Van, ami a hőségnél is több szívmegállást okoz

A szélsőséges hőmérsékletek, különösen a tartós hideg mérhetően növelik a kórházon kívüli szívmegállások kockázatát – derül ki egy friss magyar elemzésből. A Semmelweis Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), a Pannon Egyetem és az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) közös kutatása szerint a hőség gyorsan és rövid ideig hat, a tartós hideg viszont több szívmegállást okoz, hosszabb idő alatt.

illusztráció Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Öt évre visszamenőleg több mint 116 ezer szívmegállásos esetet vetettek össze a meteorológiai adatokkal a kutatók, és az eredményeket a Resuscitation Plus című folyóiratban publikálták. Megállapították, hogy a hőmérséklet és a hirtelen szívmegállás közötti kapcsolat „U alakú”: a legalacsonyabb kockázatot 19 fok körüli hőmérsékleten mérték, az ettől való eltérés mindkét irányban növelte az esetek számát.

A legnagyobb kockázatnövekedés a legalább három napig tartó hideg időszakokhoz kötődött, de a tartós, 27 fok feletti hőhullámok is szignifikáns emelkedést mutattak.

A kutatók fontos különbséget mutattak ki a meleg és a hideg hatásmechanizmusa között. A hőség jellemzően a harmadik napon tetőzik és egy hét után lecseng. A –9 fok alatti, és legalább két napig fennálló tartós hideg ezzel szemben késleltetett, általában három nap után jelentkező és hosszabb távú terhelést jelent, amely akár két héttel a hideg időszak után is növelheti a kockázatot.

A közleményben idézték Szilágyi Brigittát, a Corvinus Egyetem docensét, a tanulmány egyik szerzőjét, aki szerint kimutatták, hogy a –10 fok alatti napok olyan többletkockázatot hordoznak, amely rugalmasabb riasztási rendszerek kidolgozását teszi szükségessé. Hozzátette: korábbi eredményeik is igazolták, hogy a tartósan hűvös napok a hőséghullámokhoz hasonlóan növelik a kórházon kívüli szívmegállás veszélyét.

Az elemzés szerint a háttérben eltérő élettani folyamatok állnak. A hőség kiszáradást és szívritmuszavarokat válthat ki, míg a hideg érösszehúzódást, vérnyomás-emelkedést és fokozott trombóziskészséget okozhat. A páratartalom, a napsugárzás vagy az elszigetelt forró napok önmagukban nem befolyásolják az esetszámokat, és a kockázat mértéke nem tér el a nők és a férfiak között.

A kutatók szerint az eredményeknek gyakorlati következményei vannak. Hőséghullámok idején gyors reagálásra van szükség az egészségügyi ellátásban, míg hideg időszakokban hosszabb ideig fenn kell tartani a fokozott készültséget. Egyéni szinten a melegben a folyadékpótlás, a fizikai terhelés mérséklése, hidegben pedig a vérnyomás ellenőrzése a legfontosabb megelőző lépés.