e mellékhajtását, amely végül is hatalmas fattyúnyelvvé terebélyesedett.Hihetetlenül gyors volt a fattyúnyelv magyarosodása, s a főváros szinte minden rétege a hatása alá került. Főleg a fiatalok művelték és művelik a mai napig. Természetesen a fattyúnyelv születése óta folyik ellene a harc. Akadnak nyelvészek, nyelvművelők, akik tagadják káros voltát, sőt kifejezetten hasznosnak mondják, mások azonban teljes megvetéssel nyilatkoznak e vadhajtásról.A sportargó vagy sportszleng egészen sajátos helyet foglal el a fattyúnyelvek között; nem szükségszerű, és nem tölt be semmilyen funkciót, hanem egyszerűen – majdhogynem sportágak szerint – kitermelődik az évtizedek során, mindig kötődve a társadalmi viszonyokhoz. Ez azt jelenti, hogy egy része elhalt vagy átalakult, más része pedig a mai kor terméke. De a legfontosabb: lényegre törő, rendkívül kifejező, hangulatos szóhasználatról, kifejezésekről van szó egy szűkebb réteg körében, amely – mint írtuk – egyre jobban utat talál a nagyközönséghez is.A sportargóról jut eszünkbe egy anekdota.Egykori kiváló labdarúgónk, Lázár Gyula – idősebbeknek csak „Tanár úr” – olvasott, jó szellemi képességekkel megáldott játékos volt, ellentétben a labdarúgó-szövetség egyik akkori elnökségi tagjával. 1938-ban a svájciakkal játszottunk. Lázár a szóban forgó úrral fogadást kötött, hogy mi lesz a mérkőzés végeredménye. Lázár azt javasolta, írják le, miben fogadtak.„Mi szükség erre? – kérdezte az elnökségi tag. „Verba volant, scripta manent” – felelte Lázár. „Ezt a tolvajnyelvet nem értem” – hangzott a tisztségviselő válasza.S ha már foci, lássunk néhány tolvajszót vagy -kifejezést a nagy játék birodalmából!Bőrös = minden cselek legszégyenletesebbike. Legalábbis a szenvedő fél szemszögéből, amikor a tehetetlen futballistának átpöccintik a labdát a lába között. Tehát „felveszi a bőröst”. A szó eredetének megfejtése igen egyszerű. Hajdanában, de még ma is olykor kötény, pontosabban suszterkötény névre hallgatott e nevezetes trükk. Ezt kellett volna ugyanis felkötnie a védőnek, hogy elkerülje a lába közti gurigázást. S hogy miből készült a suszterkötény? Jobb helyeken bőrből. Innen csak egy ugrás – a bőrös.Bekukorékolni = a hibát hibára halmozó, teljesen megzavarodott kapusra mondják a finom lelkű társak: bekukorékolt szegény! A kegyetlenebbek ekképpen rombolják a megviselt kapuvédő lelkivilágát: ha már nem tudod megfogni a labdát, legalább utólag jelezd, hogy észrevetted a gólt! Mondjuk kukorékolj be a kapuba... Ide kívánkozik egy szurkolói rigmus: „Olcsóbb lett a kakas, kikapott a Vasas.”A kígyótérről lőtte = azaz nagyon messziről. (Jégkorongban is használatos kifejezés.) „Valamikor labdatéren...” (Ady) Ahol van kígyótér is...Papedligól = a leim és a link, valamint az éléskamrából előbányászott mazsola, nokedli, szalámi első számú jogutódja – potyagól értelemben. Tehát a védelmi szarvashibából esett gólt mondják papedlinak. Az idősebbek talán még emlékeznek a lepkére és a leventególra.Lepkézés = a jégkorongban a lepkézés – ellentétben a futballal – jót jelent. Ha a labdarúgókapusra azt mondjuk, lepkézett, azt értjük rajta: a „lepkét” fogta meg a labda helyett. A „lepkés kesztyűvel” viszont dicséretes.Snúrozás = tilos felszabadítás a jégkorongban. Azt kiabálják a védekező csapat játékosai, ha nagy a nyomás: „Snúr! Snúr!”Kifli = oldalirányú pörgetés az asztaliteniszben, amelynek névadója állítólag többszörös világbajnokunk, Jónyer István.Ussz! = megnyert poén utáni csatakiáltás. A japánoktól ered.Kicsúszott alóla a sámli = a süllyedő kapusra mondják vízilabdában. Erről jut eszünkbe ismét egy rigmus. A tallósi szurkolók így csúfolták egykoron a vezekényieket: „Dunábo’ úszik egy samli, / Vezekény rá akart ányi. / A samli kicsúszott, / Vezekény elúszott.”Dagad a kezében a labda = (vízilabdában) azaz kiesik a kezéből a labda.Jól áll a lábán = arra a játékosra mondják, akinek jó a lábtempója.Cimbalomszög = oldalról, éles szögből lőtt gól.Brodszeidolni = megcsúsztatni a salakon a motor fenekét.Megerdőzte = (vívásban:) kicselezte. „Á tempo, cselezni nem célszerű” – írta Lovag Arlow Gusztáv A kardvívás című, 1902-ben megjelent könyvében.Hányja magára a parádot = mindent kivéd. „Nem nagyon hányják egymást” – mondja a szólás, azaz nem sok van belőlük. Hát, szó, ami szó, azokból a magyar vívókból is kevés van, akik jól védenek...Liftezik = mármint kardvívásban az a versenyző, aki elsősorban a fejét védi a kardjával, miközben le-föl jár a keze.Jól kimanikűrözte = azaz kézvágásokkal ez ellenfelet.Jatyvágás, jatycsel = kézvágás, kézcsel.Földobja a kezét = ökölvívásban föladja a meccset.Ütőgép = arra mondják, akit szinte felhúztak a szorítóban, és állandóan csépeli az ellenfelét.Csúnyán leborította = kiütötte.Bálkányár = a balhorog salgótarjáni változata.Remegő hajnal = teniszben a majré.Töri a labdát = lehetetlen, hülye labdára mondják, nem pedig szabályos ütésre. A nézőtéren ilyenkor hallani vélik: „Tö-rő-csik!”Fakezű = abszolút nincs érzés a kezében.Sutty = ez a vezényszó köznapi nyelven annyit tesz a futballpályán, hogy lődd rá, barátom, lőj kapura. Játékosaink talán angol kollégáiktól orozták a szót. A britek ugyanis így biztatják lövésre egymást: shoot (ejtsd: sút). Innen már szinte integet felénk a cseppnyi alaktorzulással létrejött „sutty”.Hát, itt a vége, sutty el véle!