1023-ban, amikor befejezte a herceg felkészítését az életre, Bakonybélbe költözött. Ott remeteként élt, imádkozott és csodák kötődtek a nevéhez, így többek között a farkas megszelídítése és a szarvasborjú megmentése.
Gellért nem változtatta a tartózkodási helyét, cellát épített magának, s abban könyveket írt. Egy napon, amikor írt, s úgy megiramlott képzelete, hogy észrevétlen álomba szenderült, odament hozzá egy szarvastehén a borjával, s mellette mindketten leheveredtek a földre. Egyszerre a hím – egy farkas elől menekülve – nagy sebbel-lobbal közébük rontott, elfutott vele, kicsinyét pedig a választott mellett hagyta. Hozzá akart bújni, és földre lökte a tintát, amellyel írt. Mikor pedig hajlékába tért, a szarvasborjú követte, ő meg kenyérrel etette, úgy, hogy az többé el nem szakadt tőle. Máskor pedig Szent Gellért egy tarisznyát vitt a házába, s azt látta, hogy ajtaja előtt egy farkas hever. Észrevette, hogy sebesült, kinyitotta hát az ajtót, és a farkas vele együtt bement. Letette a tarisznyát, a farkas pedig lába előtt a földre terült, föl sem kelt addig, míg meg nem gyógyult.
Gellértnek köszönhető az is, hogy fennmaradt; akkoriban is énekeltek már munka közben a magyarok: egy szolgálólány őrlés közben dalolt, ami jókedvre derítette és a magyarok szimfóniájának nevezte el azt az éneket, amit hallott.
Gellért éjféltájt hallotta egy malomkő surrogását, s mivel ilyesmit sohasem látott, hallott, csodálkozott, hogy mi az. Egyszer csak az az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. A püspök álmélkodva szólt Walterhez:
– Walter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?
Mindketten kacagtak azon az éneken. Mivel pedig az asszony hajtotta a malmot, és éneke mind hangosabb lett, a püspök lefeküdt, és még mindig mosolygott.
Gellértre később nehéz idők következtek. Előbb Imre herceg hunyt el vadászbalesetben 1031-ben, majd Szent István 1038-ban. 1044-ben, a Vata-féle pogánylázadáskor Gellért behívta az országba Vazul fiait, hogy rendet teremtsenek. A hercegek elé indult volna, amikor megtalálták Vata emberei. Arra akarták kényszeríteni, hogy tagadja meg a keresztény hitét. Ő erre azonban nem volt hajlandó, ekkor gurították le a mai Gellért-hegyről egy szögekkel kivert hordóban a mélybe. Így halt mártírhalált Gellért püspök, aki Magyarország jobbításának szentelte életét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!