Papíron háromezer

Hajnali öt órakor kel mindennap Márk Mónika, a Szegedi Tudományegyetem negyedéves matematikushallgatója. Tanyán lakik, Kiskunmajsától kilenc kilométerre, és otthonától gyalog egyórányira található a legközelebbi buszmegálló. Kétszeri átszállással nyolc órára érkezik Szegedre. A diáklány az utazás előtt gyakran segít édesanyjának megetetni az állatokat. Márk Mónika azért vállalja a napi buszozást, mert így sokkal olcsóbban megússza, mint ha albérletre költene a Tisza-parti városban.– Havonta a buszbérlet háromezer forintba, míg a legolcsóbb albérlet tízezerbe kerül. Kollégiumba még nem sikerült bejutnom, négyezer hely van húszezer diáknak. Ösztöndíjam a szociális támogatással együtt alig több hétezer forintnál. A pénzben azért sem dúskálok, mert édesanyám egyedül nevel. Az esti órák közül sokat elbliccelek, mert ha nem utazom az ötórai busszal, akkor éjfél előtt nem érek haza.Megtanult spórolni egyetemi évei alatt a matematikus diáklány. Nem költ tankönyvekre, mert könyvtárból kölcsönzi őket. Ebédre azt eszi, amit otthon a mamája csomagol. Olcsón öltözködik, ruházata szinte egyenruha-viselet, olyan, mint a többi diáktársáé, farmer és dzseki, de észrevehetően nem a márkás kínálatból. A napi utazás miatt négy esztendő alatt bulizni csak egyszer ment el.– Nem tudom, hogy az egyetemisták között ki gazdag, és ki szegény szülők gyermeke. Külsőségekben az anyagi háttér többnyire az öltözködésben nyilvánul meg. Sohasem törődtem ezzel, és nem vagyok tisztában vele, foglalkoztatja-e ez a téma az évfolyamtársaimat. Nekem egy cél lebeg a szemem előtt: hogy végezzem el az egyetemet.Hazánkban az ELTE után a második legnagyobb értelmiségiképző műhely a Szegedi Tudományegyetem. A jövő diplomásainak szociális gyökereiről, családi hátterükről, anyagi helyzetükről nincsenek szociológiai felmérések. A diákok látszólag egyformák, hasonlóak a szokásaik, az életrendjük és filozófiájuk. Amikor Márk Mónika napi beosztását megismertem, kíváncsi lettem, vajon a harmadik évezred értelmiségi seregének felkészülését, indulását, ambícióját miképp határozza meg, hogy üres-e vagy tele van a szülők pénztárcája. Vagyonilag már szembeötlően tagozódik a társadalom. Vajon ez a körülmény miképp hagy nyomot a legmagasabb szintű képzésen?A Hallgatói Szolgáltatói Iroda vezetője, Fekete Csaba készségesen útbaigazít, de őszintén megmondja, adataival nem jutok messzire.– Amikor a diákok szociális pályázatra nyújtanak be kérvényt, gyakran szerepel a bevallásban az egy főre jutó háromezer forintos jövedelem. Ebből egyetlen család sem tudna megélni. Szerintem a hallgatói létminimum havi huszonkét–huszonötezer forint, abban az esetben, ha a diák nem szegedi vagy bejáró. Találkoztam néhány krízishelyzetbe került egyetemistával. Időlegesen félbeszakították tanulmányaikat, de olyanról nem tudok, aki a szegénység miatt fordított volna hátat az egyetemnek. Legalább húszféle jogcímen lehet pénzre pályázni. Az a hallgató, aki tudja, milyen segélyt lehet kérni, jól tanul, és szociálisan rászorult, havi harminc–negyvenezer forintot is kasszírozhat. Az oktatási intézményekben erősebb a szociális háló, mint kint a társadalomban.– Valamilyen támponttal csak rendelkeznek?– A sikeres, divatosnak számító pályákra főleg azok mennek, akiknek a szülei jobb gazdasági körülmények között élnek. A szegényebb családok gyermekei inkább a tanári, mintsem a jogi, orvosi, közgazdász szakot választják. Tapasztalataim szerint a hallgatók negyven százalékának kiegyensúlyozott az anyagi háttere, jól tudja kezelni a hirtelen áremelkedést. Húsz–huszonöt százaléknyi lehet az a réteg, amelyik gondokkal küszködik, és negyven százaléknak keményen kell küzdenie, hogy fenntartsa magát.Nem ismeri Fekete Csaba kategorizálását Vajda Márk, aki jogi karra jár, de valószínűleg az első csoporthoz sorolná magát, menedzser édesapja biztosítja számára a gondtalan diákéveket.– Nem vet fel bennünket a pénz, de amire szükségem van, azt megkapom otthonról. Az albérletem tizenháromezer forintba, az étkezésem tizenkétezerbe, a könyvek, szórakozás havi tízezer forintba kerül. Nem élek luxus körülmények között, ennyi pénz kell a havi tisztes léthez. Remélem, ez a befektetés végzés után megtérül.Egyedül tartja el édesanyja a negyedéves földrajz szakos Zámbó Katalint, aki Miskolcról jár a szegedi egyetemre. Feszített az életritmusa, de a csinos lány nem panaszkodik. A mamája havi tizenháromezer forintot tud küldeni, és ez az összeg a tízezer forintos albérlet mellett kevés lenne, ha Katalin az ösztöndíjból és az egyetemi segélyekből nem pótolná a hiányzó pénzt. A leendő pedagógus a spórolás művésze lett, megtakarított pénzéből egy hétig Velencében nyaralt.Havonta két–háromszáz hallgatónak biztosít munkát a Melo Depo Iskolaszövetkezet. Hasonló irodából több is működik Szegeden, szinte az egész egyetemi ifjúságot átfogják. A Melo Depo elnöke, Szivák Zoltán hosszú listát mutat, és bizonyítja, egy-egy alkalomra könnyű munkát szerezni a diákoknak. Az egyik gyárban két műszakban százötven egyetemista csomagol, a szorgalmasak havi negyvenezer forintot is megkeresnek. Ezenkívül népszerű a szórólapterjesztés. Az iskolaszövetkezeti elnök szerint elképzelhetetlen, hogy valaki azért hagyná abba a tanulmányait, mert nincs pénze.Rendszeres ügyfele az irodának a másodéves román–angol–biológia szakos Vajda Angyalka. Szülei Marosvásárhelyen élnek, állatorvos édesapja magyar pénzre átszámítva havi tizenöt–húszezer forintot keres, édesanyja munkanélküli, otthonról egy fillért sem kap, így kénytelen a saját erejére támaszkodni.– Mindent elvállalok! Most éppen ajándékcsomagokat szállítok házhoz. Ha egy szakkal kevesebbre kellene készülni, több időm lenne dolgozni, s ötven–hatvanezer forintot is összeszednék. A fizikai munkát nem szégyellem.Az egzisztenciális különbségek igen nagyok, amihez dr. Almási Tibor – tavalyig a hallgatói ügyek rektorhelyettese volt – tapasztalatai alapján érdekes magyarázatot fűz.– Társadalmilag is kezelhetetlen problémával találjuk magunkat szembe, amikor az egyetemnek kell eldöntenie, melyik a gazdag, illetve a szegény diák. Láttam már olyan bevallást, amelyben a könyvelőiroda egy ügyvéd szülőnek havi huszonkétezer forintos jövedelmet igazolt. Ezzel szemben a gyermekét egyedül nevelő óvónő papíron többet keres, mert minden pénze kimutatható. Hol az igazság? Rektorhelyettesként sokat mérgelődtem a hazugságokon, s arra gondoltam, talán jobb lenne, ha az egyetemi pénzeket az önkormányzatok osztanák, mert azok jobban „rálátnak” egy-egy családra.– Valahogy csak el lehet igazodni?!– Amikor nagy a tét, például a kollégiumi felvételinél. Mondok egy példát: tizenöt helyre háromszázan fellebbeztek, és mind a háromszáz kérvényből világosan kitűnt, hogy valóban szegény a család. Nem igaz, hogy a gazdag gyerekek terepe az egyetem. A szegényebb családok lányai, fiai azért is jönnek nagyobb számban, mert a diplomával akarnak kiemelkedni.