Szent Gellért Giorgio Sagredo néven jeles velencei patríciuscsalád gyermekeként jött a világra, vélhetően 977 áprilisában. Mivel kiskorában beteges volt, szülei a lagúnák városának Szent György-monostorába adták, és megfogadták: ha meggyógyul, Isten szolgálatára neveltetik. Így aztán már egész kicsiny gyermekkorától bencés közegben tanult, s szerzetes lett (rendi névként vette föl a Gellértet). Később a bolognai egyetemet is megjárta, majd bencés közösségi elöljáró volt, előbb mint perjel, később mint apát.
Isteni hívásra – tartja a katolikus hagyomány – Itáliából szentföldi zarándoklatra indult, azonban hajótörést szenvedett a dalmát partoknál, s Magyarország, a frissen keresztény hitre tért Kárpát-medencei állam felé vette az irányt, ahol hamarosan kapcsolatba került Szent István királlyal és családjával.
Az államalapító uralkodó – akinek többször tett diplomáciai szolgálatot is – fia, Szent Imre herceg nevelését bízta rá.
A trónörökös fölcseperedése után Gellért a bakonybéli remeteségbe vonult vissza, majd pedig, miután Szent István rokona, Csanád vezér legyőzte a Dél-Alföldön, a Maros-vidéken uralkodó Ajtonyt, az ő territóriumán létrehozott csanádi egyházmegye élére állította az első magyar király. Korabeli följegyzésekből biztosan tudjuk, hogy 1030-ban szentelték püspökké.
Az első magyarországi alkotó értelmiségiek egyike volt, aki amellett, hogy főpapi székhelyén iskolát, monostort és papnevelő intézetet alapított, teológiai munkát is írt, amely teljes terjedelmében magyarul csak nemrégiben jelent meg. Az 1030-as években írta a Batthyány Ignác erdélyi püspök által először eredeti latin nyelven 1790-ben kiadott szentírástudományi művét, amely Deliberatio. Gerardi Moresanae ecclesiae episcopi supra hymnum trium puerorum (Elmélkedés. Gellért, a marosi egyház püspöke a három fiú himnuszáról) címmel maradt fönn egy középkori kéziratos kódexben a német birodalom területén. Élete és imént említett műve egyik első tudományos földolgozója és méltatója Karácsonyi János történészprofesszor, akadémikus, címzetes püspök volt a XX. század elején.
Gellért püspök jelen volt Szent István király halálakor: akkor, amikor az államalapító fölajánlotta hazánkat Szűz Máriának. Orseolo Péter király idején távol maradt a politikától, míg Aba Sámuel uralkodói tevékenységét kifejezetten bírálta. 1046-ban (a katolikus hagyomány alapján szeptember 24-én, bizonyos történeti kutatások szerint augusztus 29-én) a Vata vezette pogánylázadásnak esett áldozatul. Az azóta róla elnevezett Kelen-hegyről lökték le szekerével együtt. Túlélte azonban az esést, ezért végül a Duna-parton egy sziklán verték szét a fejét. Ez a szikla később végső nyughelye, a Boldogasszonynak szentelt csanádi bencés monostortemplom oltárköveként szolgált. Tisztelete a magyarság (főleg a mai szeged–csanádi egyházmegye hívei) körében évezredes. Tiszteletreméltó Bálint Sándor néprajzkutató és művészettörténész kutatásai szerint több településnév – Zalaszentgrót és Németszentgrót (ma az ausztriai Gerersdorf bei Güssing) – is az ő emlékét őrzi.
Juhász Gyula szonettet, Rónay György több tudományos alaposságú esszét, Szentmihályi Szabó Péter pedig regényt írt róla.
De alakját idézi, nevének latin formája nyomán, a szeged–csanádi egyházmegye fönntartásában működő Gál Ferenc Egyetem kiadója, a Gerhardus Kiadó, s fő művére emlékeztet annak tudományos folyóirata, a Deliberationes. Ünnepnapja idején immár évek óta komolyzenei, valamint kulturális és tudományos seregszemle a szegedi Szent Gellért Fesztivál.
Gellért szentéletrajzainak kéziratait európai nagyvárosokban őrzik. A XIV. században született „nagyobbik legendájában” olvashatjuk a következőket a vértanú főpásztorról és ereklyéi csodatévő erejéről. Szent Gellért mint „Isten kedveltje életében mekkora szentségben tündökölt a kegyelem sok-sok ajándéka által. Mert szűz volt, a jog doktora, a szent teológia magisztere, ötéves gyerekkora óta Szent Benedek ruháját viselte, mégis püspöki méltóságra jutott, dicsőséges vértanú lett, és a szent egyházért Magyarországon ő vállalt először vértanúhalált. Másnap aztán Pesten a Boldogságos Szűz templomában nagy sírás-rívás közt eltemették, ugyanabban a ruhában, amelyben vértanúságot szenvedett. Aki beteg a testét érintette vagy vérét a földről összeszedte, nyomban meggyógyult bármiféle betegségtől.”
Szent Gellért korának egyik élvonalbeli szelleme volt. Magyarországi munkásságával a XI. század vezető teológusai között foglal helyet. Tudósnak éppoly nagy volt, mint térítőnek
– összegezte a mártír főpásztor művelődéstörténeti jelentőségét Rónay György katolikus költő, író, műfordító, irodalomtörténész Gellért halálának kilencszázadik évfordulóján.
Borítókép forrása: Fortepan
