Magyarországnak helyzeti előnye van

A makrogazdaság mutatói az idei évben a vártnak megfelelően alakultak: a GDP 5,5 százalék körüli növekedése mellett csökkent az infláció, az államháztartási hiány mérséklődött, és túlteljesültek a bevételek. A stabil gazdasági környezet és a növekedési pálya előreláthatólag a következő évben is fennmarad. A most elfogadott kétéves költségvetésről, a gazdaság kilátásairól és miniszteri programjáról Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára nyilatkozott lapunknak.A kinevezésével kapcsolatban sokszor megjegyzik, hogy inkább politikus, mint szakmából jövő ember.– Úgy érzem, helyzeti előnyöm van a korábbi pénzügyminiszterekkel szemben, akik szakmai pályáról ültek a pénzügyminiszteri székbe, holott ez a poszt elsősorban politikusi jellegű. Gondoljunk bele: mikor Bokros Lajos bankelnöki pozíciók után lett pénzügyminiszter, mindenki arra számított, hogy kiváló szakmai munkát fog végezni. Ezt követően gyorsan kiderült, milyen hatása van annak, ha valaki nem tudja, hogy a parlament milyen mechanika szerint működik, és nem tudja: az alkotmányossági kereteket nem lehet átlépni. Azt gondolom, hogy tíz évvel a hátam mögött végigjártam a parlamenti gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó létrát, voltam tagja a költségvetési, a számvevőszéki bizottságnak, két évig én vezettem az adós- és bankkonszolidációt vizsgáló bizottságot, rövid ideig elnöke lehettem a gazdasági bizottságnak, és ellenzéki időszakomban a Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán tanítottam. Bízom abban, hogy sikeresen tudom ötvözni azokat a szakmai és politikai elvárásokat, amelyek egy pénzügyminisztert sikeressé tehetnek.– Miniszteri kinevezése kapcsán azt hangoztatta, hogy a kormány eddig követett gazdaságpolitikája nem változik. Vannak viszont olyan területek, ahol gyorsabb változások várhatók. A leggyakrabban emlegetett területek közé tartozik például az egészségügy reformja.– A gazdaságpolitika egészén nem szükséges változtatni, hiszen a számok magukért beszélnek. Az a véleményem, hogy a magyar gazdaság az előző két és fél esztendőben nagyon sikeres pályára állt: ennek a mutatói 2000-ben is nagyon jók, hiszen a gazdasági növekedés megközelítőleg 5,5 százalék lesz, az infláció csökkenő tendenciát mutat. Az államháztartás hiánya csökken, ezzel párhuzamosan a bevételek túlteljesülnek. Emellett úgy érzékelem, hogy a magyar gazdaság növekedési faktorai változatlanok maradtak, nő az export, a beruházások és a bővülő kereslet is erősíti a növekedési tendenciát.– Természetesen vannak problémás területek, ezeket a kormányprogram 1998-ban rangsorolta. E területekkel kapcsolatban folytak előzetes egyeztetések, megbeszélések, szeretném a munkát ezeken a területeken is felgyorsítani. Hozzáteszem, vannak olyan területek – mint az egészségügy –, amelyekért elsősorban nem a Pénzügyminisztérium felel. Viszont van olyan szempont, amire a Pénzügyminisztérium odafigyel, ilyen például az adó- és járulékfizetők érdekei.– Az egészségügyi reform miként jelenik meg az új költségvetésben?– A területen új miniszter van, s ez nemcsak személyi változást jelent, hanem tartalmit is. Az új miniszternek is meg kell adni a lehetőséget a saját elképzelése kialakításához, s az ennek megfelelő tartalmi elképzelések rendszerezéséhez. Hivatalba lépésem után az egyik első teendőm lesz, hogy az új miniszterrel ezekről a lépésekről személyesen egyeztessek, s legalább a véleményét, álláspontját megismerjem az egészségügy kérdéseiről.– Az FVM-et, a közlekedési tárcát, valamint a környezetvédelmet nem kényezteti el nagyon a költségvetés. Mi ennek az oka?– A számok mindig csalókák, hiszen egy-egy minisztérium költségvetése mögött komoly tartalmi változások húzódhatnak meg. A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium helyzete jelentősen megváltozott, hiszen a jövő évtől az informatikai és a távközléssel foglalkozó része elkerül onnan. Az agrártárcánál korrekt módon sikerült a feleknek megegyezniük. A megállapodás arról szól, hogy az 1997-es agrártörvényen túl a következő két esztendőben több mint 160 milliárd forint jut majd az agrár- és vidékfejlesztési feladatok ellátására. Ezt nagyon nagy eredménynek tartom, és bízom abban, hogy e többletforrás felhasználása hatékony lesz majd. A kétéves költségvetés a parlamentben hihetetlen támadások kereszttüzébe került. Az ellenzék legtöbbet hangoztatott érve az volt, hogy nem lehet ilyen hosszú intervallumra előre tervezni, hiszen nem valósultak meg az idei inflációs várakozások sem.– Szeretném, ha még egyszer leszögezné, mi indokolta a kétéves költségvetés megalapozását, és véleménye szerint mennyire lesznek tarthatók az abban megfogalmazott makrogazdasági mutatók.– A kétéves költségvetés elsősorban az ország polgárainak – magánszemélyeknek, vállalkozóknak – jó, hiszen jobban meg tudják tervezni azokat a kereteket, amelyek között dolgoznak és élnek. A vállalkozónak mindenképpen előnyt jelent, ha előre látja, hogy nem változik a jogszabály, milyen bevételekre és kiadásokra számíthat, ha tisztában lesz azzal, hogy az állam milyen fejlesztési programokat indít el, és ezek közül melyikhez kapcsolódhat.– Nem tehetünk arról, hogy politikai dimenzióban is folyt erről a vita. A változás lehet, hogy nem jó az ellenzéknek, de jó az országnak, és én inkább ez utóbbit tartom fontosnak.– Ami a tervezhetőséget illeti: 1999-ben a jelenleginél sokkal bizonytalanabb helyzetben tudtunk tervezni, mégis szinte minden makroszám teljesül egy kivételével, ez az infláció. A tervezettnél magasabb inflációnak három olyan oka van, ami a kormány intézkedési hatáskörén kívül esik. E három ok: a magas olajárak, az euró gyengélkedése és az élelmiszerárak emelkedése. Látni lehet, hogy az első kettő rajtunk teljesen kívül álló okokból következett be: az euró gyengélkedésére nincs még ráhatásunk, nem vagyunk olajnagyhatalom. Hadd emlékeztessek a jegybank elnökének egy bécsi konferencián elhangzott mondatára, amely szerint ha nincs a magasabb olajár és az euró gyengélkedése, akkor négy százalékponttal alacsonyabb infláció lenne Magyarországon. Ha levonjuk a mostani inflációból ezt a négy százalékpontot, akkor pontosan azt az értéket kapjuk, amit a kormány egy évvel ezelőtt megjósolt. Az élelmiszerárak az utóbbi három hétben nominálisan is csökkentek, jelentős veszteséget okozva ezzel az agrártermelőknek, emellett elindult egy olyan keresetnövekedés, ami lehetővé tette a nagyobb fogyasztást. Az áremelkedésben mind a két tényező szerepet játszik. Sajnos az áremelkedésben szerepet játszik az is, hogy a 2000. év nehéz esztendőnek bizonyult a mezőgazdaság számára. Az év elején az árvíz, nyáron pedig az aszály csökkentette a termést.– Visszatérve az euró gyengélkedésére: nem volt elsietett lépés a közös valuta százszázalékos szerepeltetése a valutakosárban?– Amikor egy ilyen horderejű kérdésben konfliktus alakul ki a kormány és a jegybank között, akkor ez nem rövid távra szól. Magyarország európai uniós tagország kíván lenni, szeretne ehhez az övezethez csatlakozni. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból helyes volt a lépés. Kétségtelen tény, hogy az eurón keresztül a magyar gazdaság is érzékeli azt a hatást, amit ez a nyugat-európai gazdaságban kifejt, de ezt nem tartom bajnak. A gyenge euró Nyugat-Európában jobb exportálási lehetőséget, intenzívebb külpiaci értékesítést jelent. Magyarországon ennek hatása kisebb mértékű, hiszen legfontosabb külpiacunk épp Nyugat-Európa. Nagyon bízom abban, hogy a magyar gazdaság ezeket a problémákat már nem érzi annyira meg, mint néhány esztendővel ezelőtt.– Ezzel összefüggésben ön hogy látja az esélyét a csúszó leértékelés változásának, illetve a forint sávszélesítésének?– A minisztérium álláspontja a kérdésben az, hogy akkor van értelme akár a leértékelési ütem változtatásának, akár a sávszélesítésnek, ha ehhez minden feltétel adott. Amíg az infláció nem éri el azt a kívánatos, négy-öt százalékos szintet, ami ehhez a lépéshez szükséges, addig várnunk kell.– Meggyőződésem, hogy jövő évben csökkenni fog az infláció, nem jelentkeznek azok a kedvezőtlen hatások, amelyek idén felléptek, így abban bízom, hogy ezt a kérdést valamilyen szinten 2001-ben már meg tudjuk vitatni a nemzeti bankkal.– A jövő évre tervezett kedvező makromutatókhoz nagymértékű reálkereset-növekedés is társul. A kutatóintézetek többsége viszont nem prognosztizál nyolc százaléknál alacsonyabb inflációt. Mi a véleménye erről?– Optimista vagyok, és úgy hiszem, hogy ezek a számok tarthatók lesznek a következő esztendőben. Gondoljunk bele abba, hogy a múlt év első felében az ellenzéki tábor gyors beavatkozást, megszorító intézkedéseket követelt, de utóbb bebizonyosodott, hogy ilyen lépésekre nem volt szükség. Azt gondolom, hogy most is visszafogott, nyugodt magatartásra van szükség, az első pár hónap tapasztalatai alapján nem szabad sem túl optimista, sem túl negatív következtetéseket levonni. A gazdaság növekedése jó, minden elemző egyetért abban, hogy az öt-hat százalékos ütem tartható lesz, és bízom abban, hogy az olajár mostani csökkenésének is lesz kedvező hatása az inflációs trendre.– Másik gyakran vitatott probléma a minimálbér kérdése. A legtöbbet hangoztatott kifogás a részmunkaidő előtérbe helyezése, emellett a változás hátrányosan érintheti a kényszervállalkozók széles rétegét is.– Hosszú vita folyt egész évben a minimálbér kérdéséről, ennek néhány elemét hadd idézzem föl. Magyarországnak hosszú távon az európai uniós viszonyokat kell tükröznie ezen a téren is. A minimálbér és az átlagbér közötti különbséget csökkenteni kell. Az EU-ban a minimálbér az átlagbér 50-60 százaléka, Magyarországon ennek a felét éri el ez a mutató. Pontosan azért, hogy minél több embert ösztönözzünk a munka világába való visszatérésre, emelnünk kellett ezt az összeget, és eltávolítani a különböző segélyek megszokott mértékétől. A jelenlegi rendszerben a munkanélküliek többségének marad a segély melletti feketemunka-vállalás, amivel jobban is jár, mint ha elhelyezkedne.– Tényleg van emellett egy jelentős vállalkozói csoport is, amely minimálbérre jelenti be magát. Azt hiszem, hogy életszerű tapasztalat az, hogy a vállalkozók és az alkalmazotti réteg bére között igen jelentős különbség van. Tehát ennek a lépésnek a feketegazdaság fehérítésére és az adómorál javítására is igen komoly hatása van. Elvégeztük ezzel kapcsolatban a számításokat, amelyek azt mutatják, hogy hozzávetőlegesen 0,3 százalékpontos hatása lesz a minimálbér emelésének. Leültünk tárgyalni a nemzetközi cégek vezetőivel is, döntő többségükre nem lesz hatással a minimálbér emelése. A munkáltatóknak emellett kompenzációt is nyújt a kormány, hiszen a tb-járulékok két-két százalékponttal csökkennek a következő két évben.– A külföldi cégekhez kapcsolódóan gyakori ellenzéki felvetés a külföldi működő tőke kiáramlása az országból.– Az utóbbi egy-két esztendő az, amikor ez a probléma jelentkezhet a magyar gazdaságban. Az előző két évben ez az összeg is több száz millió dolláros volt, így érdemes vele komolyan foglalkozni. A jelenség nem okozhatott nagy meglepetést, hiszen aki beruház, az valamilyen módon profitálni szeretne, és a haszonnal szabadon kíván gazdálkodni. Azt gondolom, hogy most már természetes érési folyamatnak vagyunk a szemtanúi, ezek a vállalkozások a kibocsátás időszakában vannak, amikor tudnak jelentős profitot realizálni. Ugyanakkor nem tartanám szerencsésnek, ha olyan megoldásokat próbálnánk erőltetni, amelyek jogszabályi vagy más úton próbálják megakadályozni, hogy a profitot kivigyük az országból. Sokkal inkább azon kell gondolkoznunk, hogy mi módon tudjuk a befektetőket arra ösztönözni, hogy újra Magyarországon fektessék be ezt a pénzt. Szerencsére hazánk gazdasági növekedése magasabb, mint az unióé, de hát a nálunk befektetett egységnyi tőke több profitot tud hozni, mint Nyugat-Európában. Azt kell tehát elérni, hogy a profitkivonás mértéke a jelenleginél kisebb legyen. Ehhez további fejlesztésekre van szükség, de a Széchenyi-terv jelentős mértékben erről szól.– A többi kelet-európai ország viszont még a folyamat elején tart, így ott kedvezőbbek lehetnek a feltételek.– Optimista vagyok ebben a kérdésben is, hiszen Magyarországnak helyzeti előnye van. A magyar gazdaságnak megvan az a képessége, hogy azon a növekedési szakaszon túl tud jutni, amikor pusztán az olcsóbb munkaerő jelenti egy ország tőkevonzó képességét. Nekünk már más jellegű elképzeléseink vannak. Már arra készülünk, hogy a közép-európai régió tőkevonzó, tőkemegtartó, de akár tőkefordító országa is legyünk, azaz Magyarországon keresztül lehessen a régió országai felé továbblépni. Nekünk nem az olcsóbb munkaerővel kell versenyeznünk, mert azzal hosszú távon nem leszünk versenyképesek. Az ázsiai bérekkel Magyarország nem veheti fel a versenyt, nekünk pontosan arra a tudásalapú társadalomra kell alapoznunk, amely megfelelően képzett, és képes arra, hogy újra és újra alkalmazkodjon a gazdaság változó igényeihez. Ezért fordítottunk az utóbbi két esztendőben jelentős összegeket az oktatás fejlesztésére: az államháztartás tizenegy százalékát költjük most oktatásra. Figyelemre méltó adat, hogy amíg a rendszerváltozás előtt egy korosztály hozzávetőlegesen nyolc százaléka jutott el valamilyen felsőoktatási intézményig, addig ez az arány ma már harminchárom-harmincnégy százalék.– Pénzügyminiszteri kinevezésével párhuzamosan változások történnek a jegybank vezetésében is. Milyen kapcsolatra számít a minisztérium és az MNB között?– A korábbi időszakban mindig az volt a jegybank és a PM között a kedvenc szlogen, hogy egy csónakban evezünk és igyekezzünk azonos ütemben húzni a lapátokat. Ezen én annyit szeretnék változtatni: két csónakban evezzünk, tehát legyen jó kollegiális kapcsolat a minisztérium és az MNB munkatársai között, de figyelembe kell venni azt, hogy a Pénzügyminisztériumnak főként a fiskális politika alakítására kell gondot fordítania, a jegybanknak pedig elsősorban a monetáris politikával kell foglalkoznia. Szerintem az a gyanús, hogy nincsenek viták a jegybank és a Pénzügyminisztérium között, de ettől függetlenül igen jó viszonyban lehetünk. Arra számítok – az eddig elvégzett közös munka alapján is –, hogy korrekt partneri viszonyt tudunk kialakítani, ahol a jegybank képviseli a saját álláspontját, és a Pénzügyminisztérium is megteszi ugyanezt.– Milyen előrelépések várhatók az adóreformban?– A parlament által elfogadott sarokszámok tartalmazzák az adóbevételek tervezett nagyságát is, tehát itt nem túl nagy a mozgásterünk. Abból a szempontból mégiscsak kedvező ez a helyzet, hogy a két év lehetőséget ad arra, ne egyfajta rutinmunkát végezzen a tárca, hanem megtörténjen az adótörvények közti összhangot megteremtő belső jogharmonizáció. Most jött el az az időszak, amikor figyelhetünk arra, hogy például az áfatörvény, a társasági adóról szóló törvény menynyire van összhangban egymással. Amennyire én tudom, ez még nem teljes mértékben van így.