Csóti György új könyvében feltárul a magyar közelmúlt számos ismeretlen fejezete

A XX. század viharos magyar történelme nem csupán évszámok és csaták sorozata, hanem emberi sorsok, váratlan találkozások és a megmaradásért vívott mindennapi küzdelmek összessége. Erről tanúskodik Csóti György legújabb, Salamon bácsi a redőnyárus – Huszadik századi magyar történetek című kötete, melyet január 21-én, szerdán mutattak be a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár budapesti székházában.

Fotó: Mirkó István

Kodolányi Gyula Kossuth-díjas költő, L. Simon László József Attila-díjas író és Szakály Sándor Széchenyi-díjas magyar történész, a Veritas főigazgatója mutatta be szerdán Csóti György, a rendszerváltó politikus, volt zágrábi magyar nagykövet legújabb kötetét. A Kairosz Kiadónál megjelent Salamon bácsi, a redőnyárus – Huszadik századi magyar történetek című könyv izgalmas időutazást ígér minden korosztálynak a magyar történelem közelmúltjába és annak rejtett szegleteibe.

Szakály Sándor, Kodolányi Gyula és Csóti György a könyv bemutatóján (Fotó: Mirkó István)

Történelem – ahogy egy szemtanú látta

Szakály Sándor a bemutatón hangsúlyozta: a Veritas egy nyitott intézmény, ahol a szakmai tisztesség és a hitelesség az irányadó, függetlenül az elmúlt évtizedek politikai jelzőitől. Kiemelte, hogy bár Csóti Györgyöt elsősorban politikusként, diplomataként és mérnökként ismeri a közvélemény, ebben a könyvben egy egészen más arcát mutatja meg. 

Talán ez az első olyan munkája, amely nem direkt politikai elemzés, mégis, az emberi sorsokon keresztül a legmélyebb politikát, a nemzet megmaradásának kérdését hordozza

– fogalmazott a főigazgató.

A szerző, Csóti György elárulta: a könyv megírásának motivációja a megélt tapasztalatok rögzítése volt a jövő nemzedékei számára. Felidézte gimnáziumi éveit, ahol a történelem volt a kedvenc tárgya, és hitvallását, miszerint a történelem apró mozaikokból áll össze.

Mindenkinek, aki szemtanúja vagy szereplője volt az eseményeknek, kötelessége leírni, mit élt át. Ha a sok kis mozaik ugyanazt mutatja, akkor az biztosan úgy volt

– mondta a szerző.

Antall József és az államférfiúi tartás

A bemutató egyik legérdekesebb része a néhai miniszterelnökhöz, Antall Józsefhez kötődő anekdoták felelevenítése volt, amelyek közül L. Simon László kiemelte a kötetben szereplő „kabátfelsegítős történetet”, amely tűpontosan világít rá az egykori miniszterelnök tartására és polgári méltóságára. De felidézte azt a jelenetet is, amikor Antall az izraeli Ariel Sharonnal tárgyalva szögezte le: ő elsősorban magyar, és a magyar érdekeket képviseli.

Fotó: Mirkó István

L. Simon hangsúlyozta, hogy a könyv segít árnyalni a rendszerváltoztatás utáni első miniszterelnök képét, megmutatva azt a szellemi fölényt és felkészültséget, amellyel Antall József nemzetközi szinten is kivívta a tiszteletet. 

Ezek a történetek azt az idealizmust és méltóságot őrzik, amely a mai, marketing-uralta politikából sokszor hiányzik

– tette hozzá a kultúrpolitikus–író.

Kultúra és diplomácia: kapuk a világra

Kodolányi Gyula a diplomata Csóti György érdemeit méltatta. Kiemelte, hogy a szerző horvátországi nagykövetként nem csupán hivatali feladatokat látott el, hanem mély emberi kapcsolatokat épített, ismerve és tisztelve a fogadó ország kultúráját. A bemutatón megható példaként említették az István, a király pólai bemutatóját, illetve a dubrovniki Szent István-ereklyék történetét, ahol a helyi lakosok szinte sajátjukként tekintettek első Árpád-házi királyunk ereklyéjére, bizonyítva a közös közép-európai sorsközösséget.

A kötetben helyet kaptak keményebb hangvételű írások is, például a szigetvári Szulejmán-szobor körüli vitáról. Csóti György ebben határozottan teszi fel a kérdést: miért állítunk szobrot annak, aki Mohácsnál lemészároltatta a magyar sereget és romlásba döntötte a középkori magyar államot? Ez a fajta nemzeti önérzet és tisztánlátás végigvonul a könyv minden lapján.

Fotó: Mirkó István

A méltóság öröksége

A beszélgetés során felidézték Illyés Gyula 1983-as temetését is, amely a Kádár-korszak egyetlen spontán tüntetésévé vált, hiszen 15 ezer embert mozgatott meg. Erről a meghatározó eseményről Csóti is ír könyvében, méghozzá olyan információkat felvillantva, amelyekről Illyés veje, a bemutatón a szerző jobbján ült Kodolányi Gyula sem tudott eddig. 

A jelenlévők a bemutatón egyetértettek abban, hogy Csóti György írásai nem csupán emlékezések, hanem erkölcsi iránytűk is, a szerző írásait pedig a számos esetben meghatározza a külhoni magyarság sorsa iránti felelősségtudat. A kötet stílusa közvetlen, emberi, mégis súlya van minden mondatnak. A Salamon bácsi a redőnyárus több mint egy memoár: egy olyan korszak lenyomata, amelyben a személyes tisztesség és a hazaszeretet még valódi tartalommal bírt. A könyv méltó tisztelgés a XX. század névtelen és neves hősei előtt, akik a legnehezebb időkben is megmaradtak magyarnak.