A jelen erőforrásai

Az államok és a multinacionális vállalatok küzdelmét is hozza az új évszázad. Híven érzékeltetik ezt az évkezdet fejleményei. Az egyik, a globális mozzanat: a multinacionális cégek kereskedelmi érdekéből kétszer is elbúcsúztatta az emberiség a XX. századot. Először az előző szilveszterkor, másodszor a mostani alkalommal. A hatmilliárd ember nem tiltakozott az ellen, hogy ennyire visszaélnek feledékenységével, így egyetlen év elteltével kétszer is el lehetett sütni „az évezred utolsó” és „az évezred első” kezdetű szlogeneket. Természetesen a mostani: a 2001. esztendővel köszöntött ránk az új évezred, így olvasónk most tartja kezében az évezred első Magyar Nemzetét.Az államok és a multik – miképpen David Korten nevezi őket: világuralomra törő tőkés társaságok – másik, hazai ütközetének jele a tegnap életbe lépő hatszázalékos áramáremelés. Ez a drágulás csekély, alatta marad az inflációnak, mégis mellbevágó a jellege. Az áremelés ugyanis nem vonatkozik például a Magyar Villamos Művekre: ez az állami tulajdonú cég nem emelheti árait, ellenkezőleg: csökkentenie kellett azokat. Azért, hogy a magyar energiaiparba betelepedett multik tíz százaléknál is nagyobb drágítást hajthassanak végre. Tudniillik 1995-ben a Horn–Kuncze-kormány úgy adta külföldi kézre az erőműveket és az áramszolgáltatókat, hogy egyúttal államilag nyolcszázalékos nyereséget garantált az új tulajdonosok számára. Hogy ennek a kötelezvénynek a mostani kormány is eleget tudjon tenni, de ne zúdítson elviselhetetlen drágulást a társadalomra, kénytelen a még magyar tulajdonban lévő villamos ipari vállalatok – Paks, Vértes, MVM – árait csökkenteni. Így alakult ki a szerény, hatszázalékos áremelés. Ezt az ütközetet tehát a multik nyerték meg, de a küzdelem folytatódik.A rossz privatizáció még „a megpróbáltatások évszázadában” történt: Orbán Viktor miniszterelnök tegnap a Parlamentben, a Szent Koronánál mondott beszédében így minősítette a XX. századot. A második napja tartó XXI. század azonban – a kormányfő bizakodása szerint – a reménységé lesz. Alighanem már a következő években eldől, képesek-e az európai államok megvédeni társadalmukat az új kihívástól: a multinacionális kereskedelmi érdek féktelen profitéhségétől. Hazánkban eme tusához a múlt és a jelen erőforrásai adnak bátorítást a jó szándékú embereknek – erre az erőtartalékra Mádl Ferenc államelnök hívta fel a figyelmet újévi köszöntőjében. Az erkölcsi alap ad támasztékot a polgári értelmiségnek ahhoz, hogy megkövetelje az európai gondolkodást a közéletben. Azaz: jog csak kötelességgel együtt legyen értelmezhető. A szabadságnak a felelősséggel kelljen társulnia. Kötelesség és felelősség – e jelenleg még alig emlegetett fogalmakat kell „divatba” hozni ahhoz, hogy reménnyel teljen meg a XXI. század, s a jog ne csupán a bűn elmosását szolgálja, a szabadság ne csak az önzést gyámolítsa. A jó szándék érvényre jutásának egyik feltétele, hogy megtestesítői tudjanak egymásról, találkozzanak, együttműködjenek. A közösségek megerősítését Paskai László esztergomi érsek említette az új évszázad fontos kívánalmaként. A lélekben is új embereket termő családok kis közösségei mellett a friss gondolatokat kimunkáló szellemi műhelyek, a szolidaritást ébresztő tágabb szervezetek egyaránt fontosak ahhoz, hogy hassanak a múlt és a jelen erőforrásai. S hogy a jövő ne a meghiúsult, hanem a nagyrészt beteljesült remények évszázadát hozza.