A kilencvenéves korelnök

”Történelmünk küzdelmei, dicsősége és vereségei: a tanítókönyvem. A kereszténységgel egyidős kultúránkból örömmel és bőségesen merítek. Szépséges nyelvünk gondolataim írásban és szóban egyedüli kifejezője; nehézségemben, gyarlóságomban, elesettségemben maradt az iránytűm a kereszténység. E nemzethez tartozom, a népből vagyok, a népben élek, és a népért dolgozom. A nácizmus börtönbe vetett, a kommunizmus elűzött, a szabadság visszahozott. Köszönöm az égieknek és minden hű honfitársamnak, hogy közéleti munkámat ott fejezhetem be, ahol elkezdtem, itthon.” Ezeket a szavakat dr. Varga László, a parlament korelnöke mondta az 1994–1998-as Országgyűlés első ülésnapján.Varga Lászlón nem látszik, hogy korelnök. Az 1981-ben New Yorkban megjelent könyve hátsó borítóján lévő színes portrét nézve kiderül: az eltelt két évtized nem hagyott mély nyomokat rajta. Szeme most is élénk, beszéde megfontolt, s arcán a barázdák sem lettek számottevően mélyebbek. Pedig december 18-án lesz kilencvenéves.A közéletbe, a politikába korán bekapcsolódott, habár azt mondja: „A politikus szót nem használom. Nem tudom, mit jelent.”Varga László belenőtt a közéletbe. Ennek színhelye a Józsefvárosi Keresztény Munkásegyesület volt, ahol technikusnak készülő bátyja vezető szerepet töltött be. Őt korán, alig húszévesen vitte el a tüdőbaj. „Számomra érthetetlen volt, hogy Géza meghalt, hogy többé nem láthatom – írta Varga László. – Pedig anyám mennyit imádkozott érte... Apám egy napon értesítést kapott, hogy a JKME ünnepély keretében emlékezik meg Gézáról – jöjjön el. Apám engem is elvitt, 14 éves voltam.” Az ünnepség végén az egyesület vezetője „odajött hozzám, és közölte, ha akarom, felvesznek... Hogyne akartam volna.” Pályafutása a keresztény reformmozgalmakban kezdődött. Mint a korszakban oly sokaknak, meghatározó élménye volt az 1935-ben megalakult KALOT, amelynek ötszázezer parasztfiú volt a tagja, népfőiskolai hálózatot épített ki, s mintegy harmincötezer vezetőt képzett. Páter Kerkai Jenőről, a „század legnagyobb szociálpolitikusáról, szociális apostoláról” a legnagyobb elismeréssel beszél.A negyvenes években drámai fordulatot vettek a történelmi, politikai események. Megalakult 1944 novemberében a Demokrata Néppárt, amelynek programja szemben állt a náci-nyilas uralommal, hiszen számos demokratikus, szociális, munkásvédő elemet tartalmazott. Mindez tökéletesen megegyezett Varga László elveivel. Vargát 1944. december 4-én a nyilasok letartóztatták, s csak barátja, „Cseh Jenő zsenialitása” mentette ki a Sopronkőhidára induló halálmenetből. Aztán „jött a megszabadulás a náciktól, de nem szabadultunk föl, mert jött egy másik uralom”.Az 1945–1948 közötti évek története ismert. Varga Lászlónak is menekülnie kellett az országból. Az Egyesült Államokba került, a Szabad Európánál volt jó állása, de 44 éves korában úgy döntött: ügyvéd lesz Amerikában is. Ügyvédi vizsgát 1957-ben tett, pályáján sikeres volt; 1989-ben pedig hazajött, politizálni kezdett, s ma majdnem ugyanott ül a parlamentben, mint 1947–1948-ban. A kérdésre, hogy 1989-ben megint új életet kezdett-e, így felel: „Itthonról soha el nem szakadtam. Kint úgy dolgoztam, mint egy amerikai, fölvettem velük a versenyt, de úgy éltem, mint egy magyar. A Szabad Magyar Jogászok Világszervezetének 36 évig voltam elnöke, munkálkodtam a politikai emigrációban, magyar színházat alapítottam, színdarabokat írtam, s figyeltem a hazai eseményeket.”Életének eddigi kilencven esztendejéből háromnegyed évszázadot töltött a közéletben. Mi volt a legfőbb vezérlő elve? „Születésemnél fogva is mindig azt vallottam, hogy az embereket belső tulajdonságaik alapján kell megítélni, megbecsülni, mert minden ember egyenlőnek és egyformán szabadnak születik.”Ami pedig a mai parlamentet illeti, így fogalmaz: „Az Országgyűlésben ne hangozzék el soha olyan vád, gyanúsítás, megállapítás, amely nincs alátámasztva, és semmiképpen se használjuk szépséges magyar nyelvünket arra, hogy embereket befeketítsünk! Amennyiben az Országgyűlés lesüllyed erre a nívóra, a további ülések során nemcsak megbecsülésünket, de az emberek bizalmát is elveszítjük.”