Vata és fia, János – kik voltak a pogánylázadók?

Vata vezette azt a pogány lázadást, mely Szent István király halála után tört ki, 1046-ban. Vata fia, János pedig 1061-ben szított lázadást.

Vata lázadása

Szent Gellért szobra (Forrás: Magyarságkutató Intézet)

A Képes Krónika a pogánylázadásról:

„Csapatostul özönlött hozzájuk mind a magyar sokaság, és ördögi sugallattól felgyúlva, megátalkodottan követelték Andrástól és Leventétől, engedjék meg, hadd éljen az egész nép pogány módra, ölhessék le a püspököket és egyháziakat, ronthassák le az egyházakat, vethessék el a keresztény hitet, és tisztelhessenek bálványokat. Meg is engedték nekik, hogy kövessék szívük óhajtását, hogy menjenek és vesszenek el ősatyáik tévelygéseiben, különben nem harcoltak volna Andrásért és Leventéért Péter király ellen. Belus várából Vata volt a neve annak, aki először ajánlotta magát az ördögnek, leborotváltatta fejét, és pogány módra három varkocsot eresztett; sok idő múltán fia, János is atyja szertartását követte, sok varázslót, jósnőt és táltost gyűjtött maga köré, akiknek bűvölése-bájolása igen beajánlotta őt az uraknak.”

A pogány lázadók:

1. kihasználták a Szent István halála utáni zűrzavaros időket,

2. visszatértek őseik hitéhez,

3. és e felkelés számos értelmetlen emberáldozattal járt.