Kultúra és diplomácia: kapuk a világra
Kodolányi Gyula a diplomata Csóti György érdemeit méltatta. Kiemelte, hogy a szerző horvátországi nagykövetként nem csupán hivatali feladatokat látott el, hanem mély emberi kapcsolatokat épített, ismerve és tisztelve a fogadó ország kultúráját. A bemutatón megható példaként említették az István, a király pólai bemutatóját, illetve a dubrovniki Szent István-ereklyék történetét, ahol a helyi lakosok szinte sajátjukként tekintettek első Árpád-házi királyunk ereklyéjére, bizonyítva a közös közép-európai sorsközösséget.
A kötetben helyet kaptak keményebb hangvételű írások is, például a szigetvári Szulejmán-szobor körüli vitáról. Csóti György ebben határozottan teszi fel a kérdést: miért állítunk szobrot annak, aki Mohácsnál lemészároltatta a magyar sereget és romlásba döntötte a középkori magyar államot? Ez a fajta nemzeti önérzet és tisztánlátás végigvonul a könyv minden lapján.
A méltóság öröksége
A beszélgetés során felidézték Illyés Gyula 1983-as temetését is, amely a Kádár-korszak egyetlen spontán tüntetésévé vált, hiszen 15 ezer embert mozgatott meg. Erről a meghatározó eseményről Csóti is ír könyvében, méghozzá olyan információkat felvillantva, amelyekről Illyés veje, a bemutatón a szerző jobbján ült Kodolányi Gyula sem tudott eddig.
A jelenlévők a bemutatón egyetértettek abban, hogy Csóti György írásai nem csupán emlékezések, hanem erkölcsi iránytűk is, a szerző írásait pedig a számos esetben meghatározza a külhoni magyarság sorsa iránti felelősségtudat. A kötet stílusa közvetlen, emberi, mégis súlya van minden mondatnak. A Salamon bácsi a redőnyárus több mint egy memoár: egy olyan korszak lenyomata, amelyben a személyes tisztesség és a hazaszeretet még valódi tartalommal bírt. A könyv méltó tisztelgés a XX. század névtelen és neves hősei előtt, akik a legnehezebb időkben is megmaradtak magyarnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!