Esélyegyenlőség, rugalmasság

Szabó S. András olyan gondolatokat fejtett ki e hasábokon (Válaszút előtt a magyar felsőoktatás – Magyar Nemzet, 2000. november 11.), amelyek mellett – noha indíttatása egy, a minőségért aggódó professzor részéről érthető – hivatalos vélemény nélkül nem lehet elmenni. Való igaz, hogy az oktatási tárca arra törekszik, hogy egyre szélesebb tömegek előtt nyissa meg a felsőoktatás kapuit. E törekvés szerves része egy szemléletváltáson alapuló, új felsőoktatási stratégiának. Mivel az oktatásügy a nemzet felemelkedésének záloga, így a felsőoktatás tömegessé tétele sem csupán oktatáspolitikai kérdés. A tömegképzés, illetve a minőség dilemmája, az elitképzés komoly kérdés, s megfelelő elemzést igényel.Sokan a tömegesedő oktatás lefelé nivellálását emelik ki a számok mutatói alapján, holott a mennyiség növekedése nem jelenti a tehetségeloszlás változását: a Gauss-görbén a nagyobb létszám miatt több lesz a gyengék, közepesek, de a tehetségesek száma is. Ennek következtében a felsőoktatás pedagógiai kultúráján is változtatni kell, és a különböző csoportoknál differenciált struktúrákat kell működtetni. A tehetségek gondozását kiemelt feladatnak tekintjük, ezért a tárca a normatíva jelentős részét fordítja tehetséggondozásra: tudományos konferenciák szervezésére, szakkollégiumok és doktori iskolák működtetésére.Az Európai Unióba igyekvő, a fejlett világhoz felzárkózni vágyó Magyarországon nincs alternatívája a munkaerőpiac igényeit kielégítő felsőfokú tömegképzésnek. Az oktatási tárca tervei közt szerepel, hogy 2010-re a 18–23 éves korosztály mintegy ötven százaléka tanuljon tovább főiskolákon, egyetemeken. Jelenleg ez az arány 34 százalék felett van, vagyis tíz év alatt megháromszorozódott. Ne feledjük, hogy korábban a képzés kirekesztő volta miatt kerültek be kevesen a felsőoktatásba. Ez olyan elitizmus volt, amire ráépülhetett egy minőségi felsőoktatás. Kívánatos azonban, hogy a jövő értelmisége szélesebb bázisból kerüljön ki. Hiszen tehetségek nemcsak a jómódú, városi családokban születnek. Ez nem csupán méltányossági kérdés, hiszen hazánk nem engedheti meg magának egyetlen tehetség elfecsérelését sem. A nyitás társadalompolitikai kérdés is: a társadalmi mobilitás, felemelkedési lehetőség megteremtésének szükségessége is indokolja. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy a diplomások körében jóval magasabbak a keresetek, s szignifikánsan kisebb a munkanélküliség is.Hazánk kinyilvánított szándéka az uniós csatlakozás. A jövőben is alapvető érdekünk lesz, hogy a külföldi tőkét ide csábítsuk, hiszen ezzel tulajdonképpen munkahelyeket teremtünk. A tőke vonzásában az adókedvezményeknél van fontosabb tényező is: a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló, jól képzett munkaerő. Nem véletlen, hogy a világ legfejlettebb területei (például a kaliforniai Szilícium-völgy) mind olyan helyen jöttek létre, ahol magas volt az egyetemek és a már kiművelt emberfők koncentrációja. Nekünk tehát Európában nem a munkaerőnk olcsóságával, hanem annak minőségével kell kitűnnünk.A technikai fejlődés következtében az országnak sok jól képzett szakemberre van szüksége. Olyanokra, akik a modern technológiát alkalmazni, fejleszteni tudják. A technológiai fejlődés és a tudásanyag megsokszorozódása miatt ma már lehetetlen a hagyományos képzési rendszerben életre szóló s megfelelő mennyiségű tudáshoz juttatni a diákokat. Inkább a tanulás és a technológia gyors változásaihoz való rugalmas alkalmazkodás képességét és igényét kell magukkal vinniük az oktatási intézményekből.Magyarország demográfiai helyzete is szükségessé teszi, hogy ugyanahhoz a nyersanyaghoz, tőkéhez nagyobb szellemi értéket adjunk. Ha versenyképességünket meg akarjuk őrizni vagy növelni akarjuk, a munkaerő képzettségét, termelékenységét javítani kell. Ha szociális ellátórendszerünket és életszínvonalunkat fenn akarjuk tartani, illetve javítani akarjuk, akkor egy elöregedő és sajnos fogyó társadalomnak nincs más választása, mint a technológiába és az emberi erőforrásba való befektetés. Ha az egyén által megtermelt javak értéke nem nő, nem nő az országé sem, vagyis képzett szakemberek nélkül nincs nemzeti felemelkedés. A széles rétegek képzése mellett szól az is, hogy a munkaerő-állomány képzettségi struktúráját a munkaerőpiac megváltozott és változó igényeihez igazítsuk. Ehhez meg kell teremteni az élethosszig való tanulás lehetőségét, hogy bárki bármikor, bármennyiszer hozzáférhessen a felsőoktatáshoz.Szabó S. András a minőség iránt aggódik, s azt a mennyiség növekedésétől félti. Az Egyesült Államokban az adott korosztálynak több mint 60 százaléka kerül felsőoktatási intézményekbe, de Finnországban is 63, Írországban pedig 55 százaléka. Úgy gondolom, hogy a magyar fiatalok sem tehetségtelenebbek.A minőség a szolgáltatói szektorban és a közszférában úgy definiálható, hogy az adott szolgáltató milyen mértékig képes megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. A felsőoktatásban ez az esélyegyenlőséget, a rugalmasságot, a minőséget jelenti. Az oktatási tárca ezek megteremtésén fáradozik. Jelentős erőfeszítéseket teszünk a minőség védelmére, illetve fejlesztésére. Különböző intézkedésekkel próbálunk versenyhelyzetet kialakítani az intézmények között, hiszen a verseny a legjobb eszköz a minőség javítására. Ezt egyebek mellett a legfontosabb intézményi adatok közzétételével (végzettek elhelyezkedése, keresete stb.) kívánjuk elérni.Jövő ősszel bevezetik a diákhitelprogramot, amelynek legfőbb célja, hogy javuljon a felsőoktatás hozzáférhetősége, a bejutás lehetősége, vagyis növelje az esélyegyenlőséget. Emellett említést kell tenni a Bursa Hungarica-programról is. A 2001 szeptemberében induló új szociális felsőoktatási ösztöndíjrendszer azon tehetséges, tanulni vágyó, főleg kistelepülésen élő fiatalokat kívánja támogatni, akiknek felsőfokú tanulmányaik megkezdése, illetve folytatása e támogatás nélkül veszélybe kerülne.Ezzel párhuzamosan alakítjuk át a normatív finanszírozási rendszert. A normatívát a diákhoz kapcsoljuk, nem az intézményhez, így központi tervezés helyett hallgatói választáson alapuló piaci mechanizmust viszünk be az oktatásba. Mindez azonban mit sem érne a felvételi rendszer átalakítása nélkül. A diákok összehasonlítható módon, egységes rendszerben adnak számot tudásukról, ez alapján egy lista készül, s aki előrébb van, az választ előbb az intézmények között. Vagyis az intézmény érdeke jó minőségűnek lenni, hogy vonzza a diákot a normatívával. A modularizáció pedig arra hivatott, hogy mindenki saját ütemében, saját igényei szerint válogasson az intézmény(ek!) képzési kínálatából, maga is gondoskodhasson a jó minőségű diplomáról. Ami pedig a tanárokat illeti, az Oktatási Minisztérium már az oktatói bérek rendezéséhez is hozzákezdett (lásd: életpályamodell).S végül arról, hogy több oktató és több eszköz (terem, labor, számítógép) kellene. Az intézmények az intézményfejlesztési terveikben megvizsgálják, miből mennyi van, mit tudnak nyújtani, s céljaik eléréséhez mire lenne szükségük. Ennek megfelelően pályáznak, s alakítják ki képzési kínálatukat. Mi minden segítséget megadunk, hogy jó eséllyel szállhassanak versenybe a hallgatókért. A magyar felsőoktatás kimenetszabályozású. Ha ott fenntartjuk a képzési szintnek megfelelő színvonalat, a minőség nem kerülhet veszélybe. A felsőoktatás tömegesedése nemzeti érdek, korparancs. A helyes válasz tehát olyan feltételek teremtése, amelyek összeegyeztetik a tömegképzést a tehetségek kiemelt támogatásával.