Az Apáczai Közalapítvány másfél éve

A határon túli magyarság megsegítésén munkálkodó társaságok számolnak be ma a sajtó nyilvánosságának az évszázad utolsó esztendejében végzett tevékenységükről. A legfiatalabb közülük az Apáczai Csere Jánosról elnevezett közalapítvány, amelynek még a létezéséről is kevesen tudnak. Pedig nem kis feladatot rótt rá a kormány: a határokon túl élő magyar diákok támogatását a drámai méreteket öltő értelmiségi elvándorlás megállításáért. Nem vádolható tehát részrehajlással a hírlapíró, ha a tekintélyes múltra visszatekintő beneficiumok helyett a „csecsemőkorát” élő Apáczai Közalapítványnak szenteli a figyelmét.Az újszülöttkor véget ért, kezdődhet a növekedés kora – mondja az Apáczai Közalapítvány igazgatója, Csete Örs, akinek a nevét 1956-os képeskönyve tette országosan ismertté. Alapító okiratuk szerint a határokon túli magyar nyelvű felsőoktatás, szakoktatás és pedagógus-továbbképzés segítése a feladatuk. Több közalapítvány és magánalapítvány is van hazánkban, amely a határokon túli magyarság támogatásával foglalkozik – folytatja –, de olyan jelentős nagyságrendű pénzösszeggel rendelkező, amelyiknek kizárólag a határokon túli magyar oktatásügy támogatása a feladata, nincs több. A kisebbségi sorban élő magyarság szakoktatását szinte kizárólag, felsőoktatását pedig második legjelentősebb patrónusként pártfogolja az Apáczai. Nevéhez illő módon. (A közrendű szabad székely családból származó Apáczai Csere János saját sorsával is, pedagógiai tárgyú írásaival is, de fő művével, a korabeli tudományos ismeretekről teljes képet adó, tudós magyar nyelven fogalmazott Magyar Encyclopaediával is azt példázza, miként kell a szülőföldön maradva közösségük szellemi felemelkedésén fáradozniok azoknak, akik európai színvonalú képzésben részesültek.)Tevékenységüket – a hazai oktatási tárca jóváhagyásával, az alapítvány tudós professzorokból és kisebbségügyi kérdésekben jártas közhivatalnokokból álló kuratóriumának a kezdeményezésére – a közeljövőben kiterjesztik a határokon túli magyar nyelvű közoktatásra is. A budapesti székhelyű Apáczai Közalapítvány támogatását élvezi például a beregszászi tanárképző főiskola (működési költségéhez az Apáczai Alapítvány járul hozzá, az ő segítségükkel vásárolta meg azt az épületet, amely felújítva a pályakezdő tanároknak szolgálhat otthonul, meg a másikat is, egy öreg szállodát a város középpontjában, amelyből kollégium lesz a diákoknak); a péterfalvi református gimnázium (ahol szakmát is kapnak a fiatalok az érettségi mellé), a komáromi Selye János láthatatlan kollégium (amely magyar tudósok felügyeletével képezi a holnap kvalifikált értelmiségét), a csitári hegyek alatti magyar falvak gyermekeinek középszintű szakoktatását biztosító, újonnan létesített tanintézet, az újvidéki egyetem hallgatói számára a református egyházzal közösen szervezett kollégium, a Nagybecskerek melletti Muzslya fiúkollégiuma (ezt meg egy Szlovéniából odarendelt szalézi szerzetes és bolgár káplánja szervezi a plébániájukhoz tartozó katolikus magyar gyermekeknek), a marosvásárhelyi tanári kollégium (harminc pályakezdőnek, hogy ne vigye el a fizetésük nagyobb részét az albérleti díj). Az „intézményesülő” segítségnyújtás mellett a másik támogatási forma a szülőföldjükön maradó, határokon túli magyar diákoknak a Magyarországról érkező ösztöndíj.Két kuratóriumi tag – Halzl József és Szabó Tibor – javaslatára hirdették meg például azt az ösztöndíjpályázatot, amely – keretösszegként – mintegy százmilló forintnyi rendszeres támogatásban részesíti az arra érdemes diákokat, egyetemi hallgatókat, főiskolásokat, valamint a középszintű szakoktatási intézmények tanulóit. A pályázati kiírásra – mondja Csete Örs – ötezerhatszázan jelentkeztek, 4200-an a felsőoktatásból, 1400-an a középiskolákból. Alapfeltétel volt a mi értékelési rendszerünk szerinti 3,5-es tanulmányi átlageredmény. A Budapesten meghatározott pontrendszer szerint, akinek a tanulmányi eredménye kitűnő, hatvan pontot kap. Húsz pontot ér a tanulmányi előmenetelt kedvezőtlenül érintő szociális helyzet, további húsz pontot a tanulmányok mellett végzett, kimagasló tudományos, művészi vagy sportteljesítmény. Temesváron az egyik fiatal, amikor szóba jött az Apáczai-ösztöndíj, így sommázta – a maga sajátos szóhasználatával – annak lényegét: A Kárpát-medencében menő lesz magyarnak lenni! Az a havi hétezer forint, amit a főiskolás, az egyetemista kap és az a háromezer, ami a középfokú oktatásban részt vevőknek jut, bizonyos vidékeken valóban krőzusi gazdagságnak számít. (Másutt nem több, mint tisztességes zsebpénz.) Az bizonyos, hogy szinte azonos azzal a normatív támogatással, ami a minálunk tanuló, határokon túli diákoknak jár. A különbség csak az, hogy aki Magyarországon jár középiskolába, egyetemre, elvész szűkebb pátriája számára. A tapasztalat szerint ugyanis tanulmányainak befejezése után a környező országokból tanulni hozzánk utazó fiatal általában nem megy vissza szülőföldjére.Az Apáczai Alapítvány ösztöndíjrendszere azzal segít a határokon túli magyar közösségeknek a leginkább, hogy lehetővé teszi az ifjúság otthon maradását, színvonalas és az ottani társadalmi, gazdasági követelményekhez illeszkedő képzését. Számításaik szerint mintegy ezerháromszáz diák részesülhet rendszeres támogatásban. A pályázóknak körülbelül az egynegyede. A tárgyilagos rangsorolás érdekében minden régióban külön ösztöndíj-albizottságot hoztak létre, ennek munkájában a tanárok és a diákok is részt vettek. Helyi szervezetek segítenek az ösztöndíjak folyósításában is, a pénzről rendelkező szerződések értelmében. A szerződés kimondja: a támogatott köteles visszafizetni a magyarországi juttatást a szülőföldjének, ha időközben áttelepül az anyaországba, hogy abból is az otthon maradók tanulmányait segítsék. (Természetesen más elbírálás alá esik az, aki rajta kívül álló okok miatt – háború, nemzetiségi diszkrimináció – kénytelen elhagyni lakóhelyét.) Neve is van már az Apáczai Alapítvány kezdeményezésének: szülőföldi ösztöndíj. A híre máris jelentős (életbelépése előtt is azt jelzi a kisebbségben, szórványban élő magyaroknak, hogy Magyarország megfontolt segítőkészséggel áll melléjük gondjaikban). Hatása is az lehet, ha előre gondoskodik az adományozó az okosan eltervezett ösztöndíj zökkenőmentes kézbesítéséről (mit ér az a juttatás, amely időnként abbamarad?), kiteljesítéséről. Például arról, hogy öt-tíz év múlva is legyenek magyar középiskolások, egyetemisták a határokon túl. Ehhez pedig a magyar óvodák és elemi iskolák megsegítése is sürgős, fontos (magyarországi) teendő. Lehetne például az Apáczai Közalapítvány feladatkörébe utalt állami megbízatás is...