A Farkas, a Vaddisznó és a Sas

Ütemesen végzik feladataikat a Marian Zdrzalkárólelnevezett krakkói 16. légideszant zászlóalj katonái.Az „éles” ugrások előtt az egyensúly megtartásátgyakorolják. Mások sima falra másznak,AN–24-esekből ugranak ki, egyelőre csak a földön.A fegyelem irigylésre méltó.Normális ember nem ugrik ki a repülőből! – mosolyog a fiatal zászlóaljparancsnok, Andrzej Knap alezredes, aki már a négyszázadik ugrásán is túl van. – Ejtőernyős csakis önkéntes alapon lehet valakiből. Aki viszont ide kerül, azzal fegyelmi gond már nincs. Nem is lehet, hiszen az egyévi szolgálati idő alatt elvégzett átlagosan tizenkét ugrás nemcsak komoly felkészülést, de fegyelmet is igényel.Nem csoda hát, ha az első szembe jövő sorkatona a jó ellátásról, kielégítő körülményekről beszél. Havonta egy-két alkalommal mehet ki a laktanyából, a zsoldja pedig száz zloty, azaz majdnem hétezer forint. Úgy tűnik, őt nem bosszantja, hogy a sorkötelesek jelentős részével ellentétben nem úszta meg a katonaságot. Mintha a szolgálati idő tizenkét hónapja még jól is jönne neki, mivel odébb tolódnak a nagy problémák.– Itt tanultam még egy szakmát, hiszen sofőr vagyok, így talán munkát is találok a leszerelés után – vágja ki őszintén. Az azonban még így sem fordul meg a fejében, hogy továbbszolgáló lesz. Pedig ennél az egységnél egy tiszthelyettes sofőrként bruttó 1500 zlotyt (egy zloty 68 forint) is megkeres, ami lengyel viszonylatban nem számít rossz fizetésnek.Miközben továbbsétálunk, Knap alezredes önmagáról mesél. Tizenöt éve végzett Wroclawban, de volt amerikai kiképzésen is, ahol élete legkisebb magasságából, 350 méterről ugrott. Békefenntartó feladatot is végrehajtott, legutóbb Horvátországban.A lengyel hadsereg egyébként hagyományosan aktívan vesz részt a nemzetközi békefenntartásban, s ezekbe az egységekbe a katonákat a krakkóihoz hasonló elitalakulatokból válogatják. Mint mondják, ez jó iskolának számít, a vegyes egységek – a dán–német–lengyel, a litván–lengyel és az ukrán–lengyel – ráadásul szimbolikus hidakat jelentenek nemcsak az észak-atlanti szövetség, hanem a szomszédok felé is. A békemissziók egyébként jelentős anyagi terhet jelentenek a tárcának, hiszen a központi költségvetés csak egy évig állja a költségeket, utána már a honvédelmi minisztérium büdzséjét terhelik. Ez pedig nem kis öszszeg, hiszen a jelenleg Koszovóban maradt ötszáz fős egység fenntartása katonánként havi kétezer dollárt tesz ki.A felszerelés sem átlagos. A fegyverzet ugyan nagyon ismerős még a Varsói Szerződés idejéből – errefelé is nyomasztó gond a régi, többnyire elavult szovjet haditechnika cseréje –, a jól felszerelt orvosi sátor azonban már a kényesebb NATO-ízlést is kielégíti.– A változás a fegyvezetnél jobban érzékelhető a gondolkodásban – mondja Maciej Kozinski százados. – A tervezésben például nagyobb a céltudatosság, több az ésszerűség, mint régen. A felettesek ma nem csodákat várnak el, s az is kevésbé jelent problémát, hogy nincs eszköz a feladat végrehajtásához.A 16. légideszant zászlóalj elitalakulat. Ez már abból is látszik, hogy ezt az egységet nem érinti a lengyel hadseregben általános létszámcsökkentés, s nem faragták le a zászlóalj költségvetését sem. A lengyel hadsereg a magyarhoz hasonlóan az átalakítás gondjaival küszködik. A védelmi minisztérium hatéves tervében, a NATO-szabványokhoz való alkalmazkodás jegyében, nagyarányú létszámcsökkentést tervez a fegyveres erőknél. A tárca ettől a lépéstől azt reméli, hogy költségvetésének nagyobb hányadával gazdálkodhat szabadon, vagyis több pénzt fordíthat a kiképzésre és korszerűsítésre. Míg ma egy lengyel katonára mintegy tizennégy ezer dollárt fordítanak, addig Spanyolországban fejenként 39, Portugáliában 48, Németországban közel 100, Nagy-Britanniában pedig 176 ezer dollár jut. Ahhoz, hogy ezt a számot 40-50 ezer dollárra fel lehessen vinni, a hadsereg 60-70 százalékát el kellene bocsátani. Ha a tervezett 150 ezresre csökkentik a létszámot, akkor az egy főre jutó összeg 23 ezer dollárra nő. A terv szerint a mostani 197 ezerről 2003-ig 150 ezerre kívánják csökkenteni a hadsereg létszámát, amelynek hatvan százaléka hivatásos lenne.– A haderőreform célja, hogy a hadsereg alkalmazkodjon a NATO követelményeihez, s teljesítse vállalt feladatait – határozta meg a fő irányt Franciszek Gagor, a vezérkar tábornoka. – A hangsúly a mobilitáson és a hatékonyságon van. Képesnek kell lenni a határokon kívüli hosszabb tartózkodásra, és a mai kötelezettségek mellé jönnek majd az újabb kívánságok az EU részéről.Fontosnak nevezi Gagor tábornok a civil kontroll további erősítését is. Mint mondja, nincs választóvonal az egyenruhások és a civilek között. A védelmi tervezésben az utóbbiak szerepe nagyobb. A fejlődés irányát, a célokat a külügyminisztérium határozza meg, az eszközökhöz a fedezetet a pénzügyminisztérium biztosítja, s szoros az együttműködés – főként válsághelyzetben – az egészségüggyel és a környezetvédelemmel is.Gondot okoz Lengyelországban is a hadsereg szerkezete és a nyelvtudás. A 80 ezer hivatásosból a tisztek száma 36 ezer. A lengyel hadseregben több ezredes szolgál, mint a franciában, britben és németben együttvéve. A tiszti létszám egyelőre nem nagyon apad, hiszen míg az utóbbi két évben tizenháromezren távoztak, az iskolákban évente kilencezren végeznek. Eközben éppen azok nem jönnek a hadseregbe, akikre a legnagyobb szükség lenne: az informatikusokat, mérnököket, közgazdászokat felszippantja a munkaerőpiac.– A reform gyorsítása elsősorban pénz kérdése – mondja Zbigniew Janas, a Szabadság Unió parlamenti képviselője, a szejm védelmi bizottságának tagja. – A korábbi 400 ezres létszámról már elmozdultunk, de ez még kevés. A személyi költségeket csökkenteni kell, hiszen a szerkezet megeszi a modernizációra szánt pénzt – teszi hozzá, utalva arra, hogy nőnie kell a beruházási százaléknak. – A gyorsreagálású hadtesteket ugyanis más egységek rovására szerelik fel.A másik két új keleti NATO-taghoz hasonlóan 1995-től Lengyelország is folyamatosan növeli védelmi kiadásait, az atlanti szövetség azonban ennél is többet vár. Nem véletlenül, hiszen az egy lakosra jutó védelmi kiadások összege Magyarországon 72, Csehországban 106, Lengyelországban pedig 80 dollár, míg a NATO-átlag 293 dollár. Az utóbbi években Varsó már a GDP több mint két százalékát fordította a hadseregre, jövőre azonban hosszú idő után ismét e határ alá, 1,95 százalékra csökkenhet az arány. A védelmi bizottság tagja ennek ellenére bizakodik.– A költségvetés elfogadása előtt mindig ez a helyzet, hiszen minden tárca a saját céljait igyekszik előtérbe helyezni, ám megnyugtatnék mindenkit, hogy most is két százalék fölött lesz az arány – mosolyog Janas, és hozzáteszi, hogy a honvédelmi kiadások nem egyenlők a védelmi minisztérium költségvetésével, ilyen jellegű kiadások jelentkeznek más minisztériumoknál is.A külügyminisztérium szakértője, Cyryl Kozaczewski mindehhez azt fűzi hozzá, hogy összértékükben így is növekednek a honvédelmi kiadások.A legnagyobb gond a repülőkkel lesz Lengyelországban is. A védelmi miniszter közelmúltbeli washingtoni látogatása után az Air Forces Monthly folyóirat arról írt, hogy Varsó elkötelezte magát egy századnyi használt F–16-os lízingelése mellett, lengyel vélemények szerint azonban ezt még korai lenne kijelenteni. A Lockheed Martin tavaly valóban tett ajánlatot a lízing lehetőségérére. Ennek költségét az Egyesült Államok kormánya vállalná, ám mint a parlament védelmi bizottságának tagja, Zbigniew Janas megjegyzi, hogy a kormánynak a kiegészítő költségekre sincs pénze.– Jelenleg még nem sürgős a beszerzés – mondja a képviselő –, két-három évig biztonságban repülnek a MIG–29-esek, valamint a SZU–22-esek.Janas véleménye szerint a huszonkét MIG–29-es és a nyolcvan SZU–22-es kis ráfordítással működtethető lenne, nagyobb gond viszont, hogy a pilóták legfeljebb feleannyit tudnak repülni, mint a NATO átlaga. Az összköltségvetésnek csak 24 százaléka jut a légierőre, a legtöbbet, 51 százalékot a szárazföldi egységek emésztenek fel. Kilenc százalék jut a haditengerészetre, amelynek központi bázisa Gdynia.A flotta egyik új büszkesége az Egyesült Államoktól kapott nagy értékű Oliver Hazard Perry osztályú fregatt, a General K. Pulaski. Az ide látogató újságíróknak azonban a legnagyobb élményt a Wilk (Farkas) névre elkeresztelt, Foxtrot osztályú tengeralattjáró megtekintése jelentette. Hasonló típusú párjával, a Vaddisznóval és a Kilo osztályú Sassal hosszúra nyúlt szolgálati idejük ellenére még mindig a flotta kincsei közé tartoznak. A közel száz méter hosszú, dízelmotoros tengeralattjáró parancsnoka, Jaroslaw Milowski tizenhárom éve merül alá a tengerbe, így már fiatalon nyugdíjba vonulhatna. A katonák élete a mélyben néhány négyzetméternyi helyre korlátozódik, hiszen a szakaszok között a hajó egyensúlya miatt sem szabad mászkálni. Még a mosdóba is csak engedéllyel mehetnek a tengerészek. A szűk belső tér meglehetősen nyomasztóan hat a civil látogatóra, ezért aligha nehezményezi, hogy a lengyel flottában még a NATO rendelkezésére bocsátott egységek is „csak” 70-120 napot tölthetnek kint a tengeren. Neki ugyanis alighanem egy is sok volna.