A teremtés tizennegyedik napja

Óriási tudományos lehetőség vagy a Kóma című thrillernél is elborzasztóbb jövő? Ahogy az abortusz megítélésénél, a terápiás célú klónozásnál is az a kulcskérdés: ember-e az embrió?Szervátültetésre van szükség? Forduljon egy lombikbébicentrumhoz! A nem túl távoli jövőben előfordulhat, hogy ez lesz a gyógyulás útja, és egyesek nem azért kérnek majd testen kívüli megtermékenyítést, mert gyermeket szeretnének, hanem így akarnak hozzájutni egy életmentő szervhez. A ma még science fictionnek tűnő gondolat valósággá válhat az angol parlement döntésével, amely engedélyezte a preembriókon végzett kutatásokat a gyógyító célú klónozás érdekében. A kutatók a szervátültetés jelenlegi legnagyobb akadályát, a donorhiányt szeretnék megszüntetni a lombikbébiprogramnál megmaradó megtermékenyített petesejtek segítségével. Ezzel talán az eddigi legnagyobb etikai kihívás elé állítják az emberiséget – a szervátültetésre szorulók számára esetleg biztos gyógyulást hozó szervek létrehozása során ugyanis elpusztulnának az embriók.A laikusok számára a klónozás a Dolly-ügy kapcsán vált az alapszókincs részévé. 1997-ben sikerült először egy emlős genetikai másolatát létrehozni megtermékenyítés nélkül. Ezt az eljárást reproduktív klónozásnak nevezik, ilyenkor új élőlény létrehozása a cél. Ám a klónozás más lehetőségeket is rejt, amikor nem új egyed, hanem új szövet vagy szerv létrejöttét akarják. Ehhez a lombikbébi-eljárás során keletkező, osztódásnak indult megtermékenyített petesejtből kinyert őssejteket használnák fel. Az őssejt abban különbözik a többitől, hogy osztódása során keletkeznek az emberi test specializálódott sejtjei, tehát például szívizom, csont, bőr vagy vér hozható létre belőle, ráadásul úgy, hogy megszűnne a szervátültetés jelenlegi legnagyobb kockázata, a kilökődés veszélye. Ha sikerülne megfejteni az őssejtek specializálódott sejtekké való osztódásának mechanizmusát, már csak egy lépés lenne, hogy a preembrióból származó őssejt sejtmagját kicseréljék például egy szívátültetésre váró beteg ember sejtmagjával. Az így „növesztett” szív genetikailag nem az embrióéval, hanem a betegével egyezne meg, tehát az új szerv nem lenne testidegen.Az új, egyelőre csak a tudósok elképzelésében élő eljárás megoldást hozhatna a szervátültetések, a cukorbetegség, a leukémia és sok más súlyos betegség esetén, ám számos, korábban elképzelhetetlen etikai kérdést vet fel, és ez világszerte megosztotta a közvéleményt. A döntés nem egyszerű, legalábbis erre vall néhány magyar lombikbaba szülőjének válasza, akiktől azt kérdeztük, hozzájárulnának-e lefagyasztott preembrióik ilyen célú felhasználásához.– Miért ne, ha úgyis elpusztulnának, velük viszont más emberen lehetne segíteni? – felelte egy negyvenéves férfi. – A preembrió nem tud gondolkodni, nincsenek emlékei, még nem ember. Olyan súlyú és annyira újszerű kérdés ez, amelyet csak Giordano Bruno elméletéhez tudnék hasonlítani. Akkor a kortársak visszavonatták vele tanait, ma pedig már az óvodások is tudják, hogy igaza volt.– Nem adnám a hozzájárulásomat a kísérletekhez, mert elfogadhatatlannak érzem, hogy egy potenciális élet elpusztításán keresztül vezessen az út egy másik ember megmentéséhez. Mondhatja, hogy ezekre az embriókra egyébként is pusztulás várna. Alapvető a különbség: azért termékenyítik-e meg a petesejtet, hogy gyermek szülessen, avagy hogy az embrió pusztulása árán szervet, szövetet hozzanak létre – mondja egy harmincéves nő.– Világszerte százezrek várnak hiába új szervekre, és egészen bizonyos vagyok benne, hogy nemcsak az előírt tíz év lejárta után használnák fel az embriókat, hanem már korábban is, esetleg direkt erre a célra termékenyítenének meg petesejteket. Nem tartom kizártnak, hogy a szegény országokban, például nálunk vásárolnának a fejlett országok preembriókat. A televízióban láttam, hogy köldökzsinórból is ki tudnak vonni őssejteket, tehát a születés „melléktermékével” is lehetne segíteni embereken. A köldökzsinórt azonnal felajánlanám, de egy embrió elpusztítása elfogadhatatlan számomra – mondja egy harminchárom éves tanárnő.– Hozzájárulnék. Induljunk ki abból, élőlény-e a magzat – töpreng egy negyvenéves férfi. – Akárhogyan nézzük, ez az élet eleje. Ha tudományosan megvan rá a lehetőség, hogy egy életkezdemény donor lehet, akkor miért ne? Hiszen az is az élet egy darabja, szívként, tüdőként is élhet tovább. A szervre váró embert körülveszi a személyisége, de a kis mélyhűtött embriót mi veszi körül? Semmi más, csak a jég.Miért keletkeznek felesleges embriók a lombikbébi-eljárás során? A testen kívüli megtermékenyítést olyan meddő pároknál alkalmazzák, amelyeknél más módszer nem vezet eredményre. Mint Papp Zoltán professzortól, a Szülész-Nőgyógyász Szakmai Kollégium elnökétől megtudtuk, hormonkezeléssel többszörös tüszőérést igyekeznek elérni annak érdekében, hogy több petesejtet érleljenek, és így növeljék a terhesség esélyét. Bár egy-egy ilyen alkalommal öt-hat vagy annál is több preembrió jöhet létre, az anya szervezetébe általában hármat ültetnek be, a többit a házaspár kérésére megsemmisítik vagy lefagyasztják, hogy egy későbbi lombikbébi-beavatkozásnál használhassák fel.A Kaáli Intézetben 1992 óta végeznek szervezeten kívüli megtermékenyítést, 1993 óta tárolnak embriókat. Steven G. Kaáli száz és 1500 közöttire teszi az intézetükben fagyasztott embriók számát, amiért díjat fizetnek a párok, évente tíz- és húszezer forint közötti összeget. Úgy tudja, Magyarországon csak náluk működik eredményesen ez a program, eddig körülbelül harminc házaspárnak született mélyfagyasztott embrióból egészséges gyermeke.– A Kaáli Intézet ugyanakkor az esetleges kutatásokban való részvételnek még a lehetőségétől is elzárkózik, amíg azt törvény nem szabályozza – szögezi le Steven G. Kaáli utalva arra, hogy a meddő párok számára elsődleges az intézménybe vetett bizalom, emiatt őket egyetlen cél vezérli: hogy minél több egészséges gyermek szülessen.Ahogy az abortusz megítélésénél, itt is kulcskérdés: ember-e az embrió? S ahogy ott, itt sincs egyöntetű válasz. Kovács József, a Semmelweis Egyetem bioetikusa szerint ennek oka, hogy az embrió erkölcsi státusa nagyon vitatott. Ha az embrió ember, akkor nemcsak a gyógyító célú klónozás, hanem – például a katolikus egyház álláspontja szerint – már a lombikbébiprogramban való részvétel is tilos a preembriók elkerülhetetlen pusztulása miatt. Ha viszont úgy látjuk, az embrió csak érzéketlen sejtcsomó, akkor más a helyzet. Filozófiai szempontból ebben az esetben mindegy, hogy megsemmisítik vagy tudományos kísérletet végeznek vele. Általános válasz nincs, erről mindenkinek magának kell döntenie: ha elfogadhatatlan számára, akkor nem vesz részt benne, elutasítja az abortuszt, a lombikbébiprogramot és a terápiás klónozást is – mondja a bioetikus.Jogalkotói szempontból mégis meg kell határozni egy határnapot. Sándor Judit jogász, a Közép-európai Egyetem tanára elmondta, hogy sok más európai ország gyakorlatához hasonlóan a magyar egészségügyi törvény szerint is a megtermékenyítést követő tizennegyedik napig lehet kutatást végezni az embrión. (Más kérdés, hogy hazánkban ilyen kutatásokat nem végeznek.) Kovács József bioetikus ezt azzal magyarázza, hogy a tudomány álláspontja szerint az egyedi élet a tizennegyedik napon kezdődik, addigra dől el, ikrek lesznek-e a megtermékenyített petesejtből.– Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az embrionális szövetek felhasználása más alapokon nyugszik, mint az élők közötti szervadományozás. Ez utóbbi esetben az érdekelt beleegyezése alapján, az egyén feláldozása nélkül történik a szervadományozás – fogalmaz Sándor Judit.Blasszauer Béla biotekius is kulcskérdésnek tartja ezt. Mint kifejti, a kanti etikai alapelv szerint az ember nem lehet eszköz, csak cél. Emiatt a vallás teljes mértékig ellenzi, hogy egy potenciális ember kísérleti alany legyen és megsemmisítsék. Ő maga személyesen azonban nem utasítja el, hogy kísérleteket végezzenek preembriókon, mert nem tartja őket erkölcsi lényeknek, hiszen nincsenek meg azok a jellemzőik, amelyek egy embert emberré tesznek. Kételyei abból fakadnak, mennyire csökkennek a terápiás célú klónozástól az emberiség szenvedései.– A földön élő hatmilliárd ember közül hánynak van szüksége transzplantációra? Ha összevetnénk a többi szükséglettel, kiderülne: nagyon kevésnek – állítja.Kovács József viszont úgy véli, ha a technológia készen áll majd, maga a terápiás célú klónozás nem lesz már olyan drága, és egy relatíve szegényebb országban is meg tudják valósítani. Blasszauer Béla szerint hiábavalóak az aggályok, mert feltartóztathatatlan a folyamat, hiszen óriási üzleti érdek lesz elsőnek lenni. Ha Angliának nem sikerül, akkor Japán vagy az Egyesült Államok biztosan megcsinálja.– Micsoda tudományos presztízs: nekünk sikerült először, a mi országunknak, a mi intézetünknek! – érvel a bioetikus.A terápiás célú klónozással az embriók értékes forrássá lehetnek, megnövekedhet a kutatóérdek, hogy a lombikbébi-beavatkozások során minél több embrió keletkezzék, holott ez az anyák és a magzatvédelem szempontjából is elfogadhatatlan – figyelmeztet Sándor Judit. Véleménye szerint különálló orvoscsoportoknak kellene foglalkozniuk a transzplantációval és a reprodukcióval.A terápiás célú klónozással kapcsolatban a legnagyobb jogi dilemma – mutat rá az egészségügyi jogász –, hogy az orvosbiológiai kutatásokra vonatkozó nemzetközi és hazai normák az alany befolyástól mentes beleegyezésén alapulnak. Tehát olyan személyek, akiktől független döntés státusuknál fogva nem várható, nem lehetnek „kutatási alanyok”. A bonyolult jogi megfogalmazás könnyen érthetővé válik az elítéltek példáján, akiken kiszolgáltatott helyzetük miatt nem lehet kutatásokat végezni. A magyar jogszabályok szerint ez akkor következhet be, ha a kutatásból származó előny közvetlenül szolgálja a gyermek egészségét, és ez más cselekvőképes személyen végezhető kutatásssal nem váltható ki.– Az embrión végzett kutatásoknál nincs, aki befolyástól mentes beleegyezést adjon, és a kutatás nyilvánvalóan nem szolgálja a kutatási alany, a preembrió egészségét, hiszen többé már nem kerülhet vissza az anyai szervezetbe, pusztulásra van ítélve – fogalmaz Sándor Judit.Bár az egészségügyi törvény szerint évek óta működnie kellene a Humán Reprodukciós Bizottságnak, amely a kutatást, a lombikban történő megtermékenyítést, a fagyasztott embriók tárolását és megsemmisítését ellenőrizné, ilyen szervezet több mint tíz évvel az első hazai lombikbébi-beavatkozás után is csak papíron létezik.– Azt sem tudjuk ma, hogyan semmisítik meg az embriókat. Bizottság előtt? Durván vagy ünnepélyes ceremóniával, esetleg az asszisztens kidobja őket a kukába? – sorolja a kérdéseket Blasszauer Béla. Valójában nincs is minden intézetben lehetőség az embriók fagyasztására. A Semmelweis Egyetem I. Számú Nőgyógyászati Klinikája 1994-ben kapcsolódott be a hazai programba, és tavaly kezdtek embriófagyasztással foglalkozni. A Kaáli Intézetben a házaspárnak két tanú által aláírt kérelmére történik a megsemmisítés. Kiveszik a preembriót a mélyhűtőből, és ha nem kezelik tovább, osztódása amúgy is megáll – mondja Steven G. Kaáli.A kutatók megegyeznek abban, hogy a gyógyítási célú klónozás áttörést hozhat az orvostudományban, mégis megoszlanak a vélemények a brit döntésről. Blasszauer Béla szerint a kételyeket jogi garanciák beépítésével lehet eloszlatni.– Társadalmi vitát kell nyitni, amelynek során tisztázni kell, mit szabad és miért. Nagyon sok szabályt kell rögzíteni.Sándor Judit is a szabályozás szükségességét és nehézségeit hangsúlyozza.– A magyar egészségügyi törvény csaknem egyidős az első klónozott birkával, Dollyval. Azóta a biotechnológiában, genetikában sok új felfedezés, szempont került előtérbe, de az etikai vitákra és a jogi szabályozás további kimunkálására egyelőre még nem jutott idő. Fontos annak a szabályrendszernek a kidolgozása, hogy ilyen különleges helyzetben mi a genetikai és mi a jogi értelemben vett szülők joga az embriók, ivarsejtek felett. Ha elfogadjuk a genetikai szülő rendelkezési jogát, akkor valószínűleg azt sem lehet megtiltani, hogy a preembrióból klónozással előállított szöveteket, szerveket éppen a szülők használhassák fel, akár a saját gyógykezelésük érdekében.Kovács József bioetikus szerint az a cél, hogy valakin segítsenek.– Ennek során az embriók feleslegessé válását hasznos célra, transzplantációra használnák fel. Ezt tartom a legfontosabbnak. Ha megölnek valakit, születhet olyan döntés, hogy felhasználják az áldozat szerveit. De ezzel nem mondom azt, hogy öljék meg.