Vata lázadása visszatérés volt a régi rendhez. Szent István, amikor az apja, Géza által megkezdett munkát folytatta és a magyarokat keresztény hitre térítette, sokan csak színleg mutatták úgy, hogy elfordultak a pogányságtól.

Vata és lázadótársai ölték meg Gellért püspököt
István halála után sokan visszatértek a pogánysághoz, ami nem a jövő útja volt. A pogánylázadás erőszakos tettekkel járt együtt. Vata lázadásakor ölték meg a pogány felkelők Gellért püspököt is. Vata Békés megyében élt, törzsfő vagy nemzetségfő volt. De ugyancsak Vata lázadásának esett áldozatul Szolnok ispán – írta Kristó Gyula történész.
Gellértet Vata emberei arra akarták kényszeríteni, hogy tagadja meg a keresztény hitét.
Ő erre azonban nem volt hajlandó, ekkor gurították le a mai Gellért-hegyről a mélybe egy szögekkel kivert hordóban. Így halt mártírhalált Gellért püspök, aki Magyarország jobbításának szentelte életét.
Külsőségekben is pogány lett
Vata a lázadás kezdetén haját pogány módra a feje tetejéről leborotválta, oldalt pedig három csimbókba fonta, és a régi, pogány isteneknek kezdett áldozni. Amikor hazatértek Vazul száműzött fiai, András, Béla és Levente, már így fogadták őket a lázadók. A három testvér közül Levente is visszatért a pogánysághoz, ő maga azonban hamar meghalt. András színleg tett úgy, mintha ő is újra a pogányság híve lett volna, tette mindezt azért, hogy a lázadók segítségével szerezhesse meg a trónt.
1061-ben Vata fia, János, már I. Béla uralkodása alatt szított ismét lázadást, ez azonban kisebb volt, mint az apjáé.
Az ő mozgalma szintén Békésből indult el, varázslókat, táltosokat gyűjtött maga köré, de ez már nem volt olyan nagy tömegeket megmozgató lázadás, mint az apjáé. Megtorlásként I. Béla a lázadó Rásdi nevezetű jósnőjét oly sokáig tartotta a tömlöcben, hogy az kínjában saját lába ujját ette meg a Képes Krónika szerint.

Sok idővel később [Vata] fia, Janus atyja rítusát követve sok varázslót, jósnőt és táltost gyűjtött maga mellé, akiknek bűvölése-bájolása révén igen kedves volt az urak előtt. Sok jósnője közül pedig egyet, a Rasdi nevezetűt, a legkeresztényibb Béla király fogatta el, és oly sokáig tartotta börtönbe zárva, amíg saját lábát megette, és ugyanott meghalt. Megíratott a magyarok tetteiről szóló régi könyvekben, hogy a keresztényeknek teljességgel tilos volt feleséget venni Vata és Janus rokonai közül.
(Képes Krónika)
Mit tudunk a pogány hitvilágról?
Az ősmagyarok hitvilága a természeti erőket láttatta isteni alakban. Egy főistenről is tudunk, akit úgy hívtak: Hadúr. Hadúr a háromosztatú világ felső részében lakott. A világ részei voltak: az alvilág, fölötte amiben az emberek éltek, és a felső világ, amelyet például az égigérő fán keresztül lehetett megközelíteni.
A táltosok szertartásaik révén kapcsolódtak a jó és rossz szellemekhez, az istenekhez, a túlvilághoz. A pogányok szent helye különféle ligetek és forrásvidékek voltak.
Fontosnak számított az ősök tisztelete is, a hit a túlvilági életben és az, hogy a rossz szellemek például nagy hanghatással, lánccsörgéssel távoltarthatóak. A pogánylázadások vissza akarták fordítani az idő kerekét: a haladás helyett a régit választották. Ez a kísérlet több, kiváló ember halálával járt együtt.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!