Egyre szűkebb esztendők

Az egykori Jugoszlávia második legfejlettebb tagjaként számon tartott Horvátország gazdaságát nemcsak a belső jugoszláv piac és más utódállamokban lévő érdekeltségeinek elvesztése, egyes kulcsiparágainak (mint például a vas- és acélgyártás, a hajóépítés) világválsága, hanem a háborús károk, a menekültek tömegeiről való gondoskodás terhe és – részben az utóbbi folyományaként – a turizmusból származó bevételek drámai csökkenése is sújtja. Zágrábban egyelőre égetőbb kérdés a válságból való kilábalás, mint az EU-csatlakozás. Ennek okán a horvát kormányzatnak a brüsszeli hatalmasságokkal még nem kell komolyan egyezkednie, a nem kevésbé kötelező Nemzetközi Valutaalappal azonban igen, ha sürgősen pénzhez akar jutni gondjai enyhítésére.A tudjmani éra után hatalomra került horvát vezetés ugyan sokkal kezesebb, az IMF diktátumait azonban még a Racan-kormány sem tudta „helyből” elfogadni. Mivel a helyzet drámai a gazdaságban, így Zágráb több tárgyalási forduló után rákényszerült, hogy csökkentse a költségvetés főösszegét, 4,9 százalékra mérsékelve ezzel a korábban 7,2-re tervezett 2001. évi költségvetési hiányt. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb tétel a közszférában foglalkoztatottak bére. Ez a megszorítás többek között azzal jár majd, hogy mintegy húszezer embert kell elbocsátani az állami szolgálatból, tovább gyarapítva ezzel a munkanélküliek amúgy is drámaian megnövekedett tömegét.Hivatalos statisztikák szerint Horvátországban 22 százalékos a munkanélküliség (csak az összehasonlítás kedvéért: ez nagyjából megegyezik az Egyesült Államokéval a nagy gazdasági világválság idején). Az arány évek óta növekszik, s a szakemberek szerint még az idén sem éri el a mélypontot. Vannak olyan vélemények, hogy hovatovább Horvátország léte függ a munkanélküliség kérdésének megoldásától. Ez az álláspont érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy ma minden keresőképes korba lépő fiatal gyakorlatilag munkanélkülinek tekintendő. A munkavállalói oldalról ugyanakkor hatalmas nyomás nehezedik a kormányra, hogy emelje a béreket, ellenkező esetben a szakszervezetek sztrájkkal fenyegetőznek. Mindez tovább gyengíti a feladatok súlya alatt amúgy is roskadozó és a belső ellentétek miatt hasadozó kormánykoalíciót.Mindezek tükrében múló öröm, hogy az IMF-fel végül mégis létrejött a megállapodás, ezért Horvátország mostantól kedvezőbb feltételek mellett vehet kölcsön, hiszen külső adósságállománya már éppen elég magas. A Horvát Nemzeti Bank (HNB) szakemberei abban reménykednek, hogy 2001-ben 10,2 milliárd USD érték körül fog stagnálni. A HNB optimizmusát a várhatóan befolyó privatizációs bevételekre alapozza, így a következő évben „dobra kerül” két nagy bank, egy biztosítótársaság, sor kerül a Horvát Telekom privatizációjának második fordulójára, és jövőre „eladósorba jut” a horvát gazdaság egyik legnagyobb értéke, az adriai kőolajvezetéket birtokló és üzemeltető JANAF is. A horvát nemzeti olajtársaság, az INA is gyors ütemű szerkezetátalakítás elé néz. Értékesítése nem ütközne akadályokba, már ami a keresletet illeti, hiszen az orosz Lukoil fokozottan érdeklődik az egykori Jugoszlávia területén lévő olajvállalatok (legkivált a finomítók) iránt.Horvátországban közvetve vagy közvetlenül egymillió ember él mezőgazdaságból. Az agrártárca régen hangoztatott jogos igénye, hogy ennek fejlesztésébe invesztálni kell, a vidék lakosságmegtartó képességét fokozni szükséges. A kormány azonban nincs abban a helyzetben, hogy hosszú távú megoldásokban gondolkodjék. A most kapott pénzt is tűzoltásra, a szociális feszültségek enyhítésére fordítja majd.