Vagyonkinyilatkoztatás

Olykor megnyugvással tölt el, hogy nem vittem túl sokra ebben az életben. Nem kell vagyonbevallást készítenem. Ugyancsak főne a fejem, ha ily cselekedetre kényszerülnék, mert halvány sejtelmem sincs, hogy mim van valójában. Egyrészt semmim sincs. Nincs lakásom, házam, nyaralóm, telkem, autóm, bankbetétem, tehetős rokonságom, amerikai szponzorom, másfelől irdatlan vagyonok részese vagyok, csak nem tudhatom, hogy kinél vannak javaim, ki kezeli őket, s mikor áll elő azzal, hogy éljek tulajdonosi kötelességeimmel.Tudom, ez így homályos, de rögvest megvilágítom. A szocializmus idején minden az enyém volt. Nem teljesen, de mindennek a tízmilliomod része. Részem volt a Ganz-Mávagból, Csepelből, Bábolnából, egyáltalán: az összes állami tulajdonú termelő egységből, de enyém volt egy arányos darabja a szolgáltatásoknak, a kereskedelemnek, a pénzintézeteknek, a kulturális intézményeknek, még néhány templomnak, imaháznak és zsinagógának is. Jó gazda szeme hizlalja a jószágot – tartja a népi bölcsesség, de én sajnos nem okultam belőle. Nem élt bennem az egészséges tulajdonosi szemlélet.Soha nem utaztam le például Dunaújvárosba, a vasműbe, s nem kértem számon a vezérigazgatótól a termelési eredményeket, a nyereség alakulását, nem csaptam az asztalra, ha nem megfelelően mentek a dolgok. Így fordulhatott elő, hogy egy szép napon arra ébredtem, rendszerváltás van, és mindaz, ami az enyém volt, nem ér egy hajítófát sem, ami meg ér valamit, ahhoz semmi közöm. Ellenben beszéltek valami 20 milliárd dolláros adósságról, amelyből nekem kell kifizetnem a rám jutó részt (kétezer dollárt). Bár azt a pénzt én nem kértem, soha nem láttam, törlesztem becsülettel, sőt tízévenként kifizetem újra meg újra. S azóta mindenféle ilyen látens vagyonom van. Kiderült, hogy tulajdonosa voltam a Postabanknak, no, nem az egésznek, hanem csak annak a 150 milliárdnak, amelyet a szakemberek eltapsoltak. Ugyanígy az én tulajdonrészem minden, ami becsődöl, tönkremegy, működésképtelenné válik, felszívódik, ellopatik. Résztulajdonom, hiszen a keletkező károkért nekem is felelősséget kell vállalnom, valamilyen módon velem is megfizettetik. Így enyém volt a CW Bank 80 milliárdja, valamennyi pénzintézet, többször is, amenynyivel konszolidálták, az én saram a tb-alapok hiánya, az áram-, a gáz-, a vízszolgáltatók elmaradt haszna, a multik adókedvezménye, az országból kisíbolt minden forint. Persze ezekből is csak tízmilliomod rész esik rám, de összességükben kitesznek egy zöldövezeti házacskát, úszómedencével és konditeremmel együtt. Már-már rettegek, mert nem tudhatom, mikor fogok megint gyarapodni egy lenullázott pénzintézet résztulajdonosaként.Valahogy így nézne ki az én vagyonbevallásom, meg néhány millió honfitársamé is, akik oly szerencsében részesültünk, hogy kitöltésétől megkíméltek minket. Ennek ellenére teljesen nyilvános az egész, még feltételeket sem szabok, hogy ez vagy az mondjon le. Inkább én mondanék le az ilyen vagyonokról.