Az M3-as Füzesabony ésPolgár között épülő szakaszán a hídépítési feladatok elvégzésére a kivitelezéssel megbízott Vegyépszer Rt. a Ganz Acélszerkezet Rt.-vel hozott létre konzorciumot. Ezzel – alvállalkozók közreműködésével – a polgári és a szekszárdi híd kétmilliárdos beruházása valósul meg. Szántó János, a Ganz Acélszerkezet Rt. vezérigazgatója az utóbbi tíz évben történt kisebb megszakításokkal 1972. óta dolgozik a Ganznál, s kötődése miatt sajnálja, hogy a privatizáció során a hazai gépipar elveszítette magyar arculatát.A Ganz-Mávagot a kilencvenes években szanálták, s a nagyvállalatból több különböző, elsősorban állami kézben lévő céget alapítottak, de azok a további átalakulásokkor részben magán, állami vagy vegyes tulajdonba kerültek. A Ganz Acélszerkezet tulajdonosa előbb az ÁPV Rt., később Magyar Fejlesztési Bank lett, amelytől egy magánszemélyekből létrejött, tisztán magyar részvénytársaság vásárolta meg 1997. végén, s a következő év eleje óta új menedzsmenttel működik.– A cég megtartotta addigi profilját, ugyanakkor bizonyos piacok felélesztésével, új lehetőségek megteremtésével, és a magyar gazdasági élet kívánalmainak megfelelő marketingstratégia meghatározásával a gyárat stabil alapokra helyeztük – beszél a vezérigazgató a nagy múltú cég jelenéről. – Ennek eredményeképpen a hidak és nehézacél-szerkezetek, a daruk és emelőberendezések, a vasúti járműgyártáshoz kapcsolódó vasúti forgóházkeret-gyártás, valamint a főleg német piacokra – állandó megrendelőinknek – szánt minőségi acélszerkezetek termékcsaládjainak gyártása tartozik a cég fő tevékenységéhez. Ez a fennmaradáshoz szükséges több lábon állás jelenti a biztos megélhetést, a stabil üzleti hátteret a cég számára. Előtérbe az exportra gyártott termékeinket állítottuk, mivel úgy láttuk, hogy a hazai hídépítésben a Ganz Acélszerkezet Rt.-re hagyományosan háruló nagyberuházások a közeljövőben nem lesznek. Üzletpolitikánk sikeresnek bizonyult, hiszen a nagy német multicégekkel többmilliárdos forgalmat bonylítunk le, és két év alatt megdupláztuk bevételünket.Ez a növekvény azonban már más tőkeszerkezetet kíván: több likvid forrásra lenne szükségünk azért, hogy a versenytárgyalásokon elnyerhető munkák előfinanszírozáshoz, a pénzügyi garanciavállalásához, és a termelés biztosításához ne kényszerüljünk hitelfelvételre – folytatja Szántó János. – Legnagyobb örömünkre megszülettek a magyar autópálya-építéshez kapcsolódó hídépítési beruházási programok, s a felkérés a szekszárdi és a polgári hidak kivitelezési munkáira megtisztelő számunkra. Ezek mellett az igazi desszert az Esztergom–Komárom közötti, jövő szeptemberre elkészülő híd, amelynek az építését senki másnak nem engedhettünk át, hiszen a szívünkhöz igazán közel áll: először a Ganz által 1894-ben épült híd ezen a helyen volt, s azóta háromszor lerombolták. A mi gyárunk kétszer építette újjá, és ötvenöt év után ismét itt a lehetőség, amelyet semmiképpen nem szalaszthattunk el. De leányvállalatainkkal részt veszünk a dunaföldvári híd felújításában is. A Ganz Acélszerkezet Rt. ma 8-9 milliárdos forgalmat bonyolít le, s ez jövőre 10-15 milliárd forint között lesz. Számunka a polgári és a szekszárdi beruházás voltaképpen rutinfeladat, jóllehet igyekszünk nem mindennapi megoldásokat keresni. A magyar mérnökök a hídtervezésben a világ élvonalához tartoznak. Ezúttal is két szemet gyönyörködtető látványt nyújtó hídat terveztek. Idén egy másik konzorciumban Tiszaugon építünk hidat, és mi szeretnénk újjáépíteni Jugoszláviában a szintén lerombolt Novi Sad-i Duna-hidat. Persze a cégünk a hídépítés mellett egyéb kihívásoknak is igyekszik megfelelni.A kormány tíz évre szóló autópálya-építési és közúthálózat-fejlesztési terve, s ezen belül az M3-as már megkezdett, új szakaszának megépítésítése természetesen óriási lehetőség az ezzel a munkával megbízott cégeknek. Nyilván sok más beruházó úgy érzi, hogy a kormány döntése sérti az érdekeiket, de a kivitelezésre konzorciumot alkotó cégek törekednek arra, hogy megőrizzék a korábbi jó kapcsolatokat, s a piacon működő „játszótársak” ne váljanak ellenséggé. Ennek a hosszú távra szóló programnak a végrehajtása során óhatatlanul megindul a piac bizonyos területeinek az újrafelosztása, s mi tekintettel leszünk a versenytársainkra, sőt szeretnénk őket foglalkoztatni.– Messzemenően egyetértek a privatizációval és a tőkebevonással, hiszen az országnak érdeke fűződött ehhez, de azt fájlalom, hogy akkoriban nem akadt kormány, amelyik a hazai gépipar magyar arculatának megőrzésére tett volna lépéseket – vélekedik a gépészmérnökből lett cégvezető. – Talán kiszámolta már valaki, mi történne, ha ne adj’ isten a Magyarországon befektető multicégek valamilyen számukra kedvezőtlen folyamat hatására úgy döntenének, hogy kivonulnak innen. Mi maradna? Az adóbefizetések mellett a tőke munkaerő-megtartó képességét is elveszítenénk, a hazai iparnak pedig nem maradna arculata. Tiszteletre méltó, hogy most vannak kísérletek a magyar vállalkozások megsegítésére, s mi ennek kedvezményezettjei vagyunk, ám ezt sem leértékelni, sem túlértékelni nem szabad.Egyelőre nem gondolkodunk hosszabb távlatokban, mint amelyre a jelenlegi megbízás szól, hiszen bármennyire régi és jó referenciákkal rendelkező, kipróbált, erős cégekről van szó, így együtt, ilyen jellegű munkát egyikünk sem végzett – vallja be. – Ezért úgy látom, a döntéshozók és a beruházók egyaránt kíváncsiak arra, hogy ezek a konzorciumok hogyan, milyen minőségben végzik el a rájuk bízott munkát. Vagyis a további feladatokhoz nekünk előbb mindenképpen bizonyítanunk kell.
Miklos Szantho: Hungary Aims to Maintain Good Relations With All Great Powers
